II. Rákóczi Ferenc már uralja Magyarország nagy részét

A Habsburg abszolutizmus elleni Rákóczi-szabadságharc következtében 1703 szeptemberében, már Magyarország jelentős része a felkelők kezén volt, ezt támasztja alá II. Rákóczi Ferenc XIV. Lajos francia királyhoz írt levele is. A Napkirály és a fejedelem titkosították levelezésüket, egy mai napig fennmaradt kódtáblázatot alkalmaztak, hogy elrejtsék mondanivalójukat az ellenség szeme elől. A táblázatban egy-egy betűhöz több szám is tartozott. Ez egy lényeges stratégia volt, ugyanis egy nyelvben könnyen felfedezhető a karakterek eloszlása, a betűk gyakorisága. A francia nyelvben például nagyon gyakori az E betű, emiatt a tartalom könnyen leleplezhető lett volna, ezért több ismétlődő szó is kapott külön számot, ezzel a titkos írással történt az üzenetváltás.

A fejedelem 1703. szeptember 25-i levelében részletesen beszámolt a francia királynak az elért sikerekről, és mivel szinte egy időben játszódott le a spanyol örökösödési háború, a magyarok pontosan ettől remélték, hogy sikerülni fog a kuruc felkelés, ami sajnos nem így történt. A közel 13 évig tartó örökösödési háború, az utolsó Habsburg-házi spanyol király, az utód nélküli II. Károly halála után kezdődött el 1701-ben, és a rastatti majd a badeni békeszerződések zárták le 1714-ben. A hadiszerencse kezdetben a franciáknak kedvezett, ezért XIV. Lajos tekintélyes összeggel támogatta a Rákóczi-szabadságharcot, kikényszerítve ezzel azt, hogy a Habsburgok két fronton harcoljanak.

II. Rákóczi Ferenc életrajzi adatai

A fejedelem a felvidéki Borsin született, 1676. március 27-én. Édesapja, I. Rákóczi Ferenc még fia csecsemőkorában meghalt. Édesanyja a híres Zrínyi Ilona, Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Katalin leánya és a költő Zrínyi Miklós unokahúga volt.

Édesanyja férje halála után anyósához, Báthory Zsófiához költözött Munkácsra, ahol egészen az 1677-es év végéig maradtak. Zrínyi Ilona 1682. június 15-én Thököly Imrével, a kuruc hadak vezérével ismét házasságra lépett. Ezután az ifjú Rákóczi Ferencet is gyakran elvitték magukkal hadi táborokba, így beleláthatott a kuruc sereg mindennapjaiba.

Amikor császári csapatok elfoglalták Sárospatak várát, a Rákóczi ház pataki kincstárát feltörték, és több milliónyi akkori forintértékű aranyat és ezüstöt elkoboztak. 1685 novemberében Antonio Caraffa gróf, majd Caprara gróf császári tábornokok ostrom alá fogták Munkácsot is. Zrínyi Ilona elszántan védte a várat, az ostrom közel három évig tartott.

A megpróbáltatások évei következtek

Miután Zrínyi Ilona férjétől, Thököly Imrétől hasztalan várt segítséget, végül 1688. január 17-én kénytelen volt feladni a várat. A kapituláció után a Rákóczi árvák összes javait visszaadták, ők maguk azonban I. Lipót császár gyámsága alá kerültek. Zrínyi Ilonával együtt Bécsbe kísérték őket, ahonnan csak a császár engedélyével távozhattak. Lipót a gyermekek neveltetésének felügyelőjévé Kollonich Lipót horvát bíborost, a későbbi esztergomi érseket jelölte ki. Néhány nap múlva Ferencnek búcsút kellett vennie édesanyjától, akit többé sohasem látott, majd a bíboros rendelete szerint a csehországi neuhausi jezsuita kolostorba vitték.

A szatmári béke Rákóczira nézve kedvezően alakult: kegyelmet kapott

Rákóczi már egyetemre járt, amikor a Törökországban élő Thököly Imre felajánlotta, ha feleségét kiengedik hozzá, szabadon bocsát egy elfogott császári tábornokot. I. Lipót kelletlenül, de beleegyezett a cserébe. Azt azonban nem engedte meg, hogy Rákóczi elbúcsúzhasson édesanyjától. Nem csoda, hogy a fiatal főúr szívből gyűlölte a Habsburgokat. Barátja, Bercsényi Miklós gróf is arra biztatta, hogy lépjen anyja örökébe, és szálljon szembe a császárral. Az országban az elégedetlenség folyamatosan nőtt, a megfelelő pillanat akkor jött el, amikor a spanyol örökösödési háború miatt elvezényelték Magyarországról a császári csapatok nagy részét. A magyar területén így mindössze 30 ezer ellenséges katona állomásozott.

A Rákóczi-szabadságharc eseményei

Munkácson kurucok vezette felkelés kezdődött, és Rákóczit kérték fel vezetőjüknek, aki elérkezettnek látta az időt, és eleget tett kívánságuknak. 1703. június 15-én Esze Tamás csapatai csatlakoztak hozzá, 200 rossz parasztpuskával felfegyverzett gyalogos és 50 lovas, ezzel 3000 főre emelve serege létszámát. Bercsényi Miklós francia pénzügyi segítséggel és 600 főnyi lengyel zsoldos csapattal érkezett meg a fejedelemhez. Eleinte az is gondot jelentett, hogy a nemesség nem akart csatlakozni Rákóczihoz, egy részük még a kurucok elleni fegyveres harcot is felvállalta. Közben a parasztok özönlöttek Rákóczi zászlaja alá, így a hadsereg létszámának növekedése súlyos társadalmi gondokat is előidézett. A fejedelem rendeletben mentesítette a kuruc seregben harcoló jobbágyokat és azok családtagjait minden közteher és földesúri szolgáltatás alól, azonban a nemesek elégedetlensége nyomán ezen módosított, így ez már csak a harcoló jobbágyokra vonatkozott, a családtagokra nem. Mivel ez csak részmegoldás volt és egyik fél sem elégedett meg a kialakult helyzettel, ezért e probléma megoldatlanságának negatív hatása végigkísérte az egész szabadságharcot.

Mivel az osztrákoknak több fronton kellett harcolniuk, kénytelenek voltak tárgyalásokba bocsátkozni Rákóczival. 1704. augusztus 13-án lezajlott höchstädti csatában az osztrák–angol seregek legyőzték a francia–bajor hadat és ezzel a győzelemmel Bécs fölénybe került a spanyol örökösödési háborúban, Magyarországon pedig nehéz helyzetbe hozták a Rákóczi vezette kurucokat. A francia segélyek csökkenni kezdtek, a hadsereget pedig növelni kellett volna, miközben az akkori létszám fegyverrel és élelemmel való ellátása így is meghaladta a fejedelem erejét. Egyes nemzeti kisebbségeket, a szerbeket, a horvátokat és a szászokat nem sikerült megnyernie ügye számára, ezek a nemzetiségek a császári udvarhoz ragaszkodtak. A ruszinok és a szlovákok viszont vitézül küzdöttek Rákóczi zászlaja alatt.

Sikerek, majd végül vereség

1705-ben és 1706-ban érte el serege legnagyobb létszámát. 52 lovas, 31 gyalogezrede volt, amelynek létszáma meghaladta a 100 ezer főt. A kormányzat szervezése végett Rákóczi 1705 szeptemberében országgyűlést hívott egybe Szécsénybe, ahol nemcsak a főurak és köznemesek, hanem az egyházi küldöttek is szép számmal jöttek össze. A „szövetkezett rendek” címmel vették fel és Rákóczit, akit még 1704. július 6-án erdélyi fejedelemmé választottak, „vezérlő fejedelem” címmel tisztelték meg, melléje az ország kormányzására 24 tagból álló főtanácsot rendeltek. Ezt követően fölhatalmazta őket a külügyek és a béketárgyalások irányítására. A szövetség pontjaira szeptember 19-én és 20-án felesküdtek az egybegyűlt rendek, sőt maga a fejedelem is. Ezután zömmel Erdély volt a további küzdelmek színtere és az évek óta tartó szabadságharc alatt, a hadiszerencse változó volt. Mint számtalanszor a magyar történelem során, az európai nagyhatalmak magára hagyták a nemzetünket. Rákóczi is kapott számtalan külföldi ígéretet harca folyamán, de ezek zöme csak ígéret maradt. A vereség elkerülhetetlen lett, így 1711. április 30-án a Szatmár melletti, a nagymajtényi mezőn a 12 000 fős kuruc felkelő letette a fegyvert. A szatmári béke Rákóczira nézve kedvezően alakult. Kegyelmet biztosítottak neki és vagyonát is megtarthatta volna, ha három hét alatt leteszi a hűségesküt és Lengyelországba távozik. Ő azonban nem fogadta el a béke feltételeit, mert nem bízott az bécsi udvar őszinteségében.

A bukott szabadságharc után

Kétszer is fölajánlották neki a lengyel koronát, megválasztását az orosz cár is támogatta, II. Rákóczi Ferenc azonban nem fogadta el, ennek ellenére 1711-ben és 1712-ben még Lengyelországban maradt. 1717-ben III. Ahmed török szultán érintkezésbe lépett vele, hogy szervezzen ismét kurucokból és hazai ellenállókból egy újabb felkelést, ehhez a szultán katonai segítséget, valamint 2 és fél millió aranyat ígért. Rákóczi ezért Törökországba utazott, kis létszámú kíséretével. A porta viszont több hadszíntéren is vereséget szenvedett el, így Rákóczi esélyei egy újabb szabadságharc elindítására fokozatosan csökkentek. A bécsi udvar folyamatosan kérte a törököktől Rákóczi és társainak a kiadatását, de a szultán mindig elutasította a kérést.

Csak annyit tett, hogy a magyar bujdosókat a fővárostól távolabb fekvő, a Márvány- tenger melletti Rodostóba telepítette. A fejedelem és kísérete ebben városban rendezte be új otthonát.

1735. április 8-án hunyt el, majdnem 200 év múlva hosszas előkészítő munka eredményeként, Rákóczi hamvait 1906. október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra.

A cikk megírásához felhasznált irodalom

II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékiratai a magyarországi háborúról, 1703-tól annak végéig. Fordította Vas István. A tanulmányt és a jegyzeteket írta Köpeczi Béla. A szöveget gondozta Kovács Ilona. Bp., 1978 (Archivum Rákóczianum III. osztály: Írók. II. Rákóczi Ferenc művei, I.).

Bánhegyi Ferenc: II. Rákóczi Ferenc (Emlékkönyv a szabadságharc kitörésének 300. évfordulójára), Apáczai Kiadó.

Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. 2. átdolgozott, bővített, kiadás. Bp., 1976. Gondolat. (ISBN 963-280-371-X); 3. jav. kiad. Bp., 2004. Osiris Kiadó. (ISBN 963-389-508-1) Ez utóbbi kritikája: Bánkúti Imre: Észrevételek II. Rákóczi Ferenc régi-új biográfiájához. Századok, 139. évf. (2005).

Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin, a vonatkozó rész Heckenast Gusztáv munkája), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985.

Takáts László: A Rákóczi-szabadságharc egészségügye. R. Várkonyi Ágnes előszavával. Sajtó alá rend.: Gazda István. Piliscsaba – Budapest, 2003. Magyar Tudománytörténeti Intézet – SOMKL

Asztalos Miklós: II. Rákóczi Ferenc és kora. Dante Könyvkiadó, Budapest, 1934.