Halminé Göcs Katalin Ercsiben készíti gyönyörű, hagyományos fazekas tárgyait

Hogy jött a fazekasság, miért ezt a szakmát választotta?

– Kiskorom óta rajongtam a kézzel készített edényekért. Debrecen mellett nőttem fel, egy kis faluban, Konyáron. Mindig eljártunk a nagyobb vásárokba, a Mihály-napiba vagy a hortobágyi hídi vásárba, hogy megcsodáljuk a korongozással készült alkotásokat. Ez adta az első lökést, hogy belevágjak. Emellett az is nagyon megtetszett, hogy mindezt otthon végezhetem: nincs főnököm, a magam ura vagyok, akkor dolgozom, ha megvan az inspirációm rá. Mindez odáig vezetett, hogy 2012-ben, Ercsiben megalapítottam a Csudacserép Fazekasműhelyt.

Hosszú és rögös út vezetett idáig?

– Igen is, meg nem is. Bár egészen pici korom óta rajongtam a fazekasságért, de az élet kezdetben valahogy másfelé sodort. Aztán jöttek a gyerekek és rájöttem, szeretnék kezdeni valamit az életemmel. A házimunka, a gyereknevelés nem elégítette ki a kreativitásomat, belül a lelkem gyötrődött emiatt. Egy évig jártam magántanárhoz a Kerámiaparkba, majd a Dr. Kresz Mária Alapítvány Fazekas Központjában sajátítottam el a szakmát. Fél évre rá már az ercsi művelődési házban tartottam tanfolyamot a gyerekeknek két éven keresztül. Hét éve nyaranta itthon is fogadom a tanítványokat. Úgy érzem, révbe értem. Mindenem megvan, amire vágytam.

Május közepén a Fejér Termék 2020 pályázat feldolgozott kézműves ipari termék kategória győztese lett!

– Termékeimmel rendszeres résztvevője vagyok a környékbeli vásároknak, valamint a Fejér Megyei Önkormányzat Megyekorzó rendezvényének, ahol 2019-ben két alkalommal is a Megyekorzó legszebb standja elismerésben részesültem, idén a Fejér Termék díjjal tüntettek ki. Nagy megtiszteltetés, felemelő érzés, hogy a szakemberek elismerik a munkámat, ezáltal a környékbeliek mellett távolabbról is egyre gyakrabban keresik fel a műhelyemet. Nagyon hálás vagyok a mentoromnak, Csuporné Angyal Zsuzsának, aki megtanította a szakma csínját-bínját.

Kiből lehet jó fazekas?

– Bárkiből… Azokból, akik kitartóak, szorgalmasak és szeretik az agyagot. Ezt a szakmát nem lehet iskolapadban, tankönyvekből megtanulni, csak a gyakorlatból. Akkor is csak úgy, ha van a tanuló mellett egy jó mester, aki irányítja a kezét, és olykor a fejét is. Erre a szakmára különösen igaz: gyakorlat teszi a mestert…

Egy laikus hogyan tud különbséget tenni egy keramikus és egy fazekas munkája között?

– Nagyon könnyen! A keramikus a saját ötletét, gondolatát valósítja meg. A fazekas a népi hagyományokra építkezve, a régi szabályokat betartva termékeit ugyanúgy készíti, mint több száz évvel ezelőtti elődei. Az én kedvenc stílusom az őrségi. Ez tükröződik vissza az írókás díszítésű termékeimen is.

Melyik alkotására a legbüszkébb?

– Nincs kimondottan kedvenc, szinte mindegyik elkészítését nagyon élvezem. Az agyag és víz nem bonyolult összetevők, mégis sok kreativitásra adnak lehetőséget. Olyan termékeket készítek, amelyek tartósak. Egy-egy terméknek sok folyamaton kell átesnie (az edény formázása, szárítása, díszítése, égetése, mázazása), a legfontosabb pedig a türelem. A száradás talán a legkritikusabb fázis: a kisebbeknek néhány nap is elég, a nagyobb, vastagabb falúaknak akár két hétig is eltarthat a száradásuk. Az agyagot teljesen ki kell szárítani, nehogy égetéskor, 980 fokban megrepedjen. Leginkább a 3-4 darabos szériákat kedvelem, mivel amiből sokat kell készíteni, az egy idő után monotonná válik. A lapos tányérok elkészítését kimondottan nem szeretem, azok nagyon macerásak, de lehet, hogy csak nekem (nevet). De pont ez a szép a fazekasságban. Nincs két egyforma edény, mindegyik egyedi és különleges.