Jó reggelt, Dunaújváros!

E kör újabbal bővült, most, hogy gyermekem is bekerült az óvodai rendszerbe, egy-egy pillanatra én is a „kulisszák” mögé látok, az ott dolgozókra, akik a csoportban közel harminc lurkót terelgetnek, irányítanak, nevelnek, vagy éppen tíz síró gyereket vigasztalnak, s közben persze a többiekre is figyelnek. Türelemmel, szeretettel, s persze megoldással – tudom, ezt tanulták, ez a gyönyörű hivatásuk. Én meg az egy szem, imádott csemetémmel néha hosszas szóbeli asszót vívok, hogy szülői álláspontomat érvényesíteni tudjam, vagy éppen vidám kergetőzés után – hiszen ő játéknak fogja fel – tudok ráadni egy pulóvert. Miután ilyen tapasztalatokkal gazdagodtam, eldőlt, ha pályát módosítok, óvóbácsi biztosan nem leszek. Egy nap után a gyerekek vigyáznának rám...