Bolyongás

Tényként közölhetjük, Dunaújváros a mindennapos bevásárláshoz való üzletekkel kielégítően ellátott. Egymást érik a kis boltok, a nagyobb boltok, az úgynevezett multik, tehát első ránézésre nem lehet gond egy átlagos hétvégi főzésre való bevásárlás. Én magam is így gondoltam, gondolom, de minden árubeszerzéskor meg kell állapítanom, valami azért döcög.

Most hétvégén azt terveztem, főzök néhány dolgot. Az egyik alapanyag a csirkefelsőcomb. Öt boltból ötben nincs, úgyhogy már a második után feladtam, hogy filézettet vegyek. Végre volt egy üzlet, ahol várt rám a csirkecomb, ott viszont nem volt fagyasztott fejtett bab (most persze mondhatják az okosok, hogy miért nem veszek „rendes” babot – csak).

Egy kis utánajárás eredményeként szereztem fagyasztott babot is, abban a boltban viszont nem volt őrölt szerecsendió. Utána szükségem volt kígyóuborkára, amit kaptam is volna abban a boltban, ahol volt szerecsendió, de annyiba került volt darabja, mint egy átlagos zöldségesnél a kilója. Ekkor már készpénz-ékszer nem számított, megvettem a méregdrága uborkát.

Ezután menj még el kenyeret és zsemlét venni! Az egyik boltban a kenyér az ehető, a másikban a zsemle, áru-összekapcsolás nincs. (Vigyáznak a jó hírükre.) A küzdelmem még nem ért véget ekkor sem, de spongyát rá, feladtam minden elképzelésemet, és hazamentem, befejeztem Odüsszeia-bolyongásomat, és az is teljesen hidegen hagyott, amikor az eredeti görög joghurtra (ez volt a címkén, mármint, hogy eredeti görög) az volt írva: származási helye Lengyelország.

Vezető képünk illusztráció.