Zsolnay: egykor és most

A tavasz és az ősz az ideális városnéző sétákra, de jól emlékszem arra a decemberi hétvégére is, amikor a ködös, havas időjárás se volt képes elrontani a kedvünket. Adventi hangulatban járkáltunk a belvárosban, forralt bort szürcsöltünk egy bódénál, ahol megkóstoltuk a fahéjillatú sütiket is.

Azokat, akik először járnak Pécsett, arra buzdítom: ki ne hagyják a Csontváry Múzeumot! A magyar festészet óriása, Csontváry Kosztka Tivadar a modern festészet egyik legjelentősebb képviselője. De figyelmükbe ajánlom Schaár Erzsébet utolsó, Utca című alkotását, az 1975-ben a svájci Luzernben kiállított kompozíciójának rekonstrukcióját. No és a székesegyházat vagy Jakováli Hasszán Pasa dzsámiját a minarettel: ez hazánk legépebben maradt török kori emléke. Folytathatnánk a sort.

Néhány esztendeje a belváros is teljesen megszépült,a Széchenyi tér új burkolatot kapott, igazi találkozóhellyé vált

Azoknak, akiknek volt alkalmuk a városban időzni, újdonságot jelenthet a Zsolnay Kulturális Negyed. Pécs 2010-ben volt Európa kulturális fővárosa, ekkor készült el ez a hatalmas beruházás is, amely a város legvonzóbb részévé vált. Öt hektáron, a lepusztult Zsolnay gyár területén épült fel a negyed, a műemlék épületek felújításával. Ezúttal a Mecsekben találtunk szállást, ahol harapni lehet a levegőt: innen vágunk neki az útnak, és kezdetben kicsit elárvultnak érezzük magunkat: hol van a negyed bejárata? Aztán kiderül, több is van, hiszen óriási a terület. Van itt látogatóközpont, rendezvényterem, planetárium, látványmanufaktúra, interaktív varázstér, galéria, bábszínház, kávézók, boltok. 

Barangolunk a műemlék épületek, a zöldellő sétányokat díszítő Zsolnay-kerámiák között. A negyed állandó tárlata bemutatja a gyár történetét és a Zsolnay családot, amely tele volt tehetséges emberekkel. A gyár az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb kerámiaüzeme volt, ahol használati és dísz-edényt, építészeti kerámiát és kályhacsempét, porcelánszigetelőt és kőagyag csöveket gyártottak. A sikerekben jelentős része volt Zsolnay Vilmos találmányainak: a porcelánfajansz és az eozintechni-ka világhírnevet szerzett, a pirogránit pedig egy egész építészeti irányzatot inspirált. Ám a gyár sikerében nagy szerepe volt a Zsolnay család többi tagjának is.

Zsolnay Vilmos fia, Miklós kereskedő volt és üzletember, sokat tett azért, hogy a gyár megőrizhesse piaci szerepét. Zsolnay Júlia tervezőként dolgozott, ám a tárlat bemutatja festményeit is. Nővére, Zsolnay Teréz tervezőként és a hagyaték megőrzésében játszott szerepet. Júlia férje, Sikorski Tádé tervezőként, építészként is ismert volt. Teréz férje, Mattyasovszky Jakab geológusként segítette apósa felfedezéseit. Az államosítás a gyárnak sem tett jót: jelzi ezt a tárlaton egy gusztustalan porcelán Lenin-szobor is, de aztán neves iparművészek dolgoztak azon, hogy a Zsolnay máig márka maradjon...

Kerámiákkal övezett műemlék épület a kulturális negyedben (Fotók: a szerző)

Megnézzük Winkler Barnabás gyűjteményét: a Kezdetben volt a rózsaszín című tárlat a Zsolnay-gyár első időszakában gyártott mindennapos használatra szánt, változatos rózsaszínű termékeit mutatja be. Még az is megszereti a rózsaszínt, aki nem rajongott érte, mert kiderül, pazar árnyalatai vannak...

Bekukkanthatunk a látványmanufaktúrába, ahol a gyár mai dolgozói készítik a porcelánokat... Aztán a szecessziós Sikorski-villába indulunk: ott kapott helyet Gyugyi László műgyűjtő óriási Zsolnay-gyűjteménye, amely az 1870–1910 közti időszakot mutatja be a kerámiák segítségével. Megcsodáljuk a millenniumra készült színjátszó eozinmázú darabokat éppúgy, mint a későbbi, szecessziós tárgyakat.S hogy egy keramikusművész miként használja ki ma a gyár technikai lehetőségeit? Megtudhatjuk, ha felkeressük a pécsi tudásközpontot is, ahol Zsolnay-kerámia díszíti a hat emelet magasságú, központi térként is szolgáló aulát.

Winkler Barnabás gyűjteménye a kezdeti időszakban gyártott rózsaszínű használati tárgyakat mutatja be

A Balázs Mihály építész terveihez illeszkedő egyedi, az univerzumot absztrakt módon ábrázoló kerámiaburkolatot Nagy Márta keramikusművész tervezte. A mintegy 60 ezer, 12-szer 18 centis, egyenlő szárú háromszögekből álló, egyedi tervezésű és kivitelezésű műalkotás fantasztikus látványt nyújt. Láthatóan büszkék rá a tudásközpontban tanuló fiatalok is. Látva, hogy rácsodálkozunk a hihetetlen szépségű kerámiaburkolatra, tapsolni kezdtek az óriási kupola alatt. Jelezve, nemcsak a látvány nagyszerű, hanem az akusztika is.