Téli nyomok a Gaja-völgyben

A Keleti-Bakony e gyöngyszeme nyáron turistaparadicsom, ám ilyenkor szinte teljes nyugalomban, egyedül bóklászhatunk az örökmozgó patak mentén.  A téli túráknak megvan a maguk varázsa - igaz, hogy a hideg és a korai sötétedés miatt rövidebbre kell szabni a szabadban töltött időt, ám a hóval borított táj szépsége, csöndje kárpótolja a kirándulót a nehézségekért.

Vadat ilyenkor testközelből is láthatunk néha, ám a havas tájat átszövő lábnyomrengeteg legalább ilyen izgalmas felfedeznivalót kínál.

Nem csoda: a területen még 1888-ban létrehozott vadaskertet gróf Károlyi Gyula létesítette, ahol azóta is komoly vadgazdálkodás folyik. Több jelzett útvonalon indulhat el a kiránduló, érkezzen bár Fehérvárcsurgó vagy Bodajk felől. Télidőben érdemes a völgy alján csordogáló patak mellett vezető utat választani: különleges élményt kínál.

A Gaja-völgy téli látványa felejthetetlen.  A vadnyomok megfejtése remek szórakozást jelenthet (Fotó: Lovász Lilla)

A Gaja vize ritkán fagy be teljesen, így az állatok ide járnak inni: nem kell messzire menni, ha a "Bakonyerdő" vadvilágára vagyunk kíváncsiak. Az aprócska madárlábak tipegő cikcakkjait nyulak puha talppárnás, páros lábbal ugráló nyomai tarkítják. A rágcsálókat apró lábacskáikról és karmukról ismerhetjük fel, ami az ujjhegyek tetején váj piciny barázdát a hóba.

Nem maradnak el a rókák négyujjas tappancsainak lopakodó nyomai, de van párosujjú patás látogatója is a pataknak: őzek könnyed szökdelésének nyomát is felfedezhetjük a kusza összevisszaságban. A legmélyebbre a vaddisznó lába merül a hóban. Figyelmesen szemlélve négy ujj látható: két pata és a két hátsó rövidebb fűköröm nyoma. A túrás azonban félreismerhetetlen: márpedig az ember által kevésbé járt területeken gyakran találkozunk efféle "vaddisznósággal".

A Gaja-patak teljes hossza egyébként közel száz kilométer, az itteni, dolomitból álló kőzettömeg az eróziós erőknek köszönhetően folyamatosan emelkedett, s eközben törések keletkeztek benne. Így alakult ki az a négy kilométer hosszú, meredek sziklafalakkal határolt vadregényes szurdokvölgy, amely a környéket igazán ismertté teszi. A patak mentén sétálva csak a vízesések moraja veri fel a tél mélységes csöndjét. A rohanó vízcseppek milliói dermed- nek itt meg: mintha csak szobrász faragná őket, a napfényben szikrázó jégcsipkéket formáznak.  Eltávolodva a csobogó víztől, túraúttól, kisebb-nagyobb üregeket, barlangokat fedezhetünk fel a folyócskát szegélyező sziklák falában.