A melegszendvics

Írhatnánk, hogy romkukkolók vagyunk, de hát az elénk táruló gazlepte látvány több mint nyilvánvaló. A gyerek még őszinte: kérdez. Apa, menjünk át csúszdázni! Nem lehet! Miért? Mert a csúszdás uszoda be van zárva. Miért? Mert ezen a nyáron (se) nyitották ki. De apa, a strandok nyáron kinyitnak és a gyerekek mennek fürdeni. Általában igen, de ez most zárva. Miért?

És akkor kezdeném elmagyarázni a hároméves, lassan pityergő gyerkőcnek, hogy tudod, az úgy volt, hogy jöttek bácsik megépítették. Valaki kifizette, valaki összeszerelte a csúszdát, a harmadik meg hazavitte, volna... De a monológ végére a gyermek már a büfé előtt, hogy bánatfolytás gyanánt, akkor kér egy melegszendvicset. A kölyök majszol, közben tovább lesi az áhított csúszdát, majd jön az előre borítékolható kérdés: Apa, ha holnap jövünk, akkor már nyitva lesz? Veszek egy nyári bérletet a melegszendvics-sütőnél...