Sakkpartik Rácalmáson

Garda István - aki nem is tagadja, mi is tudjuk, a futball szerelmese - három lánya révén egyre komolyabb kapcsolatba kerül a szellemi sporttal. Mondhatnánk: náluk most már az egész család foglalkozik a pepita táblával, azaz mindenki megfertőződött .

- A sportegyesületen belül megalakult a sakk-szakosztály, amelyben tíz-tizenkét gyerek játszik. Jelenleg én vezetem a szakosztályt. Edzőnk pedig a nyugdíjas Kondás László, aki minden csütörtökön tart foglalkozást a gyerekeknek. Megrendezzük az iskolai bajnokságot, és kérésünkre megkapjuk évenként a diákolimpia körzeti bajnokságának rendezési jogát is - mondta Garda István.

Ezekután jöjjön a lényeg! Hogy valami alakul Rácalmáson, arra bizonyság a nemrégiben lezajlott megyei diákolimpiai döntő. Ez a viadal egyáltalán nem várt, mondhatnánk minden túlzás nélkül, számukra fantasztikus eredménnyel zárult.

A 7-8. osztályos lányok versenyében két sakkozó emelkedett ki a mezőnyből játéktudásuk alapján. A dunaújvárosi Vasvári Pál Általános Iskola sakkozója, Katona Ivett, és a rácalmási Jankovich Miklós Iskola tanulója, Garda Luca. Egymás elleni küzdelmük döntetlennel végződött, majd a versenykiírás alapján két játszmát kellett lejátszaniuk egymás ellen az első helyért. Ez Ivett győzelmével ért véget. Viszont Luca megyei bajnoki ezüstérme így is nagy dicsőséget jelent a Jankovich iskolának.

A versenyen nem ez volt az egyedüli kellemes meglepetés. A 3-4. osztályos lányok mezőnyében heten versengtek az országos döntőbe jutást jelentő helyért. Ahogy az eddig lenni szokott, a két esélyes iskola, a Vasvári és a fehérvári Németh László várható győzelmeit borítékolták sokan a helyszínen. A korábbi bajnok Németh Noémival csak Lázár Luca és meglepetésre a rácalmási Garda Eszter tudott lépést tartani. A végén hármas holtverseny alakult ki közöttük. A rövidített játékidővel körmérkőzés következett, amely nem hozott döntést. Jött az újabb ráadás, amelyből Garda Eszter két nyeréssel került ki győztesen, és ezzel ő lett Rácalmás első, országos döntőbe bejutott sakkozója.

Méltán nevezhetjük ezt az eredményt nagyszerűnek, és a jövőt illetően rendkívül bíztatónak. Sokat mond, hogy a dunaújvárosi szakemberek is őszintén értékelték felsőfokú jelzőkkel a rácalmási eredményeket. Ezekután az is elképzelhető - legalábbis ezen írás szerzője szerint -, hogy a jól szervezett, sikeres dunaújvárosi sakklub segítség céljából szakmai kapcsolatot hoz létre a rácalmásiakkal.