Közel a megegyezés - Miss Zoltán szóban már megállapodott a Dunaferr-rel

A gazdasági válság minden magyarországi kézilabda egyesületet érintett, így még a legnagyobbak, a Veszprém és a Szeged is arra kényszerült, hogy húzzon a nadrágszíjon. A Dunaferr SE csapatánál is költségcsökkentések történtek, amelyek persze érintették a szerződéseket is. Ezt először nehezen akarta elfogadni Miss Zoltán, ám a helyzet mára fordult:

- Hosszú tárgyalások eredményeképpen odáig jutottunk Imre Vilmos vezetőedző segítségével, hogy a döntő kérdésekben egyezségre jutottunk a vezetőséggel. A szóbeli megegyezés megszületett, de még egyszer leülünk a tárgyalóasztalhoz, a még hátramaradt kérdéseket megbeszélni, majd a papírokat aláírni. Amíg ez nem történik meg, csak kilencvcenkilenc százalékra mondom azt, hogy a Dunaferr játékosa maradok. Más csapatokkal is kapcsolatba kerültem, de végül Dunaújvárost választottam. Ismerem az edzői stábot, Imre Vilmos nevelt fel engem, jó pár évet lehúztam a klubnál.

Megtudtuk, hogy külföldön is volt próbajátékon, két napot a magyar bajnokságban is induló felvidéki Eperjesnél töltött el. Ők keresték meg Misst, de nem jött létre megyegyezés, mert a két fél álláspontja igen messze volt egymástól. Ezen kívül szóba került a Csurgó és a Kecskemét is, de a szakmai részen felül érzelmi okok is vezérelték a kézilabdázót: rácalmási a családja, ide köti minden, itt él a kedvese is.

A megszorítások miatt kieső pénzt azonban pótolni kell valahogy, ehhez a szakosztály segítségét kérte a játékos.

- Mivel egyetemi közgazdász végzettségem van, kértem, hogy a diplomámhoz tartozó területen tudjak dolgozni. Gyorsan leszögezem, a kézilabda az elsőszámú munkahely , utóbbit kötetlen időben, az edzések és a mérkőzések időpontját figyelembe véve végezném úgy, hogy a két feladat összeegyeztethető legyen.

- A tervezet egy éves szerződésről szólna, de reménykedem abban, hogy jobbra fordulnak a dolgok. Úgy érzem ez a legjobb lehetőségem. Beláttam, hogy mindenkinek áldozatot kell hoznia, de nagyon jó helyen vagyok, remek edzésmunkát végeztünk eddig. Fiatal, ambíciózus és sikeréhes csapatunk van. Mondjuk ezzel, mármint a fiatalsággal akkor szembesültem legelőször amikor kiderült, hogy Rosta Miklós és Kemény Józsi bá mögött én vagyok a harmadik legidősebb a csapatban, a magam huszonhat évével, de volt olyan tréning, hogy távollétükben rangidősként szerepeltem. Eddig mindig én tanultam az öregektől, most kicsit változik a helyzet, hiszen most már nekem kell a fitalokat segíteni. De ezzel nincs baj, nagyon jól megvan egymással a társaság, az pedig az élet rendje, hogy nem maradhat örökké ifjú egy ember - tette hozzá Miss Zoltán.