2010.09.03. 02:29
Nagyapáink ideje (Újságírói jegyzet)
Vannak ügyek, amelyekben előre és teljes biztonsággal lehet tudni, hogy bármit teszünk, mindenképpen gazembernek fognak tartani minket.
Lehetsz a legtisztességesebb, porciózhatod patikamérlegen az egyenlő terjedelmet és esélyeket, ügyelhetsz aggályosan a pontosságra: nem jó!
Ma ugyanis senki sem azt várja tőled, hogy elfogulatlan légy és igazságos. A nagy értelmezés-átalakítási korszak eredményeképpen ugyanis ezek a szavak ma már nem azt jelentik, mint akár csak tíz éve. Egyszerűen és leplezetlenül az az egyetlen és a puszta létezésedet igazoló minimumfeltétel, hogy valamelyik (lehetőleg a legagresszívebb) fél vélt vagy valóságos igazát hirdesd ellentmondást nem tűrően!
Akkor az a fél elfogulatlannak és igazságosnak fog tartani, és (talán) nem követeli majd azonnal, hogy nyilvánosan négyeljenek fel s darabjaidat szögezzék ki a csak ezért visszaállítandó városkapukra. Azonnal nem - legfeljebb egy kicsit később. Egy darabig élhetsz még...
A másik fél persze bepótolja ezt a hiányosságot. Mivel nem csak és kizárólag az ő érveit soroltad fel, nem őt állítottad be az igazság egyedüli letéteményesének, sőt, ártatlanul meghurcolt mártírjának, alapvetően a nemzet reménységének, ezért legalábbis szóbeli hajtóvadászatot szervez utánad.
Ha tehát olyan ügybe keveredsz, amiben csak az egyik félnek lehet igaza (másképp fogalmazva: amiben nem lehet egyszerre mindenkinek igaza), akkor bajban vagy. Véged van. Valaki előbb-utóbb el- vagy legázol.
Egy biztos: a szónak nagyapáink idejében vett értelmében nem lehetsz tisztességes ember.
Ember (talán) még lehetsz. De csak akkor, ha jól titkolod...
Lehetsz a legtisztességesebb, porciózhatod patikamérlegen az egyenlő terjedelmet és esélyeket, ügyelhetsz aggályosan a pontosságra: nem jó!
Ma ugyanis senki sem azt várja tőled, hogy elfogulatlan légy és igazságos. A nagy értelmezés-átalakítási korszak eredményeképpen ugyanis ezek a szavak ma már nem azt jelentik, mint akár csak tíz éve. Egyszerűen és leplezetlenül az az egyetlen és a puszta létezésedet igazoló minimumfeltétel, hogy valamelyik (lehetőleg a legagresszívebb) fél vélt vagy valóságos igazát hirdesd ellentmondást nem tűrően!
Akkor az a fél elfogulatlannak és igazságosnak fog tartani, és (talán) nem követeli majd azonnal, hogy nyilvánosan négyeljenek fel s darabjaidat szögezzék ki a csak ezért visszaállítandó városkapukra. Azonnal nem - legfeljebb egy kicsit később. Egy darabig élhetsz még...
A másik fél persze bepótolja ezt a hiányosságot. Mivel nem csak és kizárólag az ő érveit soroltad fel, nem őt állítottad be az igazság egyedüli letéteményesének, sőt, ártatlanul meghurcolt mártírjának, alapvetően a nemzet reménységének, ezért legalábbis szóbeli hajtóvadászatot szervez utánad.
Ha tehát olyan ügybe keveredsz, amiben csak az egyik félnek lehet igaza (másképp fogalmazva: amiben nem lehet egyszerre mindenkinek igaza), akkor bajban vagy. Véged van. Valaki előbb-utóbb el- vagy legázol.
Egy biztos: a szónak nagyapáink idejében vett értelmében nem lehetsz tisztességes ember.
Ember (talán) még lehetsz. De csak akkor, ha jól titkolod...
