Sötét romantika

A darab ünnepi jelzője pusztán csak a szép és kerek évfordulóhoz köthető, ugyanis a Carneval inkább egy remek dempóval és számtalan ötlettel megáldott kreatív rémrevü, egy nyomasztóan setét cyberromantika.

Az előadás ajánlója szerinta Carneval az átváltozás témakörét járja körül, kutatja szüntelen. A mindenkori ember ismert és ismeretlen oldalait tárja fel, keverve a vállalható emberi, a takargatás álcája mögé száműzött állatti arcokat.

A darab készítői meglehetősen kevés eszközt felhasználva, minimálisra lecsupaszított fémkatlan díszletbe űzik a futurisztikus jelmezbe csomagolt szereplőket. A végig pulzáló karneváli jelenetekhez vaskos zenei alap (is) társul. A nyitány alatt egy techno-tribal ütemdzsungelben járnak ősi, közösségi rítustáncot a szereplők, majd a darab során egészen elképesztő zene spektrumot járnak be - a klasszikus muzsikán át, egy gyermekien humoros revün keresztül, de a kortárs modern tánczene számos élműfaja és bekerül e forrongó muzikális katlanba. Melós darab a Carneval, nincs lazálás, ácsorgás. Kemény, néhol agresszív jelentek sorát szemlélheti a néző. Videoklipszerű pörgés, hirtelen vágásokkal tarkítva. A készítők érezhetően a látvány és a tartalom erős kettőségére építenek, és ez a tempósan belakott, sötét fantasy kellő megoldandó feladattal látja el a láthatóen leterhelt szereplőket. Mintha csak egy mai vámpíros képregény teljes stábja tévedt volna be egy századfordulós párizsi mulatóba - jellemezte e sorokkal a tanult kritika a darabot még anno a bemutató környékén. Részünkről annyit tennénk hozzá: rémrevü sötét erotikával, nem épp emberbarát jövőképpel... Táncosok: Asztalos Dóra, Gulyás Anna, Hargitai Mariann, Major László, Katona Zoltán, Mádi László, Palcsó Nóra, Tuza Tamás. Koreográfus : Duda Éva, jelmez: Béres Móni.