A 30Y zenekarnak aktuális állításai vannak a világról

Teljesen régi vágású zenész programmal kezdte a dunaújvárosi időtöltését!

- Elmentem meghallgatni az Idegen nevű zenekart, akik nagyon ügyes fiúk. A rutinos fesztivállátogatóknak soha sem szabad elfelejteniük, hogy a kis sátrak színpadain nagyon fontos dolgok történnek. Még ha kevés ember is látja őket. Ott mindig történnek új dolgok, és azokból a srácokból, akik ott szinte kölyökként tolják, nagyon sok energia sugárzik. Persze közben, ahogy öregszem, van bennem egy óvatos nosztalgia is. Olykor eszembe jut, hogy tíz-tizenöt éve még mi is játszottunk az ilyen helyeken is. Akkor is voltak, akik odasétáltak, és izgatta őket, ami ott történik. Élesebb példát hozva, Belgiumban a csajommal és a lányunkkal egy sátorszínpadon, néhány ezer emberrel együtt fedeztük fel a Biffy Clyro-t, akik a kortárs rock and rollnak egy megkerülhetetlen zenekara lettek mára. Azt képzelem, hogy a nagyszínpadok idézőjelesen nagy zenekarai mellett, mindig oda kell figyeljünk a kisszínpadokra. Szerencsére ezzel így van az egész zenekarunk, és a megérkezést követően szétszóródunk a fesztiválokon, a végén pedig elmeséljük egymásnak, hogy milyen jó zenei felfedezéseket tettünk.

Beck Zoltán elárulta, Dunaújvárost is hazai pályának tekinthetik, köszönhetően a női vízilabdacsapatnak, amelynek tagjaival már baráti a kapcsolat, ugyanis a lányok szerepelnek a Révbe ér című dal klipjében, és ez nagyon lelkesítő élmény Fotó: Ady Géza

Varázslat történt, hogy megmaradtak ilyen érdeklődő zenészeknek?

- Inkább úgy mondom, hogy tele vagyunk kíváncsisággal. Egyszerűen ezért vagyunk máig zenekar, mert nem tudunk nem kíváncsiak lenni. Ahogy egymás dolgaira is azok vagyunk. Nem szállunk bele a napi rutinjainkba, nem akarjuk megfejteni, hogy milyen zenét játszunk és azt legyártani, hanem inkább arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen aktuális állításaink vannak a világról. Sokat és állandóan figyelünk a pécsi zenei szcénára. Nagyon sok tehetséges zenészt ismerünk, akik még nagyon kevés embernek játszanak, de érdekes módon látják a világot. Engem izgat, hogy egy ma húszéves srác milyen állításokat fogalmaz meg, és főképp ezt hogyan teszi a hangszerével és a dalaival. Erre példának az Ivyz nevű zenekart említhetem, akik nagyon megragadtak, izgalmas dolgokat produkálnak. Eggyel ismertebbként a Mangooz And The Magnet-et mondhatom, akik sajátos ízzel próbálják megfogalmazni a zenei világukat.

Ezekből a fiatal bandákból töltekezik?

- Nem vagyok egy klasszikus energiavámpír, aki ebből építi fel magát, de rendes befogadó tudok lenni, és ha a srácok kíváncsiak rá, szívesen elmesélem nekik, hogy én mit hallottam. Ilyenkor arra biztatom őket, hogy gondolják át: ne akarják elfogadni, amit mondok, legfeljebb tegyék a megfontolás tárgyává. Nagyon kedves volt például, amikor a Sorbonne Sexual zenekar, akik megkértek, hogy az első lemezükre énekeljek el egy dalt. Elmondtam nekik, hogy nem az én szerepem fontos abban a dalban, de ha a nevem az első lépéseknél rájuk tudja irányítani a figyelmet, akkor örömmel veszek részt benne. Sok hozzánk hasonló város létezik, ahol a közönség úgy érzi, hogy ott saját pályán, hazai bandaként játszanak. Ez önmagában nagy élmény, de egyébként Dunaújváros olyan tekintetben az otthonunk, hogy a női vízilabdacsapat tagjai szerepelnek a Révbe ér című dalunk klipjében, és ez nagyon lelkesítő élmény. Bármilyen furcsa, de néha azt érzem, az úgynevezett hazai pályán játszani nehezebb. Ugyanis saját magaddal szemben is nagyobb elvárásokat támasztasz. Sokkal keményebben veted fel magadnak az aktuális hitelességedet, hogy egy igaz állításból indulj el, amikor a színpadra lépsz. Nyilván a négy negyedbe nem fogunk belehibázni, de az előzőek alapvetően nagyon fontosak. Az állításaink jóval erősebben mérődnek meg egy ilyen színpadon, ahol olyan emberek állnak a nézőtéren, akik úgy érzik, hogy értük és a nevükben szólunk, vagy, hogy az övék vagyunk. Ők sokkal keményebb kritikával is fogadják azt, ha azt mondják, hogy állj meg, most hazugságon fogtalak! A közönség szerencsére nem megengedő. Azt látom, hogy azok a zenekarok, amelyek a maguk számára olyan közönséget akarnak kitermelni, amelyek nem akarnak részt venni a történetben, nem akarnak beletenni melót, azok végül mind elvesznek. Tét nélkül kezdenek zenélni, amit nem lehet megtenni, mert nincs értelme.