Egy darabot a szívemből

A népszerű szerzőpáros, Máté Péter és S. Nagy István dalain alapuló musical szövegkönyvét Vándorfi László Gém Györggyel közösen írta. Egy jellegzetes magyar történetet kanyarítottak a jól ismert számok köré, amelyek szövege így új jelentést kapott. A darab cselekménye 1968-ban kezdődik, s a korabeli Budapesten játszódik. Így a fiatalabbaknak sajátos történelemóra volt az est a vasfüggöny mögött élő Magyarországról, az idősebbeknek meg múltidéző.

Remek színészekkel kiváló előadást láthattak Dunaföldváron a Máté Péter-dalok szerelmesei Fotó: Pannon Várszínház

Egy érettségi előtt álló osztály, a hivatalos szervek által csak tabáni galeriként emlegetett csoport mindennapjairól és életfelfogásáról szól a darab: kapcsolatokról, szerelemvágyról, szerelemről és elszakadásról, valamint bezártságról és szabadságról, elvágyódásról, jövőképről, a lázadás hol komikus, hol tragikus megjelenéseiről. Arról a világról, ahol a gimnazisták számára a lemezkölcsönző fontos hely, mert a beatzenei lemezek odaátról hoznak hírt, hiszen a rock and rollal átkukucskálhatnak a vasfüggönyön. Arról a világról, ahol a társaság két központi alakja, a féltestvér Tomi és Robi szárnyalni, s a valóságban is repülni vágyik, mint hajdan a mondabeli Ikarosz. Meg szeretnék élni a lebegés szabadságát, a Nap, a Tűz erejét. Itt azonban csak ugrálni lehet, repülni nem - hangzik el. A Szabad Európa Rádió és Cseke Péter, Martin Luther King megölése, Gagarin halála, vagy egy toll, melyen vetkőző nő látható - mind olyan elem, amely a korszakot átélőknek nagyon ismerős. Mint a magát szolgálatba helyező rendőr is, aki az ugrási kísérletet állam elleni bűncselekménynek minősítve letartóztatja az egész osztályt, hogy aztán Somos tanár úr hősiesen magára vállalja a szabadságvágyban szenvedő fiatalokért a felelősséget és a börtönt. Az egyik legszebb jelenet az amnesztiával a börtönből szabaduló osztályfőnök fogadása. A kis közösség (és talán az alkotók) hitvallását fogalmazzák meg azon az augusztus 21-re elhalasztott érettségi banketten, amikor a magyar csapatok bevonultak a testvéri Csehszlovákiába. Történelem és magánélet szorosan fonódik egymásba.

A család a két fiú kapcsán a svéd származású anya (Pápai Erika) hitelesen finom, csendes és érzékeny alakjában jelenik meg, akinek veszteségeket is meg kell élnie. Az idősebb generációt az asszony barátnői, két hajdani primadonna (Oravecz Edit és Pap Lívia) és a lemezkölcsönző Johnnybá (Gazdag Tibor) képviseli. Hírek, változások, események Magyarországon és a világban, egyéni élmények és döntések. Menni vagy maradni, avagy ki volt a besúgó, ki a magyar, ki milyen karriert tud megteremteni magának? - ezek a kérdések foglalkoztatják a fiatalokat a másfél évtizeddel későbbi találkozón. S persze folyton zene, buli, ital. De mintha reménytelenebbek és kevésbé lennének lázadók. Ki csak Murmanszkba jutott el, ki amerikai ösztöndíjról álmodozik. Robi - bár útnak indul -, de visszatér, ez a hazám , vallja. Majd családot alapít, megtalálta párját. A Magyarországot elhagyó Tomi halála a szárnyalás kilátástalanságát is jelenti. Mint ahogy saját maga karikatúrájává vált patetikus szavaival a tanár. Romantikus lelkünk sajnálta, hogy boldogságának megteremtésére nem hitelesebb megoldást választottak. Pedig az álmok megcsalhatnak, de mindig van remény . A kudarcok és csalódások ellenére ezért figyelmeztet a dal: Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld . A zene segítség és kapaszkodó ebben a világban.

Az előadás során huszonkét ismert dal csendült fel Malek Miklós és ifjabb Malek Miklós által létrehozott új hangzásvilágban, élő zenekari kísérettel. A történelem súgta az eseményeket, Máté Péter - S. Nagy István feledhetetlen slágerei pedig a történet költői mélységét és könnyedségét, sőt előhoztak könnyeket és mosolyt is.

Szépen szóltak, zengőn és finoman, s fontos üzenetet közvetítettek. Érdemes kiemelni György-Rózsa Sándor és Szente Árpád Csaba énekhangját, de a többiek is hitelesek voltak. A táncban is. A koreográfia Krámer Györgyöt dicséri.

A humorral és energiákkal teli ifjúság és röghöz kötöttség ellentmondását sajátos díszlettel oldotta meg Kovács Yvette Alida díszlettervező. A színtér közepére rögzített oszlop körül tekertek kerékpárral nemegyszer a szereplők. Hol lassan, hegedűvel a kézben, mint Karinthy Frigyes Cirkuszában, avagy együtt körbe-körbe lendületesen. Máskor meg a magasra kapaszkodtak - mintegy a vágy és a valóság szimbólumaként. Mert itt ilyen alacsony ívű pályákon lehet repülni, s ezért hangzik kissé keserűen a végén dal: Az esőt felszárítani úgy sem tudod/ A szelet megfordítani úgy sem tudod./ Ujjaid közül a kor /Úgy száll, mint szürke por, és a perc hordja el.

De azért vannak a jó barátok...