2016.01.31. 16:32
A Versbarátok Klubja vendége volt Baranyi Ferenc költő
Dunaújváros - Sokak régi álma teljesült azzal, hogy személyesen is találkozhatott az MMK-ban az egyik legnagyobb kortárs költővel, a közvetlen modorú Baranyi Ferenccel. Az irodalmár a dunaújvárosi Versbarátok Klubja vendége volt.
Jócskán szolgált meglepetéssel is a péntek délutáni másfél óra, ám az immár személyes bizonyságot nyert minden ott lévő számára, hogy a Kossuth-díjas író, költő, műfordító - és még sorolhatnám, mi minden -, Baranyi Ferenc egy elbűvölő, közvetlen, lenyűgözően intelligens, művelt, jó humorú, sokoldalú ember.
Sokak számára már az is meglepetés lehetett, hogy városunk szülötte, helyi tollforgatónk, Kiss Kálmán egyetemi cimborája volt, akivel gyakorta együtt oroztak, nótáztak. Talán e nexus okán fordult időnként a rendezvény baráti beszélgetéssé. Már tudható, hogy Baranyi számára fontos az olvasó, mert vallja, a szakmán túl is dekódolhatóan kell írni. Közszolgálati költőnek vallja magát, akinek - akárcsak Petőfinek - a szabadság és a szerelem egyaránt lételeme. A közélet moráljával foglalkozom, nem a magánéletével, mert annak szabályait naponta sértettem meg - hangzott az őszinte önvallomás.
Sokszor titulálták bátornak, de az ő véleménye: Ne mondjatok bátornak, mer egyszer majd azt mondják, volt egy furcsa kor, amikor a becsületességet bátorságnak hívták! . Magától értetődően olvasott saját verseiből is, de sztoriból is jutott bőven az estére. Mesélt Ladányi Mihállyal, Soós Zoltánnal való barátságukról, akikkel igyekeztek konstruktív kritikát gyakorolni, összevetni az elméletet a gyakorlattal. Arról hogy milyen jól jött neki Soós Zoltán Márta című kötete, ami meglehetősen pajzán volt, és amelynek lektorálását rábízták. A fóliába csomagolt könyv nagy visszhangot keltett, a háttérrádiózó háziasszonyok csak annyit jegyeztek meg: könyv, kefélnek, Baranyi . Mérhetetlenül megugrott könyveinek eladásszáma.
Bevallása szerint soha nem tartozott sehova, ezért maradhatott független szellem, ahogy egyszer valaki megfogalmazta: a kortárs líra magányos bozótharcosa . Megindító őszinteséggel beszélt arról, hogy annak ellenére, hogy ő egy horthysta főjegyző fia, a nyáregyházi iskolában mérhetetlenül zavarta, hogy az osztály nagyobbik fele még novemberben is mezítláb ment iskolába, míg ő cipőben. Hogy a minőségi irodalmat a monori református pap adta a kezébe.
Hosszasan mesélt egyik kedvence, Dante fordításáról, Villonnal való kapcsolatáról, korrekten megemlítve, hogy szerinte Babits fordítása a magyar líra egyik csúcsteljesítménye. Szó esett szerelmeiről, szerelmi lírájáról is.