A Hősök tere építésze

A nyár közepén, július 20-án emlékeztek Schickedanz Albert halálának 100. évfordulójára, jövőre pedig az általa tervezett Műcsarnok megépítésének 120. évfordulóját ünneplik majd.

A Műcsarnok és az Ezredéves emlékmű Schickedanz Albert és a most szintén kiállításon megidézett Zala György szobrászművész közös koncepciója. Mindkét építmény 1896-ra, a millennium ünnepségeire készült el, noha a szobrok elrendezése csak 1929-re fejeződött be. A Vár-Lánchíd-tengelyt kiteljesítő Sugárút (ma Andrássy út) tökéletesen megfelelt az ünnepi promenád szerepkörének, a reformkor után megerősödött polgárság egyik szimbolikus épülete pedig a Műcsarnok lett.

A kommüniké szerint a Hősök tere, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum tervezése és építése egy alig hihető karriertörténet csúcspontja. Az épületek és a tér sikere azok spiritualitásában rejlik, és ez nem kis részben köszönhető annak a nagyvonalú tér- és tömegképzésnek, az építészeti részletek iránti fogékonyságnak, a hagyománytiszteletnek, az új anyagok, technikák ismeretének és nem utolsósorban munka iránti szerzetesi alázatnak, amely a szakmájának elkötelezett építőmestert jellemezte. A szász felmenőkkel rendelkező Schickedanz Albert 1846-ban született, 1865-ben Karlsruhéban kezdte tanulmányait, 1868-tól Pestre költözött és Ybl Miklós irodájában dolgozott több mint tíz évet. Amikor 1894 nyarán, az Országos Képzőművészeti Társulat jóvoltából megkapta a megbízást a Hősök tere és az új Műcsarnok építészeti, valamint rendezési terveinek elkészítésére, az Andrássy útnak ez a vége a városias Budapest határát is jelentette.

A Műcsarnok építésére a kormány 300 ezer forintot adott.

Az idő múlásával egyre erősödik a tapasztalat, hogy az épület tágasságát és eleganciáját tekintve szinte páratlanul Európában a (mindenkori) művészeti reprezentáció jól kihasználható és nagyvonalú helyszíne zárul a Műcsarnok közleménye. A Muladi Brigitta és Madarász Ágnes által rendezett kiállítás október 18-ig látogatható.