Tömeg és pszichózis

Megnyitott városunk legújabb üzlete a Magyar úton. Reggel fél hétkor már nyitás előtt hosszú, tömött sorokban vártak az emberek a bebocsátásra. A boltba vagy a non – food termékeket tartalmazó akciós sátorba. Szinte sorszámot lehetett volna húzatni a várakozókkal, hiszen vélhetően a fél város egyszerre nem fért volna el odabent. Persze az üzletlánc gondosan készült is erre, akciók sorozatát időzítve ekkorra. Mi vásárlók meg azt hisszük ilyenkor, hogy valamit ingyen kapunk. Ez már olyan, mint egy Black Friday, amikor a vásárlók versenyt futnak a leértékelt cuccokért, megvéve azt is, amire per pillanat nincs is szükségük. És persze ma már nemcsak akciós napok, hanem akciós hetek követik egymást. Talán azért, mert üzleti és marketingszempontból is zajos világban élünk, és szükség van arra, hogy az üzletláncok kiemeljék a szürkeségből az egyébként nehezen eladható termékeiket. Felvetődik a kérdés, mi van ebben az áruházban, ami a város másik ilyen bevásárlóközpontjában nincs? Nos a találó válasz jött is a közösségi médiában: tömeg és pszichózis, hogy valamiről lemaradunk. 

Talán nem ördögtől való Carl Gustav Jung pszichiáter-pszichológust idézni, aki szerint a civilizációra leselkedő legnagyobb veszélyt nem a természet erői vagy valamilyen fizikai fenyegetettség jelentik, hanem a saját lelki világunkkal való szembenézés képtelensége. Hogy a tárgynál maradjunk, gyakorlatilag ilyenkor mindent eladnak és mi mindent meg, vagy inkább beveszünk. Csak nézek, mint a moziban, mi mindent rásóznak a vásárlókra. Pedig nem is ingyen van, csak olcsóbb. És ilyenkor azt gondoljuk, milyen jól is jártunk. Aztán ha jól belegondolunk, a neten egész évben nonstop leértékelés van, egymást érik a trendekhez igazodó akciók. 

A leértékelt árú sokszor bosszúságot is okozhat, hiszen ezzel elfogadunk egyfajta „értékcsökkenést” is, amellyel akár a termékgaranciáról is lemondunk, vagy kénytelenek vagyunk lemondani. A piac azonban mindent beáraz. A mi hiszékenységünket is. Tárgyiasult világunkban azt hisszük, hogy amit megveszünk és hazaviszünk, az az érték. A kereskedő cégeknek bizonyosan, hiszen ettől csilingel náluk a kassza, de a lelkünkben – remélem – más a sorrend!