Ötven éve együtt

Olyan a házasság, mintha bőrönd lenne,

útra készen várna, s minden ott van benne.

Minden, ami kellhet majd a boldogsághoz,

minden, ami közös jövőt meghatároz.

Hát a bőrönd stimmel, ám üresen kapjuk,

s tőlünk függ készlete: tele mivel rakjuk?

Mi töltjük meg szépen, érző tartalommal,

s ehhez tudunk nyúlni minden alkalommal!

Ha a bőröndödet széppel rakod tele,

közös emlékeket, érzést rámolsz bele,

pakolsz bele időt, od’adó figyelmet,

akkor örömöd is, hidd el, te teremted!

Kérdezd meg párodat, – így tudást szerezve –

mitől érzi magát általad szeretve?

Mit kellene tenned, hogy tőled ragyogjon,

hogy a szeretete soha ki ne fogyjon?

Fontos! Mikor múlnak a szép házas évek,

a bőröndötöket, ne csak ürítsétek,

ne csak kivegyetek, rakjatok is bele!

Jó ha szeretettől púpos a fedele!

Érzések, emlékek, apró szívességek,

figyelem és idő, apró kedvességek,

– mert a „VAN”-ból mindig sokkal könnyebb adni…

Szeretettel könnyű boldognak maradni!

Tudod egy házasság nem rejt érzelmeket,

érzés csak akkor jön, ha te beleteszed,

ez csak formalitás, nincs romantikája,

csak az együttélés alakja, formája!

Hát a romantika, az is rajtad múlik,

hogy e szép kapcsolat szép hosszúra nyúlik,

vagy csak összekötve élitek a létet,

okozva a szívnek bántó vaksötétet.

Tudd, a házasságban mindig ketten vagytok,

és addig működik, amíg szívből adtok.

Ha bőröndöd üres, nincs kedved cipelni,

sokkal könnyebb lehet más bőröndre lelni.

Tudod, a házasság, a két féltől egész,

ha elhatároztad, hogy örökre vele mész.

kezd el a bőröndöd szépen telerakni,

mert csak akkor kaphatsz, ha te is tudsz adni!”

Összeállította: Várkonyi Zsolt