Védőszentjük Orbán pápa

A katolikus egyház egyik legrejtélyesebb életű, 17. pápája valószínűleg Rómában született, Severus császár uralkodása alatt, 222-ben szentelték egyházfőnek, Callixtus pápa után, és egyes hagyományok szerint vértanúhalált halt 230-ban. Mondják, ő rendelte el, hogy a miseáldozat kelyhét és tányérkáját aranyból vagy ezüstből készítsék el: ezért kezdetben kehellyel, később (mi más illik a kehelyhez?!) szőlőfürttel a kezében ábrázolták. A szőlőművelők védőszentje lett. Napját május 25-én ünneplik.

Kétségtelen, hogy szép dolog egy kétszáz éves kápolna - de hát Adonyban nem akkor kezdődött a szőlőművelés!

- A római limes Vetus Salina nevű erődje állott egykor Adony helyén: egy I.-II. századi, itteni római katona sírjára az akkori szőlőistennek, Liber Páternek ajánlott sorokat véstek: ez látható a székesfehérvári múzeumban! - mondja Králl István, a helybéli, 1996-os Adony Környéki Szent Orbán Szőlő- és Borbarát Egyesületből 2006-ra kinőtt Dunamenti Szent Orbán Borrend nagymestere, aki harminc éve kutatja a környék szőlőkultúráját. - A vatikáni levéltár egyik okirata szerint 1222-ben az adonyi papnak az adó egy részét szőlőben és borban is le lehetett róni. A török elől menekülő rácok a Duna mentén adómentességet kaptak, hogy szőlőt termesszenek. Azt a szőlőkultúrát viszont, ami ma létezik Adonyban és környékén, Szent Orbán kultuszával együtt a Mária Terézia idején betelepített svábok hozták magukkal! - így a borrend nagymestere.

Tegyük hozzá: nem csak a szőlőkultúrát, sok mást is magukkal hoztak a svábok. Például a munka mindenek fölötti szeretetét! Adonyban ma sem látni céltalanul kószáló, sétáló embert. Akinek csepp szabadideje van, vagy a háztájiban fésüli a füvet (képletesen, persze, de: meg lehet nézni!), vagy irány a szőlő!

- A szőlőben sosem akkor kell dolgozni, amikor ideje van az embernek, hanem akkor, amikor munka van! - szögezi le az immár hatvannyolc éves nagymester. - Itt egy-két nap késés azzal járhat, hogy elvész az egész évi munka! Munka pedig mindig van: tavasztól őszig a szőlőben, ősztől tavaszig a pincében!

A nagymesteri intelemnek megfelelően a szőlőben találjuk a hetvenéves Schmidt Ferencet (a hegyen ismert nevén: Ferkét), aki nem tagadja meg a hagyományokat. Hegyoldalra felfutó, nyolcszáz négyszögöles, de szőlővel háromszáz négyszögölön beültetett, kézi művelésű szőlejében (errefelé nincsenek nagyüzemi parcellák, csak tőkés vagy kordonos művelésű hobbitelkek) most éppen hajtásokat válogat. Azért, hogy egy tőkén lehetőleg csak egy, ígéretes fürt nőjön majd.

- Apám építette ezt a présházat, 1937-ben - meséli Schmidt úr. - Ő hagyta rám korai halálakor ezt a területet. Szerencsére a fiaim és az unokáim is érdeklődnek a szőlő iránt! - mond ki egy fontos mondatot a gazda.

- Ahogyan annyi adonyi, én is akkor kezdtem a szőlővel foglalkozni, amikor édesapám hajlott korba került - mondja a borrend kancellárja, az 52 esztendős Paulusz Imre. - Kivágtam, újratelepítettem a parcellát, testvéreim érzelmei dacára: mert ha ugyanannyi munkával lehet jobb bort készíteni, akkor miért ne? - pendíti meg a korszerű szellemet a vállalkozó, aki meghonosította az Orbán vére és az Orbán könnye nevű borokat a vidéken. Mondanunk sem kell: a védőszentre utalva.