Orvosírók és -képzőművészek találkoztak városunkban

1975-ben alakult meg a Magyar Orvosírók és Képzőművészek Köre, amely nagy elődöket mondhat magáénak. Gondoljunk csak Illés Endrére, aki az 1970-es, '80-as években írt nagysikerű munkákat. Könnyen lehet, hogy a mai orvos alkotók közül is kikerül néhány, akinek nevét nem csak a hálás betegek, hanem a művészetük iránt rajongók is meg fogják őrizni. Mégpedig az irodalom, a költészet, a festészet, a szobrászat kedvelői is jó, ha számon tartják a mintegy száztagú klub tagjainak törekvéseit, mert például egyik tagtársuknak, Kubaszov Tamarának már köztéri szobra is áll Budapesten.

Fotók: Vohlmann György

A pénteken délután kezdődött és vasárnap délben befejeződött találkozó a negyedik volt Dunaújvárosban. A szervező, dr. Gujás Márta szerint ugyanis a tagok örülnek az olcsó, de kellemes szállásnak (a főiskola hoteljében jöttek össze), és nemkülönben díjazzák a jó megközelítési lehetőségeket is, busszal, vonattal, minden irányból. A kör tagsága ugyanis hagyományosan javarészt nyugdíjasokból áll – és a közhiedelemmel ellentétben az orvosi nyugdíj nem éppen magas...

Dr. Fodor Etelka, a kör elnöke is a drágulással magyarázza a helyszínválasztást: korábban ugyanis a balatoni postás üdülőben rendezték összejöveteleiket – ám az megszűnt, a helyén nyílott szálloda viszont megfizethetetlennek bizonyult számukra. Emlékezzünk meg ehelyütt az alapító és tiszteletbeli elnökről, dr. Donáth Jánosról, és arról is, hogy a kör tagjai minden esztendőben kiadnak egy válogatást novelláikból, költeményeikből, esszéikből – amit természetesen kollégáik festményeivel, grafikáival illusztrálnak.

Dóbus György a festményeit magyarázza (Fotó: Vohlmann György)

A szombati nap különben éppen a képzőművész tagság kiállításának megnyitójával kezdődött. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a kiállított művek többsége bármely tárlaton megállná a helyét – jóllehet, akadt néhány elemi szinten lévő rajz, vázlat. Ami pedig az írásokat illeti: aligha van még egy olyan társadalmi réteg az országban, amely jobban ismerhetné a mindennapi élet mélységeit és magasságait, örömeit és szenvedéseit, mint épp az orvosoké! Hiszen többségük pontosan azért is fogott íráshoz, hogy a munkája miatt, a munkája mellett felgyűlt feszültséget levezesse, a látott, hallott tragédiákat kiírja magából. Jövőre várhatóan ismét városunkban rendezik meg MOKK találkozóját.

A festőből lett fogorvos, mint tag

Svájci vendég is színesítette a találkozót – bár akár Kárpát-medencei vendégnek is nevezhetnénk. Svájcból érkezett meg az orvosírók találkozójára dr. Sibalic Ilona. A Vajdaságból származó fogorvosnő negyven éve él Svájcban szerb származású férjével és gyermekeivel. De már huszonöt éve jár az orvosírók és képzőművészek találkozójára. Nem véletlenül! Gyerekkorában is rajongott a festészetért, festőművész szeretett volna lenni, de édesapja közölte vele, hogy abból nem lehet megélni, ezért keressen egy olyan foglalkozást, ami eléggé jövedelmező. Így lett fogorvos (ahhoz is könnyű kéz kell), de a festészettel nem hagyott fel.

Ezúttal viszont nem hozott magával kiállítani való anyagot, mivel repülővel érkezett az eddigi autós túrák helyett. Pedig legalább egyet hozhatott volna, a nyakában. A hetvenéves, ám még foglalkozásában és kedvtelésében is mindig aktív hölgy ugyanis selyemre fest... Neki ez a magyarországi kiruccanás egyben afféle lelki táplálékot is jelent. Itt nem csak magához hasonló művészlelkekre talál, de végre imádott anyanyelvén beszélheti meg gondjait és örömeit barátaival. Svájcban ugyanis a németre kényszerül... Igaz ugyan, hogy a festés nemzetközi – de az inspirációk nagyon is nyelviek!