Köszönik: hasznosak! - Elvárt önkéntesség?

Úgy látom: ez nagyon rendjén van!

Már csak azért mondom ezt, mert szemtanúja voltam annak, hogy ott a tegnap délben hirdetőtáblára kifüggesztett jelentkezési lapok délutánra több mint ötven jelentkező aláírását tartalmazták - és a jelentkezéseknek közel sem volt vége...

Láttuk, hogy az intézményt valósággal lázban tartják az önkéntes munkák. Mégpedig nem akármilyen munkák!

Mert szép, hogy (mondjuk a Széchenyi három éve művelt önkéntes terepeiről beszéljünk megint) sérült ifjakból alakult zenekarral koncerteznek együtt.

De az azért már egy kicsit (?) több, amikor a hátrányos helyzetű embereket gondozó Jószolgálati Otthonba, vagy az Idősek Otthonába, vagy a kórházba keresnek önkénteseket. S nem hiába!

Ám még ez sem minden.

Mert hányszor és hány helyen tapasztaltuk már, hogy mégoly szép kezdeményezések is saját hamvukba holtak egy-két alkalom után, a legjobb szándékkal is.

A Széchenyi önkéntes programja azonban három éve teljes erővel zajlik! Ami még többet mond: maguk a gyerekek jelentkeznek újra és újra, hogy visszamennének önkéntességük korábbi helyszínére, folytatni, amit elkezdtek.

- Volt már olyan tanulónk, aki maga is elég nehezen kezelhető, nagy vagánynak bizonyult, s aztán mi lepődtünk meg a legjobban, amikor szociális munkás szakra jelentkezett továbbtanuláskor! - mondja Szűcsné dr. Harkó Enikő, a Széchenyi igazgatóhelyettese. - Magunk se hittük volna, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen messzire jutunk ezzel a kezdeményezéssel. Igaz: rengeteg munka árán! De hát a sok munka amúgy sem ritkaság ebben az iskolában, más kollégák részéről sem...

Minden további helyett most idézünk egy Széchenyis diák, jelesül Barna Bianka beszámolójából, amelyben a kórházban végzett (önkéntes!) munkájáról írta meg emlékeit. A nőgyógyászati, a szemészeti, a belgyógyászati, a patológiai és a gégészeti osztályon dolgozott.

Segítettünk..., rengeteg ágyneműt cseréltünk le. Köszönöm a kórháznak, hogy ilyen lehetőséget kínált nekünk, s végre igazán hasznosnak érezhettem magam!

- A gyerekeket öt órában készítjük fel összesen húszórás önkéntességükre, a szakterületek legkiválóbb művelőinek segítségével, és újabb öt órában beszélhetik ki magukból élményeiket! - mondja Csathóné Zágoni Nóra, a gimnázium másik, önkéntes munkát vállaló diákokkal foglalkozó tanára. -Nagyon sok munka megszervezni, hogy minden résztvevő: a diákok, tanárok, fogadók és támogatottak is nyertesen jöhessenek ki ebből a programból, de látva, hogy mekkora lelkesedést kelt ez a dolog, igazán megéri! - teszi hozzá a tanárnő.

A tervek szerint a középiskolás tanterveknek hamarosan része lesz az önkéntes munka is - nem utolsó sorban a dunaújvárosi diákok tapasztalatai alapján. Kétségtelen, hogy az utóbbi évek, évtizedek egyik legnagyobb hatású pedagógiai lépéséről van szó!