Földhözragadt növény, termelő

- Sokkal kevesebben jönnek ide hétvégén, mint eddig: a legtöbben kimennek a piacra, hogy lássák, ott mi a helyzet? - jellemzi a a legfrissebb vásárlói szokásokat Miholicsné Környei Irén Éva, az egyik Béke-városrészi zöldségesbolt tulajdonosa. - Azután vannak, akik visszajönnek hozzám a piacról, körbenéznek, nem vesznek semmit, és ezzel be is vásároltak... - jegyzi meg fanyarul.

Miholicsné, vagy ahogyan a környékbeliek szinte kizárólag ismerik: Irén reggeltől estig nyitva tart pár négyzetméteres, maga építette boltjában, ahol két fiával igyekszik életben tartani az üzletmenetet. Ez rendszerint azzal jár, hogy (zöldségeseknél eddig nem szokásos módon) előző este letefonálják az őstermelőkkel, melyikük, miből, mit vigyen nekik másnap hajnalban a nagybani piacra, és ott csak tőlük veszik meg a kívánt árut. Végük azoknak az időknek, amikor a nagybani piac vevője, a boltos körbejárt, és a legkedvezőbb kínálatból választott. Ma már inkább a bevált termelőktől vesznek, a legszükségesebb mennyiségben, a megszokott minőségben. A boltok keresletcsökkenése lassan a nagybani piacot is megöli...

Annyira, hogy sok termelő már egyenesen házhoz, pardon: bolthoz viszi a terméket. Minek ahhoz a nagybani piac... A pesti, Nagykőrösi úti nagybanit Miholicsék évek óta kihagyják, inkább a kecskemétire mennek, ha mennek, mert az közelebb is, olcsóbb is, jobb is. Amit itthon nem tertmelnek, mint banánt, vagy most a korai dinnyét, a Verebélyi úti nagykertől veszi.

Kérdés persze, hogy mit ér mindez, amikor a kereslet, azaz a vevők vásárlási hajlandósága erősen fogyatkozik.

- Többnyire hétköznap jönnek a megszokott vevők, nem is venni, inkább vásárolgatni - mondja Irén, aki hétvégén inkább már csak megszokásból tart nyitva.

Ami pedig az árukat illeti, a görögdinnye ma inkább olasz vagy spanyol, aminek százkilencven forint kilója. Veszik, veszegetik... Cseresznye gyakorlatilag nem volt, ötszáz-hétszáz forint között adta kilóját abban a pár napban, amikor szezonja volt. A zöldség, hagyma, kukorica, tojás a már említett módon közvetlenül a termelőtől kerül, leginkább Solt környékéről, a krumpli, káposzta, kelkáposzta Dunaegyházáról, a savanyúság Szalkszentmártonból való. Mindebből (mondhatni: természetesen) a savanyúság a legjobb, hiszen Irén is szalkszentmártoni...

Ugyanez őstermelői szempontból is nagyon hasonló, azaz szomorkás képet mutat. A régi riportalanyunk, a nagyvenyimi Csizmadia György azt mondja: a szabadföldi növények nagyon rosszul viselték az idei úgynevezett tavaszt és nyarat .

- Az epret virágzáskor és éréskor is elérte egy-egy zivatarhullám - vázolja a képet Csizmadia úr. - Tavaly volt olyan napja a három és félhetes eperszezonnak, hogy egy tonnát szedtünk. Az idén öszesen termett két tonna, igaz, harmadával kisebb területen. Más növényeknél is hasonló a helyzet, s még örülhetünk, hogy van mondjuk alma, mert akad olyan hely bőven, ahol elverte a jég! A kajszin látszik talán a legjobban a rossz idő: kicsi, kevés, hibás, éppen csak mutatóban van... Mindent jóval többször kell permetezni a gombák ellen a rengeteg esős, párás nap miatt. Amit tavaly megtakarítottunk a permetezőszeren, mert legfeljebb egyszer kellett hozzányúlni, az idén sokszorosan elköltjük! Ebben az évben szerencsére nem foglalkoztunk dinnyével, mert úgy ítéltük meg, a mi talajszerkezetünk nem megfelelő ehhez. Ez most azt jelenti, hogy egy gonddal kevesebb... Nehezen érik a szabadföldi paradicsom, a nyári alma is késik, varasodik, ami ugyan az élvezeti értékét nem befolyásolja, de nehezebben veszik, ha veszik egyáltalán. Talán egyetlen növényünk van a szabad ég alatt, ami szépen növekszik és lehet, hogy jól fizet majd: a tölteni való paprika. Ha ez nem lenne, nem is tudom, mihez kezdenénk! És mi még ne szóljunk semmit: fogalmam sincs, hogy mit érezhetnek a szőlősgazdák...