Rüll Ferenc: drogfogyasztóból gondozó

-  Közösségi gondozóként részt veszek a kliensmunkában, az elterelésben, az utógondozásban, csoportokat tartok, hozzátartozókkal beszélgetek, zenecsoportot vezetek - határolja be tevékenysége koordinátáit a dunaújvárosi drogambulancia munkatársa, Rüll Ferenc. Öt hónappal ezelőtt Viktorné Erdős Eszter ajánlásával kerültem ide Ráckeresztúrról. Korábban egy hazai logisztikai cégnél voltam középvezető, a gyógyulás után nem szerettem volna visszamenni, segítőként úgy érzem, a helyemen vagyok. Az a tudat, hogy segíteni tudok másokon, engem is megtart. Megfelelő önismeret nélkül nem ismerjük a határainkat, ezért bukunk bele sok mindenbe, egy kapcsolatba, egy hitelbe, egy iskolába, az élet apróbb és nagyobb dolgaiba. Négy éve gitározom, a munkatársakkal alakítottunk egy zenekart is.

Rüll Ferenc: Elég nagy a drogtapasztalatom ahhoz, hogy segíteni tudjak

Az egyén drogkarrierje akkor kezdődik, amikor kapcsolatba kerül valamilyen kábítószerrel. Ferenc részletekre kiterjedően meséli el történetét:

- A droggal nagyon fiatalon ismerkedtem meg. Tizenegyedik születésnapomon, az egyik szórakozóhelyen a barátomtól vettem egy extasy tablettát. Bejött. Túl jól éreztem magam. Egy fél óra rosszullét után megszűnt minden körülöttem. Egy kábítószer-kereskedő brigád talált rám, onnantól kezdve drogkereskedőként foglalkoztatott, dílerkedtem, a kábítószereiket árultam: speedet, extasyt, füvet (marihuánát), heroint, kokaint, LSD-t. Tizennégy évig használtam a kokaint és a Speedet, ebből tizenegy évig intravénásan. Ma is ott vannak a nyomai a bal alkaromon, ez azért jó, mert ha ránézek, sose felejtem el, hogy mennyi kínlódással járt együtt ez az időszak. Engem teljesen más tart már meg. Megtart a feleségem, a tisztaságom, az eddig elért eredményeim. Lassan négy éve vagyok teljesen józan, még egy sörbe sem szagoltam bele. Tavaly augusztus harmincegyedikén volt az esküvőm, azon sem ittam.

Ferenc arca elkomorul, amikor felidézi drogozása utolsó fázisát: - Elvesztettem mindenemet. A lakásomat, az iskolai tanulmányaimat, a sportpályafutásomat, a barátaimat, a lányokat mellőlem. Tíz éve ismertem meg Ágit, a feleségemet, egyedül ő tartott ki mellettem, de ő is csak úgy, hogy ultimátumot adott: vagy ő, vagy a drog. Még egy ideig a drogot választottam. Néhány hónap múlva megkérdezte újból, és akkor bementem a Nyírő Gyula Kórház pszichiátriájára. A zárt osztályon nyolc hetet töltöttem, leszedtek a szerről, maga volt a pokol. Megcsúsztam, visszaestem. Egyik betegtársamtól vettem szert, el kezdtem heroinozni. Kirúgtak, Zuglóban találtam magam egy koszos putriban. Felhívtam Ágit, kértem, segítsen. A közbenjárására kerültem a fővárosi Válaszút Misszióhoz, ahol előgondoztak Ráckeresztúrra. Majdnem egy évet, tizenegy és fél hónapot töltöttem a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonban, ott kezdtem el megismerni magamat. Ha nem kerülök oda, ma már biztos, hogy nem élek.