29°
30°
14°

Kálnay Adél: az idő jól bánik velem

Dunaújváros - Kálnay Adél legújabb könyvének, a Régi képeknek a bemutatóját Szegeden, csütörtökön tartja a Könyvhét alkalmából. A József Attila-díjas író az ajánlóban azt írja, beleborzong, hogy egyszer ő is régi fénykép lesz. Az időről kérdeztük.

– Iszonyú gyorsan megy. Olvastam valahol, hogy az ember legnagyobb hibája, ha azt hiszi, hogy van ideje. Én sose hittem, hogy van időm, mindig azt hiszem, hogy nincs. Ahogy az életem telik, egyre jobban úgy érzem, hogy hihetetlenül gyorsan múlik az idő. Mint valami illuzionista mutatvány. Miközben egyre több minden segíti az életedet, hogy gyorsabban elvégezd a dolgaidat, egyre inkább úgy éled meg, hogy egyre kevesebb idő van. Ez valami különös dolog. Elmentem nyugdíjba. Annak idején egy csomó mindenre kellett, hogy időm legyen amellett, hogy dolgozom, most azzal szembesülök, hogy még azzal se végzek, amit itthon teszek-veszek. Nem tudok jól bánni az idővel. De szerintem az idő jól bánik velem.

– Hogyan élte meg, hogy abba kellett hagyni a rendszeres munkát?

– Először borzasztóan. Noha készültem rá, de egy komoly gyászmunka volt. Szerintem minden változás egy gyászmunka, csak attól függ, hogy ki milyen intenzíven éli meg a változásokat. Van, aki direkt rajong értük. Én meg nem, és ezért ezt is nehezen éltem meg. Állandóan olyanokat álmodtam, hogy bent vagyok a tanáriban, de a kollégáim nem ismernek meg, vagy olyasmiről beszélnek, amihez nekem már nincs közöm. Végül megtörtént az elfogadás. Ezen túlvagyok.

– Most rengeteget ír?

– Ez is egy csalóka dolog. Hajlamos voltam a rengeteg dolgomra fogni, hogy miért írok keveset, de szembesülnöm kellett azzal, hogy ez nem így függ össze. Abban a nagy, válságos időszakban – egy jó fél év, egy év –, amíg ezt az új ritmust nem szoktam meg, komoly ritmuszavarom volt. Kiesve az előző ritmusból, nem tudtam írni egy sort se. Az ember, mintha igazi szívritmuszavara volna, kapkod a levegő után. Én is így voltam. De ez mind tapasztalat és tanulság, amit az ember aztán beforgat magába. Mindig megvan a maga haszna, amikor az ember szenved. Most már úgy tűnik, hogy tudok írni megint.

Fotó: Ady Géza

– Mostanában mi foglalkoztatja?

– Húha! Elég összetett dolog. Egyfelől bonyolult, másfelől meg igazából nagyon egyszerű. Amióta az eszemet tudom, az élet nagy kérdései, az örök kérdések, az élet, a halál, a szenvedés, az öröm, a hiány, ennek az apró, sejtszerű megnyilvánulásai foglalkoztatnak. Az hétköznapi élet egyszerű történéseibe beszűrődő hatásai ezeknek a nagy kérdéseknek. Mindig is izgatott, érdekelt maga az emberi élet. Hogy éli le, hogy éli meg az életét. Profitál-e belőle? Történik-e valami, levonódik-e valami tanulság? Ha nem, akkor alakító erővel bír-e őrá nézve? Annyi megvizsgálandó élet van, igazából ebből nem lehet kifogyni.

– Leginkább élmény-anyagból dolgozik?

– Ez nem teljesen így igaz. Egyfelől van egy élményanyag, ami az én élményem, vagy valaki másé, vagy egyszerűen csak élményszerű, akár meg is történhetett volna. Viszont ha elkezdem írni, akkor már nem az van, amit én akarnék, vagy a valóság követése, hanem önjáró lesz a történet, és önmagát írja. Ezt anyukám már megszokta, mostanában már nem mondja, amikor elolvas valamit, amiről ő is tudott, hogy „de fiam, ez nem is így történt”. Például a Régi képek könyvnél, ami most jelenik meg, rengeteget segített. Mivel a történetek háromnegyede tizennyolc és negyvenöt között játszódik, ez gyakorlatilag anyukám fiatalkorát jelenti. Pár éve megkértem őt, gyűjtsön nekem sztorikat, neveket. Főleg neveket, mert a jó nevek nagyon fontosak. Anyukám felírta jegyzeteiben, hogy kik voltak a hintóskocsisok, a mérnökök, az aknászok neveit, neveket a kaszinóból, a kantinból. Megállt az eszem. Aztán elkezdett sztorikat írogatni. Írta, írta, írta. Nekem ez egy óriási dolog volt. Elolvas az ember mondjuk három mondatot, és mintha egy ablak nyílna ki, egyszer csak ott egy történet. Anyunak nagyon sokat köszönhetek, ő volt az anyaggyűjtőm. Ráadásul olyan ízesen tud mesélni, mint amilyen élvezettel evett régen. Egy élet jelenik meg, amikor anyu elkezd mesélni a régi időkről. Ez nekem nagyon-nagyon jó volt. Hogy egy alkotópáros vagyunk. Így lett a Régi képek. Anyunál találtam egy csomó régi képet, amelyek a nagymamámról, annak családjáról, tehát a szűk családról készültek. Én hihetetlenül szeretek egyébként is fényképeket nézni. Nem is fontos, hogy ismerjem azokat, akik a képen vannak. Valami van a képen, ami nincs ott. Valamit sugall a kép, és ez hihetetlenül izgalmas.

– Játszott már a gondolattal, hogy egy másik korban milyen lenne élni?

– Hát hogyne! Mindenképpen a békebeli Magyarország, a századelő a szimpatikus, de azzal nem nagyon álmodtam. Viszont oda nagyon szívesen visszamennék találkozni írókkal, találkozni művészekkel, egyáltalán megmerítkezni a boldog békeidők hangulatában. Csak ne tudnám, hogy mi jön utána! Viszont valahányszor álmodtam, azok középkori álmok voltak. De a középkorba rettegnék visszamenni.

– Miért fél attól, hogy egyszer csak egy fénykép lesz?

– Beleborzongok. Nyilván benne van az elmúlás, hogy úgy leszek fénykép, hogy én már nem leszek. Csak ott leszek valakinek a kezében

– Ez baj? Ön is egy mosolygós fénykép lesz.

– Azért be kell vallanom, hogy türelem ide, elfogadás oda, az elmenés ebből a világból, azért engem foglalkoztat. Félelemnek nem nevezném, de azt hiszem a kulcsszó a veszteség. Elveszíteni azt, hogy gyönyörködője, élvezője, látója, résztvevője vagyok ennek a világnak. Vagy otthagyni azokat, akiket szeret az ember, akiket még szeretne látni. Az eszem egészen mást mond erről, meg az olvasmányaim. Még a meggyőződésem is mást mond, de ez a zsigeri dolog azért ott van.

– Fontosabb ez a könyv, mint az előzőek?

– Azt nem tudom megmondani, hogy fontosabb-e. Mindig vártam valamelyikre. Jelenleg azért a legfontosabb, mert ez már régóta foglalkoztat. A nagyanyám, az ő világa nem tudni miért adott nekem olyan sokat, miért annyira fontos. Ha összeszámolnánk a novelláim és a verseim közül is azt – akár a meseregényeket is beleértve –, hogy mennyi embernek adta az alakját a nagyanyám, meglepődnénk. Hogy hány és hány mondatot írtam le úgy, hogy magamban tudtam, éreztem, hogy ezt ő mondta. Miközben nagyon-nagyon régen meghalt. Nagyon szoros volt a kapcsolatunk, de nem az egymáson csüngünk, lógunk kapcsolat volt. Nyilván, amikor megint csak őhozzá és őhozzá fordulok, akkor az csak azért van, mert valamit még mindig nem tudtam úgy megfogalmazni, ami nagyon igaz. Lehet, hogy sose fogom tudni. Most például egy novellát kezdtem el írni, amely történetet egy unoka mond el, aki már felnőtt, és úgy meséli el a nagyanyja élményét. Még csak az elején tartok, de már érzem, hogy most megint valami olyan történik. Eredetileg azt hittem, hogy esetleg az a nagyanya én vagyok, de megint látom, hogy ez több emberből álló nagymama lesz, és hogy az én nagyanyám benne lesz, az biztos. Visszakanyarodva a könyvre, nagyon sok minden felfejtődött róla, amit éreztem benne. Amit az ő alakja még mindig elbír, hordozni tud. Ilyen szempontból nagy élvezettel írtam, de azt is elárulom, hogy nem olyan lett, mint amilyenre eredetileg terveztem, mert több történet van, mint amit az erőm, energiám, lehetőségem engedett megírni az elmúlt időszakban. Azt remélem, később megírom majd azokat a történeteket.

– Az idő teltével türelmetlen lett, vagy bölcs?

– Ha egy kicsit az a szinonimája a türelemnek, hogy elfogadóbb, akkor mindenképpen türelmesebb lettem. Nem kapkodok, nem várom, hogy mikor lesz már valami, hanem tényleg igyekszem megélni a pillanatot. Nem tettem ezért, nem gyakoroltam. Valahogy kialakult. Ez mindenki szempontjából jó. Ennek így is kell lenni.


a nyugisabb percekért
Így várjuk felkészülten a kisbabát
szívszorító / 24 perce
Mindenhová magával viszi vak kutyáját
Szinte már családtagként tekintünk az állatra, természetes, hogy a legnagyobb bajban sem hagyjuk cserben.
Gyász
Tudod, Ici, „neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak.” (Antoine De Saint-Exupery) Megrendült szívvel tudatjuk, hogy PETHŐ VILMOSNÉ született Pfeffer Ilona 83 esztendős korában elhunyt. Örök nyugalomra 2019. augusztus 23-án, 14.30-kor helyezzük a dunaújvárosi temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, fájdalmunkban osztoznak. Gyászolják: lánya, veje, unokái Friedrichné Pethő Ilona Friedrich László Dr. Friedrich-Kiss Diána Dr. Friedrich Vilmos László
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy JÓZAN KÁROLYNÉ 84 éves korában elhunyt. Temetése 2019. augusztus 22-én 13 órakor lesz a dunaújvárosi köztemetőben. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KÖDMÖN ERNŐNÉ 2019. augusztus 9-én örökre megpihent. Temetése augusztus 23-án 14.30-kor lesz a Mélykúti temetőben. Gyászoló család
"Én nem haltam meg! Az ami nektek voltam, Még mindig vagyok! Nevezzetek nevemen, Beszéljetek hozzám, ahogy mindig. Nevessetek és gondoljatok rám, hisz én itt vagyok veletek csak az út másik oldalán megyek!" Soha el nem múló szeretettel emlékezünk MÓRICZ ZOLTÁN halálának 2. évfordulóján! Szerető családja
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy JUSZKU IMRÉNÉ született: Föld Mária 69 éves korában elhunyt. Temetése 2019. augusztus 16-án 10 órakor lesz a dunaújvárosi római katolikus altemplomban. Kérünk mindenkit, aki végső útjára kíséri, egy szál vörös rózsával rója le tiszteletét. A gyászoló család
„Elmentem tőletek, nem tudtam búcsúzni, nem volt idő arra, el kellett indulni. Szívetekben hagyom emlékem örökre, ha látni akartok, nézzetek az égre.” Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KISS ELEK dunaújvárosi lakos 66 éves korában elhunyt. Temetése 2019. augusztus 15-én 14.30-kor lesz a dunaújvárosi temetőben. Kérünk mindenkit, aki végső útjára kíséri, hogy egy szál fehér rózsával rója le tiszteletét. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy PÁLFALVI PÁL 76 éves korában elhunyt. Temetése 2019. szeptember 6-án 14.30-kor lesz a dunaújvárosi temetőben. A gyászoló család
Soha el nem múló szeretettel emlékezünk BÁNFI ISTVÁN halálának 3. évfordulójára. Szerető felesége és családja
Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik felejthetetlen halottunk BOGDÁN MIHÁLY temetésén részt vettek, sírjára virágot, koszorút helyeztek, mély fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család
Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik SZABÓ JÓZSEFNÉ búcsúztatásán részt vettek, sírjára virágot, koszorút helyeztek, mély fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy PÁL JÁNOS 58 éves korában elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása 2019. auguszttus 10-én 11 óra 30 perckor lesz a dunaújvárosi temető ravatalozójában. Kérjük, kegyeletüket egy szál virággal róják le. A gyászoló család
„Elmentem tőletek, nem tudtam búcsúzni, nem volt idő arra, el kellett indulni. Szívetekben hagyom emlékem örökre, ha látni akartok, nézzetek az égre.” Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy TAKÁCS IMRE a dunaújvárosi vasútállomás főnöke 57 éves korában elhunyt. Temetése 2019. augusztus 12-én 14.30-kor lesz a dunaújvárosi temetőben. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy HORVÁTH JÁNOS 72 éves korában elhunyt. Temetése 2019. augusztus 15-én 10 órakor lesz a dunaújvárosi temetőben. A gyászoló család
"Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni, Búcsúztam volna tőletek, De erőm nem engedett, Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy NAGY ZOLTÁNNÉ dunaújvárosi lakos 67 éves korában elhunyt. Temetése 2019. augusztus 8-án 14.30-kor lesz a dunaúvjárosi temetőben. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy SZABÓ JÓZSEFNÉ Piroska néni (volt Bocskai utca 3. szám alatti lakos) 93 éves korában örökre megpihent. Búcsúztatása 2019. augusztus 5-én 14 óra 30 perckor lesz a dunaújvárosi temetőben. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy ERŐS FERENC 76 éves korában elhunyt. Búcsúztatása 2019. augusztus 7-én 11 óra 30 perckor lesz a dunaújvárosi temetőben. A gyászoló család
"Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra te nem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy BOGDÁN MIHÁLY 74 éves korában elhunyt. Temetése 2019. augusztus 6-án 14 óra 30 perckor lesz a dunaújvárosi temetőben. A gyászoló, szerető család
Hálás szívvel mondunk köszönetet a Dunaújvárosi Kegyelet Kft. minden dolgozójának IBERHARDT JÓZSEF búcsúztatójának megszervezésében végzett lelkiismeretes, segítőkész munkájukért. A gyászoló család
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik IBERHARDT JÓZSEF végső tiszteletadásán részt vettek, vagy gondolatban velünk voltak és gyászunkban osztoztak. A gyászoló család
Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik TÓTH JÓZSEFNÉ temetésén részt vettek, sírjára virágot, koszorút helyeztek, mély fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család
egyszerű és nagyszerű / 24 perce
Intézze hivatalos ügyeit elektronikusan!
duol.hu
hagyományápolás / 54 perce
Lovas zarándoklat Dunaújvárosban
duol.hu
BIOLÓGIAI SZÚNYOGGYÉRÍTÉS / 1 órája
A kikelés előtt hat a hasznos baktérium
Hanol Erzsébet
JELENTKEZZ TE IS! / 2 órája
A Tündérszépek verseny megváltoztatta Fogas Cecília életét
Elekes Gergő - fmh
AZ IDŐSELLÁTÁST MÉG KORSZERŰSÍTENI KELL / 2 órája
Fejlesztésre összesen 3,4 milliárdot kapott Rácalmás
Sági Zoltán/fmh
Közösség és szolidaritás / 3 órája
Finiséhez érkezett az Építészeti Nemzeti Szalon kiállítása