Hírek

2016.02.05. 15:14

A konfliktuskezelésben lényeges a másik ember gondolkodásmódjának megismerése

A Dunaújvárosi Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének tanszékvezető főiskolai docensével, dr. Balázs Lászlóval az érzelmi intelligenciáról, a pozitív pszichológiáról és a mindennapjainkat átszövő konfliktusokról beszélgettünk.

Szente Tünde

- Nem maradt visszhang nélkül a Széchenyi István Gimnázium pedagógusai számára közelmúltban megtartott A pozitív pszichológia szerepe az oktatásban című előadása. Én csak jókat hallottam róla.

- Az egyetem együttműködési keretszerződést kötött a régió több középiskolájával, így a Széchenyi István Gimnáziummal is, ennek keretében kerültem oda, mint előadó.

- Fő kutatási területe az érzelmi intelligencia szerepe a hétköznapjainkban. Az oly gyakran hivatkozási alapul szolgáló érzelmi intelligenciát miként határozhatjuk meg?

- Szűkebb értelmezésében azt jelenti, hogy valaki képes felismerni és kifejezni az érzelmeit, meghatározni azok okait, és az ezekből nyert információt beépíteni a gondolkodásába. Képes mások érzelmeinek felismerésére. A rohanó társadalmunk egyik alapproblémája, hogy mennyire adunk időt magunknak bizonyos élmények, események megéléséhez, feldolgozásához.

Dr. Balázs László a konfliktusok kezelésében lényegesnek tartja a másik ember gondolkodásmódjának megismerését

- A társas kapcsolataink konfliktusai kihatnak a család működésére, avagy működésképtelenségére. Vajon mennyire tanulunk meg konfliktust kezelni?

- A konfliktus kezelése lényegében az érzelmek kezelésével kezdődik. Sokszor nem viselkedhetünk úgy, ahogy az érzelmeink elvárják . Gyermeki énünk arra törekszik, hogy itt és most valóra váljanak vágyaink, kielégüljenek igényeink, míg az érzelmeit kezelni tudó felnőtt képes késleltetni vágyai kielégítését. A kérdés az, hogy konfliktushelyzetben a gyermeki én vagy a felnőtt én kerekedik-e felül bennünk. Tehát a gyermeki itt és most -nak megfelelően cselekszünk, vagy felnőttként viselkedünk, kordában tartva és megfelelően kifejezve érzelmeinket. Képesek vagyunk-e a saját érzelmeinkről beszélni anélkül, hogy a gyermek indulatával a másikat bántanánk?

- A pozitív gondolkodás nem a mi közép-kelet-európai gondolkodásunk sajátja, úgy tűnik, hogy a Távol-Keletről importáltuk. Mintha magunkra erőltetnénk a problémákhoz való hozzáállásban ezt a szemléletet. Vagy tévedek?

- A kulcsszó: magára erőltetik. Onnantól kezdve nem működik. Egy gondolkodásbeli fejlődést csak akkor tudunk ténylegesen megvalósítani, ha tartalmas, jól megérlelt folyamat részesei vagyunk, melynek eredménye lehet a változás. A pozitív világszemlélet nem feltétlenül keleti import . A keleti bölcseletek nem azt mondják, hogy minden szép és jó , hanem elfogadják a világot úgy, ahogy van, és törekszenek a harmóniára. Elfogadják a történéseket, és igyekeznek a legjobbat kihozni belőle. A bölcs felülemelkedik a helyzeten, mérlegeli és tanul belőle. Míg a nyugati gondolkodásmód pozitív szemlélete azt üzeni, hogy mindenben találd meg a pozitívumot . Ez is nagyon jól használható, csak az nem mindegy, hogy magamra kényszerítem, vagy magam alakítom ki ezt a gondolkodásmódot. Ez a gondolkodásmód megtanulható és kialakítható erőltetés nélkül, és ezzel el is jutottunk a boldogság kérdéséhez.

- Mi a boldogság receptje?

- A múlt elfogadása, a jelen megélése és a jövő pozitív szemlélete. A boldogságunk érdekében a múltról való gondolkodásunkat a pozitív élményekre emlékezés kell, hogy jellemezze. A múlt eseményeiből a pozitívumok kiragadásával erősíthetem meg a jelenemet. A múltbéli eseményekkel egy dolgot tehetünk: elfogadjuk azokat. A múlton való rágódás egy pont után már nem visz előre, csak hátráltat bennünket a teljes életben. A múltat csak elfogadni tudjuk és tanulni tudunk belőle. Van egy egyszerű boldogságképlet, mely szerint a boldogság tartós szintjét három tényező határozza meg: az irányultság, amit örököltünk, a körülmények, amire minimális hatásom van, valamint az ellenőrzés, ami lényegében az akaratlagos kontrollunk alatt álló tényezőket jelenti.

- A konfliktusokra reagálásunk genetikailag is meghatározott?

- Nem. Azt elsősorban szociális minta alapján tanuljuk. Amit öröklünk: az érzelmi telítettségünk. Örököljük az érzelmi tartalmakat, az emocionalitást, vagyis az alap hangulati bázist, a temperamentumunkat. A szocializáció során a konfliktuskezelés milyensége a temperamentumunkból építkezik, de ehhez szociális tanulás útján társul hozzá az, hogy a közvetlen környezetünk miként kezelte a konfliktushelyzetet. Én arra vagyok képes, amire megtanítanak. Arra tudod megtanítani a gyerekedet, amire téged neveltek.

- Miért értékelődött fel az utóbbi időben az érzelmi intelligencia? Ha a siker zálogát keressük, a háttértényezők közé ma már odasorolják az egyén magas érzelmi intelligenciáját.

- Ez tény. Az érzelmi intelligencia valami plusz. Ha valaki saját szakmájában szert tett a szükséges szakmai kompetenciákra, a magasabb érzelmi intelligenciájával (EI) tud kiemelkedni a hasonló szakmai kompetenciával rendelkezők közül. Azért, mert ő tudja kezelni a társas helyzeteket is. Tud mozogni a társas közegben. Tud reagálni az emberek érzelmi reakcióira. Észreveszi a hangulati változásokat és reagál rájuk. Jobban tud alkalmazkodni a megterhelő helyzetekhez.

- Ez miként mérhető?

- Például tesztekkel, szituációs játékokkal, de sok esetben beszélgetésekkel, interjúval is el lehet indulni. A szókincs, a szóhasználat, a fogalmazás jó kiindulópont lehet egy ilyen méréshez, de pontos eredményeket elsősorban tesztekkel nyerhetünk.

- Milyen a magyar társadalom érzelmi intelligenciájának szintje?

- Nem tudok arról, hogy átfogó vizsgálat született volna.

- A magánéletében ez a fajta felkészültség miként jelenik meg?

Ha egy alapelvet kellene megjelölnöm arra, hogyan használom azt a tudást, ami rendelkezésemre áll, akkor a mentoromnak a gondolatát idézném: Minden cselekmény okkal történik, véleményalkotás előtt ismerd meg az okokat!

Ezek is érdekelhetik