Hírek

2014.01.24. 19:15

A nyersvasgyártás 60 éve

Dunaújváros - A Pentelei fennsíkon hatvan évvel ezelőtt kezdődött meg a nyersvasgyártás. Az I-es számú nagyolvasztót 1954. február 28-án adták át. Közeledve a nevezetes eseményhez, emlékezünk.

Szente Tünde

Márkus László huszonkilenc éven át vezette a gyáregységet

A Szabolcs megyei Demecserben 1934-ben született Márkus László. A Miskolci Gépészeti Technikumba 1949-ben felvételizett, ahonnan három osztályt a Diósgyőri Kohászati Technikumba irányítottak. Az érettségi előtt nyilatkozniuk kellett két munkahely megjelölésével, hogy hol kívánnak dolgozni. Az érettségi bizonyítvánnyal együtt kapták meg a munkakönyvüket is 1953-ban, amiben tizenhét társával együtt Sztálinváros, a Sztálin Vasmű szerepelt:

- Nagyon nehezen hagytuk el szüleinket, barátainkat, pedig az semmi volt ahhoz képest, amilyen körülmények közé érkeztünk 1953 júliusában - emlékezik Márkus László. Több ezer barakkban elszállásolt építőmunkás volt már itt, köztük rossz életű emberek, olyanok, akik büntetésből kerültek ide. Felüdülést jelentett számunkra a gyár, ahol szakmunkások és mérnökök segítettek a gyakorlat elsajátításában. Az I-es számú nagyolvasztó akkor már készen volt, de az érctéri kiszolgáló berendezései még nem működtek, miként a gáztisztító üzem sem. A nagyolvasztó állományába kerültünk, módunkban állt a berendezést belülről is megismerni. A vízrendszer hamarabb elkezdte működését, a tél folyamán kohókoksz kosarakba rakott tűzzel védtük meg a kemény fagyoktól. Az építkezés és annak anyagellátási nehézségei miatt több indulási időhalasztás után 1954. elején kezdtük a nyersvasgyártást.

Az I. sz. nagyolvasztó építésénél 1953-ban mintegy 1400 dolgozó vett részt. Az építő-, szerelő vállalatok közül legfontosabbak: Mélyépítő Vállalat, MÁVAG, Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat, Cső- és Erőműszerelő Vállalat, DIMÁVAG, Láng Gépgyár, Villanyszerelő Ipari Vállalat, Sztálin Vasmű Gépgyár, MÁV Vasútépítő.

- Az építkezés a Gipromez szovjet tervezőiroda tervei alapján folyt. Az I. és a II. számú kohó (ez utóbbi 1957. november 17-én kezdte meg a működését) szovjet, hétszáz köbméter térfogatú volt - mondja Márkus László. A kohó vezetőivel szakmai közösséget alkottunk, az egész gyárrészleg üzemeit, az épülő ércelőkészítőt, ércdarabosítót és azokban elhelyezett gépek működését megismertük. Pilter Pál gyárrészlegvezető minden hónapban egy alkalommal szakköri délutánt szervezett, ahol kávé vagy sör mellett beszélgettünk. Több magas beosztású vállalati vezető pályája indult innen. Bakonyi György gazdasági igazgató, Szabó Ferenc vezérigazgató, Raábe Imre hengermű vezető, Tuboly János beruházási vezető, Pálvölgyi Henrik metallurgiai főosztályvezető, Bozsik Imre műszaki igazgató, László Ferenc gyártó-egységvezető, Farkas László gyáregység-vezető, Gönczi Pál metallurgiai főosztály-vezető, Verbó István a kohászati gyárrészleg vezetője lett...

Márkus László 1974-től 1993. év végéig, nyugdíjazásáig volt a nagyolvasztó gyár-egység vezetője. Azt követően még négy évig irányította a kohóátépítéseket. Munkatársainak, a társüzemek szakembereinek, a vasmű vezetőinek segítségével sikerült európai színvonalú nyersvasgyártást megvalósítaniuk. Munkáját Borovszky Díjjal ismerték el. Érthető, hogy negyvenöt év nagyolvasztós múlttal a háta mögött vegyes érzelmekkel fogadja a nyersvasgyártás esetleges leállításáról szóló híreket.

- Szakmai körökben a rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején is megfogalmazódott a technológia-váltás kérdése, az, hogy a nyersvas- és konverteres acélgyártás helyett hulladék-feldolgozó technológiára térnének át. Elektro-kemencékben, nagy tisztaságú acélok gyártásában gondolkodtak. Nyilvánvalóan, ennyi munkában eltöltött év után szívügyem a nyersvasgyártás. Ha emberek ezrei veszítik el állásukat, a városban az életminőség leromlik. Amikor Ózdon leállították az üzemeket, ez történt. Tudom, hogy minden vállalat életében van racionalizálás, korszerűsítés, szervezetátalakítás, most viszont nem érzem, hogy átgondolt szervezés folyna, ha így folytatódik, eltékozlódik a több évtized alatt megszerzett tudás...

Dr. Pilter Pál 1954-ben került a Sztálin Vasműbe a nagyolvasztómű gyárrészleg vezetőjének, majd 1955-től 1964-ig a gyár főmérnöki tisztét töltötte be. Szervezése révén 1954-ben alakult meg az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület helyi csoportja. Kezdeményezésére 1957-től váltak rendszeressé Balatonszéplakon a kohászati konferenciák. Elindítója volt a balatonfüredi Clean Steel Nemzetközi Metallurgiai Konferenciáknak, hazai és külföldi szaklapokban rendszeresen publikált, javaslatára jött létre a vasmű műszaki folyóirata.

A Vasipari Kutató Intézethez 1964 végén helyezték át, ahol tudományos igazgató helyettes volt, 49 éves korában hunyt el.



Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!