Szabadság és értékek nélkül - Hegedűs D. Géza monodrámája

Ez esetben garantált egy méretes gyomortáji ütés, akkora, amelytől napokig nem tud felállni. Persze, aki ismeri Camus nevét és munkáit, az golyóálló mellényben ül eleve az A pestis előadásra.

Óvatlan emberünk éberségét tovább altatja az egyszerű színpadkép. Pusztán két puritán széket, nyolc rácsos hajólámpát, egy földön fekvő csellót és egy kottaállványt lát a fekete színpadon.

Az érkező szereplők sem azonnal viszik be a Nobel-díjas francia író és filozófus öklösét, kicsinyke algír városka, Orán békés és unalmas utcáira kalauzolják a nézőt, amelynek „legeredetibb vonása, hogy nehéz meghalni”, ahol a tavaszt a piacon árulják, szinte érezzük is a virágtenger illatorgiáját.

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész elsőként és leggyakrabban dr. Rieux bőrébe bújik, vele mesélteti el a több szinten értelmezhető történetet. A történetet, amely ha úgy vesszük, banálisan egyszerű, hisz az apró városkában megjelenik egy-egy patkánytetem, majd elárasztja az utcákat előjeleként egy tomboló pestisjárványnak, amely tömegeket pusztít el, karanténba kényszeríti a lakosságot, majd ahogy jött, úgy távozik.

Hegedűs D. Géza elgondolkodtató monodrámája Albert Camus A pestis című világhírű regényét dolgozta fel.  (Fotó: Bartók Színház)

Camus zsenialitásának és a regényt átdolgozó Francis Husternek, valamint a magyar változatért felelős Márton Lászlónak köszönhetően a dr. Rieux által elmesélt történet a rosszullétig realisztikusan írja le gondosan öt fejezetben felépítve a járvány periódusait. Ahogy a patkányok csapatostul jönnek az emberek közé meghalni, már értelmet nyernek zsinórfarkukkal a színen szétszórt hajólámpák is. Nem csak a históriában, a nézőtéren is teret kap a félelem.

Az alapmű egyik erőssége a hátborzongatóan realisztikus történetmesélésen túl az aprólékos pontosság. Nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy az író négy esztendeig gyűjtötte az anyagot, majd újabb hét éven át dolgozott regényén. Az előadás célja persze nem a bulvárszintű gyomorforgatás, a járvány rettenetének plasztikus ábrázolása. A csaknem egy évig, áprilistól februárig tartó eseménysorban beszédes az emberek reakciója, a hivatalos szervek béna tehetetlensége, a tények leplezése. Camus a félelemmel átitatott elzártságot, a szerelemmentes krónikus rosszkedvet, a börtönérzést, a menekülési vágyat, a később kialakuló közönyt érzékelteti mesteri szinten. No és azt, hogy az atomjaira zúzott emberi lélekből a végén mégis csak a jó áll össze annak ellenére, hogy „a világot a halál kormányozza”. Azt, hogy a pestis (a háború, az elnyomás, a diktatúra) megszünteti a szerelmet és a szabadságot, az értékeket, és hogy a tisztesség, a tisztaság akarat kérdése.

Hegedűs D. Géza érett művészi eszközökkel és átéléssel bújik szép számú szereplője bőrébe. Nem kis teljesítmény, kilencven percen át köti le minden pillanatban vagy százunk figyelmét. A hangulatok árnyalatainak festésében remek kiegészítője Márkos Albert néha különös cselló-aláfestése.

Hosszú időre ad gondolkodni valót az est, sokáig mozgolódik fejünkben a zárógondolat: „a pestis bacilusa sohasem pusztul el, sem el nem tűnik, mert évtizedeken át szunnyadhat a bútorokban és a fehérneműben, türelmesen várakozik a szobákban, a pincékben, a bőröndökben, a zsebkendőkben és a limlomokban”