Jézus élete hatvanhárom képben elbeszélve

A három alkotó közös kollekciója valamivel több mint egyéves története során már számos helyen megfordult az országban (a Magdolna toronyba például Esztergomból, a Magyar Nemzeti Múzeum Rondella Galériájából szállították át), így szinte törvényszerű, hogy idén bemutatták az immáron hét éve rendszeresen jelentkező keresztény kulturális seregszemle, az Ars Sacra Fesztivál közönségének is.

A Jézus élete kiállítás „stábja”: Novotny Tihamér művészettörténész, Matula Péter művészetpártoló ötletgazda, ef Zámbó István, Aknay János és Tábori Csaba

A Jézus élete a Biblia pauperum és a Biblia picta (a Krisztus életét mint beteljesedett előképek sorozatát leíró, a közérthetőség kedvéért a hangsúlyt az illusztrációra helyező, egyfajta középkori képregények – a szerk.) hagyományát felelevenítő tárlat egy magánszemély, a Dunaújvárosból elszármazott, ma Svédországban élő Matula Péter kezdeményezésére jött létre. Ő azzal bízta meg a három kortárs képzőművészt, hogy mindenféle megkötöttség nélkül, ki-ki a saját stílusa és formavilága szerint fesse meg az általa kiválasztott huszonegy evangéliumi részletet, Krisztus fogantatásától keresztrefeszítésén és feltámadásán át egészen az új világ víziójáig, amely Táborinál a húsz darab 25x25 centiméteres olajkép mellett a legnagyobb, a kereszt két szárának metszetében elhelyezett 67x67 centiméteres történet. (Tábori értelmezésében: Új eget és új földet, a Szent Várost küldi az Úr. A város négyszögben, egyenlő oldalakkal terül el, kőfalának tizenkét alapja az apostolok nevét viseli és a legragyogóbb drágakövekkel van ékesítve. A város gyöngyből készült, tizenkét kapuja – minden oldalon három – mindig nyitva van, és Izrael tizenkét törzsének nevét viseli. Az utcája tiszta arany, közepén az élet vizével és fáival. A várost Isten dicsősége világítja meg. Jézus: Bizony hamar eljövök.)

Tábori Csaba a huszonegy képet tartalmazó, kereszt alakúra komponált, közel két és félméteres képegyüttessel.

Huszonegy evangéliumi kérdés, három művész, hatvanhárom merőben eltérő válasz, ám pontosan ettől izgalmas ez a kiállítás! – vonta le a következtetést Novotny Tihamér művészettörténész, művészeti író a kiállítás ajánlójában.Talán sokakban felvetődik a kérdés, hogyan kerül a Kossuth-díjas Aknay János és az érdemes művész ef. Zámbó István mellé a „mi Tábori Csabánk”, amire nagyon egyszerű a válasz: Matula Péter, ismervén az alkotó (és a szülővárosában más alkotók) munkáit, őt kérte fel a szakrális témák feldolgozására. Egyszer talán itthon is megláthatjuk, ha lesz rá alkalmas hely, s elég jószándék...