Minden kisgyerek szeret alkotni

Igen: az idén kezdte meg tanulmányait az intézményben a huszonötödik rajztagozatos osztály. Mintegy hatszáz gyerek tanult vagy tanul ott - nem egyszerűen rajzot, még csak nem is képzőművészetet (bár kétségtelenül e két dolgot is!), hanem: egyéni látásmódot.

Világlátást.

E huszonöt év alatt legalább ötezer, különböző technikával készült mű született a tagozaton. Úgymint: színes ceruzával, színes ceruzával sötét rajzlapra, akvarellel, tussal vagy tűhegyű filccel, páccal, temperával, filctollal, grafitceruzával, pasztellel, olajpasztellel, pitt krétával. Olajfestéket nem használnak.

Illetve dehogynem: a nyári táborokban, ahol (egyes rajztanárok megfogalmazása szerint) az ember kiül a napra, és van ideje összekenni magát...

- Minden kisgyerek szeret alkotni, amíg mi felnőttek valamilyen baklövésünkkel el nem vesszük a kedvét ettől! - szögezi le az Arany rajztagozatának vezető tanára, Horváth Éva. S e megállapítást aligha lehetne megcáfolni.

Már csak azért sem, mert - cseppet sem véletlenül! - egy nappal a fent idézett megnyitó után, azaz ma éppen az Arany iskolában nyílik egy másik, sajátosan retrospektív kiállítás: itt azon egykori tanulók állítanak ki, meghívásos alapon, akik valamikor ezen a tagozaton kezdték az ismerkedést a képzőművészet valamely ágával, és a mai napig is művelik ezt. Ráadásul Dunaújvárosban élnek.

Név szerint: Maza Orsolya építőművész, Muka Viktória ötvös, Juhász Péter grafikus, Kiss Anna festő, Papp Renáta textilművész, Nagy László és testvére, Gábor, festők, valamint négy olyan, egykori Aranyos , akik még középiskolások: Zupkó Diána, Balázs Eszter, Kőszegi Zsófia és Lizom Dávid.

Az MMK Kassák Galériájában a figyelmes szemlélő természetesen néhányuk kisiskolás korukban alkotott műveivel is találkozhat...

Az Arany-iskolában ma változatlanul (csakúgy, mint a Krasznai Endre nyugdíjas igazgató és Gáspár Aladár, a nyolcvanas években megyei rajz-szaktanácsadóként is dolgozó művésztanár által megálmodott kezdetekkor) hetente négy rajzóra van, plusz átlagban két műhelyfoglalkozás, valamint ezen felül két-három különóra a különösen tehetségeseknek.

Összehasonlításképpen: más, nem tagozatos iskolákban heti egy rajzórán vehetnek maguk elé rajzlapot a kisdiákok...

Pedig: rajzolni jó! Ez is az önkifejezés egyik, ha nem a leghatékonyabb fajtája. Még beszélni sem kell tudni hozzá - s a tudatalatti olyan üzeneteit képes közvetíteni, ami magát az alkotót is képes lehet meghökkenteni, akár évtizedek múltán is.

Azért ötezer jó rajz közül kiválogatni azt a százat, ami a Kassák Galéria falára került, nem lehetett könnyű... A szaktanárok, Horváth Éva, Golubov Gábor, Kádárné Szepesi Ibolya és Sasvári Zsuzsa biz napokon át lapozgatta a rajzlapokat, mind szűkebb és szűkebb körű zsürizéseket alkalmazva. - Ez maga is egy időutazás volt! - jegyezte meg a tagozatvezető. - Az itt végzett gyerekeknek megadatott, hogy alkotó fantáziájukat kiteljesítsék, megismerjék a vizuális nyelvet. Mindezt játszva, mégpedig a játék speciális formáival. A rajzolással, festéssel, mintázással, építéssel a lehető legnagyszerűbb módon ismerhették meg és próbálhatták ki a világot! - tette hozzá Horváth Éva.

Ennél többet mondani egy rajztagozatról felesleges.

Kövessék a megnyitó hihetetlenül és felpezsdítően népes közönségének példáját: nézzék meg a kiállított archív műveket!

S ne feledjék: ma délután volt (és ma is alkotó) Aranyosok műveiből újabb kiállítás nyílik...