Ahány szakma, annyi ember

Aztán megtudjuk: Zoli a Hildben végzett, asztalosként. Később - hogy tovább haladunk a botcsinálta szóbűvészkedés útján - varrófiú lett. OKJ-s képzés keretében ugyanis szabást-varrást tanult. Főként a testvére és a barátnője miatt iratkozott be ő is az Aranytű Szakiskolába.

- Most pedig a házvezető szakon vizsgázom. A főzés nem jelentett újdonságot, otthon, az édesanyám tanított minket főzni már korábban is - mondja Zoli, akinek az egyik kedvence a pörkölt galuskával.

- De szívesen csináltam a csecsemő-, gyermekgondozás részét is. Szerintem nem baj, ha egy férfi is tisztában van ezekkel a dolgokkal - folytatja a fiatal srác, akinél az érettségi megszerzése a következő lépés. Aztán fontolgatja, hogy esetleg a padlóburkolást is kitanulja - elvégre ki tudja. Hm...

Meglepődünk ezen a céltudatosságon - de ez maximum a mi levetkőzöttnek hitt előítéletességünket mutatja. Óh, fránya képmutatás!

Az Aranytű iskola - amit egykor Shiff Ágnes a saját lakásán indított el, nyolc varrónő tanonccal - ma már a Szórád általános iskolával egy épületben működik. Ezúttal furcsán kihalt folyosók fogadnak minket, a diákok, akikkel összefutunk, feszült csendben várakoznak, itt-ott halkan beszélgetnek. A házvezető(nő) képzésre járók vizsgáznak gépírásból, gyermekgondozásból, főzésből, varrásból. De a kétéves képzés alatt tanultak beteg-, és idősgondozást is. Tavaly a dunaföldvári szociális otthonban voltak gyakorlaton - tudjuk meg, miközben beszélgetünk.

- Női ruhakészítő szakon végeztem, de érdekelt a főzés, a gyermekápolás, ezért belevágtam ebbe a kétéves házvezetőnő képzésbe is. Az itt tanultak ösztönöztek abban is, hogy otthon a tűzhely mellé álljak - válaszolgat barátságosan Vajda Etelka, felpillantva kézzel írt tételeiből. Az elméleti vizsgák majd jövő héten lesznek, derül ki az Etelkával és Nagy Lillával folytatott diskurzusból, de már most izgulnak a lányok.

- Én már megbántam mindent - szótagol gondosan Lilla. Látható, ő igencsak nehezen fogalmaz.

- Nehéz volt nekem minden, nehéz ez az iskola. Félek a tűztől, a forró anyagoktól - kesereg a fiatal lány. Ő úgy gondolja, takarítani például jól tudna. Az iskola után ezt is szeretné csinálni. Mi biztatjuk: ügyes, szorgalmas takarítókra mindig szükség van.

Etelka más eset, bátrabb, önállóbb. Budai Gabriellához hasonlóan kisgyerekekkel szeretne foglalkozni a jövőben. Gabi megkockáztatja: érettségi után felsőfokú képesítést is szerezne, mint óvónő.

Lakatos Krisztinát és Budai Gabit a főzés vizsga után csíptük el. A lányok nagyon izgulnak. Gabi attól fél, elrontotta a hentesragut. Kriszti a franciasaláta miatt aggódik. Az értékelésre aztán minket is invitál Szmodics László igazgató, így annyit elárulhatunk: nem volt azzal a franciasalátával semmi baj! Nekünk a ragu is ízlett!

- Valóban, ősztől lótenyésztő szak is indul nálunk - tisztázzuk, már az igazgató irodájában üldögélve. - Eddig tizenhárman jelentkeztek. Vegyesen, de valóban, egyelőre több a fiú, fiatalember az érdeklődők között - folytatja Szmodics László.

- Az alapötletet az adta, hogy az iskolánkat működtető alapítvány egyik kuratóriumi tagjának (Kakas Antalról van szó - szerk.) lovardája van. Később kiderült, van is ilyen irányú, agrár ismeretekkel megtámogatott képzés, mégpedig a lótenyésztő szak, hát belevágtunk. A gyakorlati oktatásban egyébként a mezőfalvi lovardások, Szabó Zsolték is segítenek. Így aztán kiváló stáb támogat minket, ősztől tehát kezdünk is - mondja az igazgató.

A fotós kolléga eközben a gépírás vizsgán szemléz. Az alapsort - asdf, jklé - jómagam, egykor volt átmeneti rudasosként, rémálmomból felébresztve is fújom.

- A házvezető szak megszűnik, helyette indul a panziós, falusi turizmus képzés - vesszük sorra a változásokat az igazgatóval, aki szerint kereslet is van a kikerült fiatalokra. Házvezetőnőként sokan külföldön próbálnak szerencsét. De itthon is egyre több a lehetőség. Marad a női szabó, a burkoló képzés is.

Új lesz az iskola neve is ősztől. A pentelei gyökereket szeretnék erősíteni Pentelei Molnár János Szakiskolaként.

- Ez kulturális, művészeti területen is húzónév. Ráadásul az egykori Pentelei Molnár János éppen az a személyiség, aki egyéni életsorsa miatt egy hozzánk járó diák elé példaként állítható - állítjuk egymás mellé a múltat és a jelent Szmodics Lászlóval.

- Intézményként szeretnének az ófalusi, pentelei közösség tagjai, partnerei lenni - zárjuk a beszélgetést az igazgatóval, akivel egy külön etapot szántunk a honi szakoktatás sanyarú helyzetére, a presztízsét vesztett szakmunkásképzés előtt álló feladatokra, lehetőségekre.

Egy másik teremben ez idő tájt egy csecsemőt helyettesítő babát tesz tisztába Rehák Ilona. A szakszerű mozdulatokat Egri Gabriella védőnő, oktató kíséri figyelemmel...