2016.12.23. 16:40
Tanóratíz percben
A szenteste napja van. Egy ideje azon tűnődöm, meg lehet-e váltani az embert? Érdemes volt-e a Messiásnak megszületnie?
A szenteste napja van. Egy ideje azon tűnődöm, meg lehet-e váltani az embert? Érdemes volt-e a Messiásnak megszületnie?
Krisztus születése óta az emberi erők, képességek látványosan kifejlődtek. A kőbaltától és a dárdától eljutottunk az automatizált gépsorokig, űrhajókig, atomrakétákig. De jobb lett-e az emberiség erkölcsi szempontból? Az eredeti rossz, a gonoszság globális méreteket öltött. A káini gyilkosság tömegmészárlássá vált, s már ott tartunk, hogy kiirthatunk, s lehet hogy ki is irtunk, minden életet a Földön.
Fotó: Zsedrovits Enikő
Ha az ember Isten képmása, miért gonosz? Tényleg azért, mert szabad akarata van, s mindig a rosszat választja? A hittudomány így intézi el a dolgot. Szerinte az emberi gonoszság független Istentől, sátáni tulajdonság. Tán csak nem erősebb az Ördög, mint az Isten?
Vörösmarty Emberek című versét olvasom. A költő végigtekint az egész történelmen, és arra a következtetésre jut: Az emberfaj sárkányfog vetemény, / nincsen remény, nincsen remény." Mert: testvérgyűlölési átok virágzik homlokán".
Nézzük józanul, miről is van szó! Mit is akarnak az emberek? Kielégíteni szükségleteiket, érvényesíteni érdekeiket. Csakhogy a szükséges és kívánatos dolgokból nincs elég. Így aztán zuhan a husáng, robban a bomba, süvít a rakéta. Meg lehetne-e egyezni? Meg. Akkor mégis miért nem?
Azért, mert az erősek, az egészségtől duzzadók telhetetlenek. Arany János írja az emberről: Önző, falékony húsdarab, / miképp a hernyó telhetetlen, / mindég előre mász, s harap." A kisszerű önzés a baj, amely szűklátókörű, ostoba és saját magának is árt. Van olyan egoista ember, aki sosem döbben rá arra az igazságra, amelyet Eötvös József Karthauzi regényében utolsó mondatként így fogalmazott meg: Csak az önösnek nincs vigasztalás a Földön."
Az ész tudja, nagy magasságokban a gyűlöletté torzult önzés átalakul egyetemes szeretetté. Mikor emelkedik ide az emberiség? S megtörténik-e ez, megtörténhet-e valamikor egyáltalán?
Minden kétséges. Még a Megváltó is. A zsidó vallás, a judaizmus hívei azt állítják, hogy a Messiás, akinek az érkezését az ószövetségi próféták megjövendölték, még nem született meg. Ők még mindig várják az igazi Messiást.
Gondolkodjunk csak! Akkor Jézus nem a Megváltó, csak annak mondja magát? Akkor ő, nehéz kimondani, de a logikai szükségszerűség kimondatja velem: Akkor ő csaló, szélhámos? Hát ennyire nincs egység, hát ennyire gyilkol az antagonizmus, a kibékíthetetlen ellentmondás: Lucifer? Ennyire gyenge lenne az Úr?
Tessék elolvasni Madách művét, Az ember tragédiáját! A végén ott a válasz: A teremtésben drámai módon a gyűlölet is a szeretetet erősíti, a diszharmónia is a harmóniát szolgálja.
Én meg, ha este kigyúlnak a fények a feldíszített fenyőfán, majd elsuttogom egy régi kis versemet:
Lángocskák, lángocskák
mindenütt a fákon,
lángocskák szívünkben,
fenyőfény, karácsony.
Ez az idill most, szentestén, olyan igaz, olyan valóságos a szívünkben, mint kint a nagyvilágban a bombák robbanása.