Hétvége

2016.12.09. 19:30

"Minden sorsdöntő dolog a csakazértis -ből jön létre"

Szalai Árpád, vagy Árpi bácsi, ahogy a legtöbben ismerik Rácalmás díszpolgárát, a Podmaniczky-díj tulajdonosát, a Városvédő és Szépítő Egyesület megálmodóját és megteremtőjét, már nem fiatal ember. A nyolcvanas éveiben jár, de mai is aktív alkotó. Amikor nyugdíjba vonulása előtt tíz évvel Rácalmásra költözött, egy színes, sok küzdelemmel, sikerrel teli életút volt mögötte.

Menyhárt Ferenc

Vegyészmérnökként előbb a Dunai Vasműben, majd több évtizeden keresztül a papírgyártásban dolgozott, fontos beosztásokban. Bejárta a világot. Ám ez a rengeteg szakmai tapasztalattal, széles körű vezetői ismeretekkel, energiával és tetterővel teli ember nem pihent a korábbi babérjain, újakat kezdett gyűjteni. A természet szerelmese, a környezetvédelem elkötelezettje, aki világéletében imádta, gyűjtötte is a növényeket. Az akkor még falusias, rácalmási környezetben a régi hobbiját egy egyedi minőséget kínáló vállalkozássá fejlesztette.

De ez még semmi! Vállalkozó bárki lehet! Az értékes személyiségeket nem a vállalkozással megkereshető pénz mozgatja, hanem a köz java, a közösség, ahol alkotóerejét, tudását hasznosíthatja. Így volt ez Árpi bácsi esetben is. Jártában-keltében sokszor nézett szét irigykedve az igényes környezetű finn vagy német településeken: miért van ez itt így, miért nincs meg ez nálunk? Valakinek kézbe kellene vennie a dolgot, és tettre kész, rutinos vezetőként kézbe is vette. Meg akarta mozgatni a helybelieket: ne várjanak másra, tegyenek rendet maguk a portájuk körül! A falu szépítését, a rendet és a helyi értékeket fontosnak tartó embereket maga köré gyűjtve megalapította az egyesületet. Előbb csak a porták környékét csinosították meg, majd a közterületeket is.

Szalai Árpád nyolcvanas éveiben jár, ma is aktív életet él Fotó: Zsedrovits Enikő

Rózsa-, liliom- és levendulaligeteket építettek, az utak mentén díszfasorokat, az elhanyagolt gazos, terekre egynyári virágokat ültettek. Közösen gondozták a növényeket, egyik parkot a nyugdíjasok, másikat az óvodások vagy a közelben lakók. És hamarosan Rácalmás szép, virágos falu lett, amit az arra járó éppúgy megirigyelhetett, mint annak idején Árpi bácsi a külföldi kisvárosok gondozottságát. Nem kellett ehhez sem milliós pályázat, sem uniós forrás, sem önkormányzati költségsor. Egy jó felismerés, egy hozzáértő, vezető egyéniség és az okos polgárok önkéntes munkája.

Aztán amikor Rácalmás város lett, azon töprengett, mivel lehetne hírnevet szerezni egy fiatal városnak? Kellene valami idegeneket csalogató rendezvény, ahol megmutathatók a helyi értékek. Egy külföldi utazás során szerzett élmény segített megtalálni a megoldást: a Tökfesztivált. Árpi bácsi megtapasztalta, hogyan forrasztja egybe, hogyan mozgatja meg és sarkallja akár több hetes önkéntes munkára a közösséget a rendezvényre való felkészülés. Hazajövet bedobta az ötletet. Hát persze, hogy kinevették, hitetlenkedtek: nincs rá pénz, itt nem terem tök, különben is, ki megy el egy tökfesztiválra?

Nem volt akkor még Magyarországon Halloween! És több évnyi bizonyítás után újra kellett kezdenie a győzködést, a segítők megkeresését, a szervezkedést. Pénz tényleg nem volt, de összeadták. Tök sem volt, de volt Árpi bácsi, aki segített az embereknek tököt termelni, és megmutatta, hogy főzeléken kívül mást is lehet belőle csinálni. Mire a tök beérett, Árpi bácsi feleségével, Ilivel, az egyesülettel és pár lelkes helybelivel megszervezte a programot is. Az első fesztiválon közel félezer látogató volt. Nem sok, de a semmiből indulókat bizakodással töltötte el. A pionírok számára a hit a legfontosabb! A második már jobban sikerült. Nemcsak tapasztalat, segítő is több volt. Nagyszabásúbb program, több kiállító porta, több vendég. A hasznot itt is a bizalom és a hírnév növekedésének felbecsülhetetlen valutájában mérték. Aztán még egy év, majd még egy, és Rácalmás híres lett.

Régen volt ez! Az idei tökfesztivál már a 14. volt. Az élhető, városias környezet kialakításán fáradozó egyesület, a Szalai házaspár töretlen lendületének és tettrekészségének segítségével számos más értékes programot is megszervezett azóta: a tavaszi Almavirág Fesztivált az egészségesebb életmód érdekében, a Raáb Ervin Művészeti Tábort, ami által szobrokkal telt meg a kisváros, virágosítási versenyeket, a Város- és Faluvédők Szövetségének országos éves találkozóját. Mindez a helyiek munkájának, erőfeszítésének és Árpi bácsi kitartó küzdelmének eredménye!

Aki most meghúzza a száját, hogy a milliós támogatásokról és hatalmas bevételekről persze hallgat a fáma, nyugodtan keresse meg az egyesület honlapján az éves beszámolókat, és győződjön meg róla, hogy az összefogás, az elszánt, küzdeni képes ember az egyesület igazi, pénzben ki nem fejezhető vagyona! Szalai Árpád nevét viszont ne keresse a honlapon. Ott már nem található, most másképp épít: könyveket ír, rég elfelejtett történeteket kutat fel Rácalmás múltjából, mert pontosan tudja, hogy ahogy a növényeknek, az erős közösségnek is kell a gyökér! Tényleg úgy van, ahogy Nietzsche mondta: minden sorsdöntő dolog a csakazértis -ből jön létre.

Albert Schweitzer: A példamutatás nem a legfontosabb dolog, amivel másokat befolyásolhatunk - hanem az egyetlen.

Sorozatunkban olyan embereket, sorsokat mutatunk be, akik s amelyek példaként szolgálhatnak kortársainknak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!