Levelek Nórinak

A múltkor már szó volt arról, hogy az iskolaválasztás szempontja minden családban más, és más, azt azonban  utatások eredményei bizonyítják, hogy a családban uralkodó felfogás és értékrend döntő szerepet játszik a lehetőségek közötti választásban.

A család előző generációi által elért státuszt megerősíteni, szinten tartani akarók eleve kijelölik a gyerek életútját, ami bármilyen társadalmi réteghez tartozó családnál előfordulhat. Az iparos réteg gyerekeire éppúgy igaz lehet, mint az értelmiségi státuszúakra. Nem minden családban van azonban egyértelmű normarendszer. Sokesetben a divat,b a mások utánzása, az innen –onnan összeszedett információk alapján dől el a gyerek sorsa. Nyílván a legtöbb szülő igyekszik figyelembe venni gyereke adottságait, irányultságát, korábbi teljesítményeit. Például a jól rajzoló, a zene iránt érdeklődő, vagy éppen egy ügyesen mozgó gyereknek próbálnak olyan iskolákat találni, ahol ezen képességei továbbfejlődését biztosítva látják. Ezeknek az igényeknek a kielégítését szolgálják a művészeti, sport, illetve egyéb készségfejlesztő, vagy ilyen specializációkat kínáló közoktatási intézmények, a fővárostól a kisebb településekig. Az állami oktatási rendszer mellett azonban ma már sok magán, alapítványi intézmény is jelen van a piacon, hasonló, vagy magasabb elvárásokat kielégítő kínálattal. A magániskolákat a világon mindenhol az elitképzést nyújtó intézményekkel, az oktatás élmezőnyével azonosítják a lefelé nivelláló tömegoktatással szemben.

A magán és alapítványi iskolák olyan tehetősebb, mondjuk, középosztálybeli családoknak nyújtanak lehetőségeket, akik vagy jó képességű gyerekeik számára keresnek az átlagosnál  magasabb követelményeket adó képzést, vagy épp ellenkezőleg, gyenge, lemaradó csemetéiket kívánják többletszolgáltatások megvásárlásával lehetőségekhez juttatni. Emelt szintű oktatást ajánlanak zseni palántáknak, és fejlesztő, felzárkóztató képzéseket szerényebb képességű, kevesebb ambícióval rendelkezőknek. A cél valamiféle különbözőség deklarálása, illetve azoknak a piaci réseknek a kihasználása, amelyek a különböző rétegek által igényelt és támogatott elkülönülést szolgálják. A beiskolázás nehézségeit megkönnyítő nyomtatott és/ vagy a neten fellelhető ajánlataikban a gyermekközpontúságuk, kis létszámú osztályaik, igényes, jól felszerelt körülményeik, kiemelt informatikai, idegen nyelvi oktatásuk hangsúlyozásával specifikálják, pozícionálják magukat az oktatási piacon. Eredményességüket az intézmények rangsorában elfoglalt helyükkel támasztják alá. Adottságaiknál fogva a kisebb méretű, familiárisabb iskolák kétségtelenül jó pozíciót szerezhetnek maguknak. Komoly fejtörést okoz a szülőnek, hogy a tömegképzésbe, vagy az elitképzés ígéretével kecsegtető magán intézmények valamelyikébe irányítsa- e gyermekét. Nem kis terhet vállal az a család, ahol a magánoktatási intézmény mellett döntenek. A többletszolgáltatás értelemszerűen többletköltségekkel jár, ami párezer forinttól akár milliós nagyságrendig terjedhet. Nem csak a tandíjról, vagy az intézményt működtető alapítványnak  nyújtandó támogatásról van szó. Ha a környezetben nincs a gyerek szükségleteinek megfelelő iskola, több éven keresztül fizetni kell a kollégium, az étkezés, az utazás, a színvonalhoz tartozó eszközök, könyvek, kirándulások plusz költségeit is.? Ez, bizony egy hosszútávra szóló elköteleződés, ami sokakat elriaszt a magánoktatás választásától. Felvetődik, mi lesz, ha a gyerek nem bírja, nem szereti majd az iskolát, vagy ha a család helyzete úgy fordul, hogy nem tudja vállalni az anyagi terheket?

Ilyenkor kézenfekvő megoldás a közeli állami iskolák közül a legjobbat kiválasztani, és mellé vásárolni kiegészítő szolgáltatást. Magyarul ezeket különóráknak nevezzük, amikhez akár iskolai keretek között, például szakkörök formájában,vagy iskolán kívüli képzésekben,  esetleg magántanár fogadásával lehet hozzájutni. Az oktatásszociológia ezt árnyékoktatásnak nevezi, aminek az előzőkhöz hasonlóan, szintén óriási piaca épült ki. Az internetes portáloktól a művelődési házakon át, a különböző szolgáltató gazdasági ársaságokig terjed a magánoktatási ipar. Napjainkban, és nem csak Magyarországon, valóban ipari méreteket öltött a nem iskolai keretek között folyó oktatás. A zeneoktatás, idegen nyelvtanítás, művészi készségfejlesztés, matematika, informatika, beszédjavítás, drámapedagógia, korrepetálás, és sok más egyéb, ami mind a formális, a tömegoktatásban nem, vagy nem megfelelő szinten elsajátítható kompetenciák fejlesztését szolgálja.

És akkor még a sportról nemis szóltunk!

Van ennek egy sokat emlegetett, de kevéssé figyelembe vett másik oldala is: a gyerek! Az iskolai elfoglaltság mellett, egyszerre többféle ismeretszerzést nyújtó különóra nagy leterhelést jelent a gyerekeknek, és nem mindig váltja be a hozzáfűzött reményeket, mert a fejlődés komplexebb dolog annál mint amit ezek a különórák nyújtanak. Chomsky a nyelvtanulással kapcsolatban ezt úgy fogalmazta meg, hogy a nyelvtanulás nem mondatok véges számának megtanulásából áll, hanem olyan szabályrendszerrel sajátítását jelenti, ami képessé tesz végtelen számú, variálható mondat megalkotására. Ezért nem árt tudni, hogy amikor a gyerek kompetenciáit akarjuk fejleszteni, lényegében arra törekszünk, hogy cselekvőképessé váljék egy olyan világban, amelyikről még magunk sem tudjuk pontosan, milyen cselekvést igényel majd. Innen folytatjuk legközelebb!