Hétvége

2014.10.30. 11:06

Egér Ágota meséi: Egy régi hagyomány

Újra november van, az elmúlás hónapja. Ez a hűvös, borongós, ködös hónap jelzi az ősz végét, és egyben a tél kezdetét.

Baranyi Ildikó

Nyugovóra tér a természet. De mégis ez Ágota egyik kedvenc hónapja, mert a kisegér ennek a hónapnak a végén született. Nem is gondolta, hogy milyen érdekes, és megható ennek a hónapnak az eleje is.

Ma egy furcsa mesét mondok el, amilyet még sosem hallottál. Figyelj csak!

Nagymama csendben kuporgott a szobájában, így talált rá Ágota.
– Mi a baj? – kérdezte aggódva.
– Semmi, Kincsem. – válaszolta mami. – Csak tudod, ma egy nagyon különös nap van, amit illik csendben ünnepelni.
– És mi az?
– A halottaink napja. Tudod, ezen a napon kimegyünk a temetőbe, és virágot, gyertyát viszünk a sírokra.
– Akkor ez egy szomorú ünnep – állapította meg Ágota.
– Nem, dehogy! Nagyon szép ünnep, majd meglátod. Este, ha sötétedik, elkísérhetsz. Szeretnéd? – és Ágota szerette volna.

Egész nap izgalomban volt, annyira várta az estét, hogy mi fog történni? Mamival rétest sütöttek, és úgy készülődtek, mint egy igazi ünnepre.

– Miért sütünk káposztás rétest? Én nem is szeretem! – faggatózott Ágota.
– Mert a papi viszont nagyon szerette. Ez egy régi hagyomány. Tudod? Így emlékezünk.
– És ezt mindenki tudja nálunk?
– Tudja bizony.

Ahogy sötétedett, egyre nőtt az izgalom. Főleg, hogy valaki kopogott az ajtón. Ágota azt hitte, biztos valami szellem, de csak Emilék jöttek, mert ők is a temetőbe tartottak, s gondolták menjenek együtt. Út közben beszélgettek a felnőttek, és előttük sétálva a gyerekek is.

– Hátha látunk szellemet! – jött izgalomba az úton Ágota.
– Ne mondj már ilyet! – rémült meg Emilke. – Anyukám azt mondta, nincsenek szellemek, csak ezzel ijesztgetik a gyerekek egymást. Pontosabban te engem.

– Ugyan már! – legyintett Ágota. – De mondd csak! Ti nem sütöttétek meg a papátok kedvenc sütijét?
– De igen.
– Na látod! Az azért történt, mert ilyenkor jönnek a szellemek, és megeszik!

Emil alig bírt tovább menni a félelemtől. Még a temetőre sem tudott figyelni úgy meg volt rémülve. Pedig tényleg gyönyörű volt. A növő hold fénye bevilágította a sírokat, amin rengeteg gyertya égett már. Egyáltalán nem volt félelmetes. Sőt! Azt is mondhatnám, ünnepélyesnek tűnt. Mire bebarangolták a temetőt, jócskán besötétedett. Hazafelé Emil alig szólt. Azon gondolkodott, hogy mi fog most történni, ha jönnek a szellemek sütit enni? A család összegyűlt, beszélgettek, mami énekelgetett, és az asztalon ott volt a rétes. Gyertyát gyújtottak, és papiról beszélgettek. Ágota érdekesnek találta, és varázslatosnak. Közben Emilen tűnődött: vajon neki is ennyire tetszik? Másnap találkoztak, és azonnal megkérdezte tőle, mi történt?

– Tudod, kicsit csalódott vagyok, de nagyon jól szórakoztam – húzta el a száját Emilke.
– Miért? – csodálkozott Ágota.
– Mert el-eltűnögetett ugyan pár süti, s akkor azt gondoltam, hogy a szellemek vitték el, és figyeltem. De kiderült, hogy csak apukám ette meg.
– Megette apukád a papid sütijét? – borzadt el Ágota. – Ez felháborító! Akkor vagy nagyon éhes volt, vagy nem ismeri azt a bizonyos régi hagyományt.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!