Egér Ágota meséi: A kerti kesztyű

Ásóka a kis varangy nem volt túl népszerű. Bőrét mérgező pöttyök borítják, mindenki kerüli. Pedig mennyire csodálkoznának sokan, ha tudnák, hogy Ásóka milyen jólelkű, leleményes kisbéka? Például ősszel sokkal előrelátóbb volt, mint Nándi barátunk: nem az utolsó percre hagyta a szállás keresést, talán túl korán is kezdte. De haladjunk szép sorban.

Egész nyáron Gréti néni tanyáján éldegélt, pontosabban bújkált, rengeteg kártevőt megevett: csigát, pókot, férget. Gréti néni látta is párszor. A pici béka ilyenkor összehúzta magát, és szégyellte, hogy csúnyasága miatt még csak arrébb sem lökik. Később megbékélt sorsával, s felfedezte előnyét: mivel még a kutyák is elkerülték, lassan kezdte úgy érezni, övé az egész udvar és a kert is. A nyár békésen telt, de az ősz közeledtével igyekezett védelmet keresni. Nagy munkával be is ásta magát egy homok kupac alá, de túl korán tette. Egyszer csak megéhezett, és újra ki kellet, hogy ássa magát, és már nem sikerült ugyanúgy visszabújni.

Járt-kelt a kertben, míg rá nem bukkant Gréti néni kerti kesztyűjére. Körbejárta, megtapogatta, és megfelelőnek találta. De azt is tudta, hogy ha itt fészkelődik bele, megtalálják, kirázzák belőle. Így hát elcipelte a kert egyik bokra alá. Nehezen tudta elhúzni a kesztyűt, de végül sikerült. Gödröt ásott, beletologatta hátsó erős lábával, kicsit kibélelte, így bújt bele. El se hiszed, milyen jót aludt a melegben! De a tavasz első fuvallata őt is mocorgásra, kibújásra késztette. Neki is – mint Nándinak – nehezen mentek az első lépések. Gondolj csak bele! Ha sokáig vagy egy bizonyos helyzetben, a te lábad is begörcsöl. Hát így volt ez Ásókával is. De aztán megszokta, s egyre bátrabban sétálgatott a kertben. Estére mindig visszabújt a biztonságos kis kesztyűbe. Így ment volna ez talán a következő őszig, ha Gréti nénit nem csalja ki a kertbe a tavaszi nap egy kis kertészkedésre. Mindig tavasszal végezte a bokrok, fák metszését, így látta, mennyi fagyott el? Ásóka épp szunyókált, amikor Gréti néni ahhoz a bizonyos bokorhoz ért, ahol tanyát ütött. Megakadt a szeme egy kék színen, ami a kesztyűből kilátszott.

Mi lehet ez? – tűnődött el? De végül örömmel ismert rá ősz óta keresett bőrkesztyűjére. Aztán gyanúsnak találta, ki vihette vajon oda? Valahogy rosszérzése támadt. Óvatosan húzta ki a földből, de el is dobta, mert érezte, hogy van benne valami...

Jajj! – lépett hátra, és nem is ok nélkül, mert kis barátunk mászott elő belőle álmosan, sértődötten. S hogy még jobban elijessze Gréti nénit, felvette a jellegzetes ijesztgetős pózt: merev lábain felemelkedett, testét felfújta, fejét előrehajtotta és előre-hátra himbálta magát. Gréti néni otthagyta a kesztyűt, esze ágában sem volt többet beledugni a kezét. Úgy gondolta, legyen most már a kisbékáé.

Ásóka azonban megsértődött: hogy is ne! Ilyen csúnyán kirázzák a lakhelyéből, és még menjen vissza? Honnan tudja, nem történik-e meg ez újra vele? Inkább új szállás után néz. Az erdő felől kellemes vízcsörgedezést hallott. Régen úszott már egy jót, és talán valami finom falatot is talál, és persze szállást. Úgy döntött, elköltözik biztonságot adó lakhelyéről. Nehezen hozta meg ezt a komoly döntést, de tudta, hogy jobb lesz így. Eleinte tétován, majd egyre bátrabban haladt célja felé.