Győzelmünk helyszíne, Fehérvár

Ez szinte már kötelező feladattá emelkedett azóta, hogy Csurgai-Horváth szólt róla lapunk hasábjain. A nándorfehérvári diadal évfordulója ugyanis Visy Zsolt egyetemi tanár kezdeményezésére nemzeti emléknap lett: a javaslatot az országgyűlés július 4-én szavazta meg a fideszes Lezsák Sándor, Nagy Gábor Tamás és Kőszeg Zoltán, valamint a kereszténydemokrata Simicskó István képviselők javaslata alapján.

Nándorfehérvár elnevezésében a nándor kifejezés az Árpád-kori bolgárokat jelölte a magyar nyelvben. Tőlük foglaltuk el a stratégiailag fontos, a Duna és a Száva összefolyásánál épített várat és települést. Az oszmán uralkodó, II. Mehmed szultán - kihasználva a magyar nemesség egymás elleni viszályát, a zűrzavaros belpolitikai helyzetet - úgy döntött, hogy 1456 nyarán hazánk ellen indít hadjáratot. Célja Nándorfehérvár elfoglalása volt, amely az ország belseje felé vezető hadiutat védte. (A korábban megvívott rigómezei csata után a törökök elfoglalták a Szerb Fejedelemség területét, így a Magyar Királyság szomszédos lett az iszlám hódításokkal. Csak idő kérdése volt, mikor támadnak.) A törökök gyors katonai sikerben bíztak.

Ahogy megérkezett a hadjárat híre, Hunyadi János azonnal toborzásba kezdett, majd 20-25 ezer fős hadserege élén megindult a vár felmentésére. A törökök (persze) négyszer többen voltak. Az oszmánok gályáikat összeláncolva körülzárták a várat, hogy oda kívülről segítség ne tudjon bejutni. Azután megszólaltak az ágyúk, és megindultak a rohamozók.

Hiába a török hajózár, Hunyadi azt áttörve bejutott a várba, hogy segítséget nyújtson az őrségnek. Az ellenség krónikásai is megemlékeztek Dugovics Tituszról, aki magával rántotta a mélybe az iszlám zászlót kitűzni akaró janicsárt. Az eset csak tovább fokozta a magyar katonák harci kedvét. Hunyadi felmentő seregének egy része a Száva felől zárta el a török visszavonulási útvonalát. A megrémült, és akkor már bizonytalan támadókat visszaszorították, majd július 22-én Kapisztrán János ferences szerzetes vezetésével a királyi vitézek kitörtek a várból és szétverték az ostromló egységeket.

Ezt ünnepeljük a mai napig a déli harangzúgással, hiszen az eseményt a magyar hadtörténelem egyik legjelentősebb győzelmünkként tartja számon. Nem véletlenül: a diadal mintegy hetven évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és a Magyar Királyság meghódítására irányuló próbálkozásait.

Igaz, a harangszó eredetileg nem pontosan Nándorfehérvár miatt szólalt meg... III. Calixtus pápa 1456. június 29-én azt rendelte el, hogy délután három és hat óra között harangozva szólítsák imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A déli időpontot 44 évvel a csata után VI. Sándor pápa jelölte ki bullájában, amely úgy rendelkezett, örök időkig emlékezzünk harangzúgással a kereszt erejére . Hazánkban a nándorfehérvári diadal után ez a hagyomány már Hunyadiék győzelmével kapcsolódott össze a köztudatban. Remélhetjük azt, hogy most már örök időkig.

Ez szinte már kötelező feladattá emelkedett azóta, hogy Csurgai-Horváth szólt róla lapunk hasábjain. A nándorfehérvári diadal évfordulója ugyanis Visy Zsolt egyetemi tanár kezdeményezésére nemzeti emléknap lett: a javaslatot az országgyűlés július 4-én szavazta meg a fideszes Lezsák Sándor, Nagy Gábor Tamás és Kőszeg Zoltán, valamint a kereszténydemokrata Simicskó István képviselők javaslata alapján.

Nándorfehérvár elnevezésében a nándor kifejezés az Árpád-kori bolgárokat jelölte a magyar nyelvben. Tőlük foglaltuk el a stratégiailag fontos, a Duna és a Száva összefolyásánál épített várat és települést. Az oszmán uralkodó, II. Mehmed szultán - kihasználva a magyar nemesség egymás elleni viszályát, a zűrzavaros belpolitikai helyzetet - úgy döntött, hogy 1456 nyarán hazánk ellen indít hadjáratot. Célja Nándorfehérvár elfoglalása volt, amely az ország belseje felé vezető hadiutat védte. (A korábban megvívott rigómezei csata után a törökök elfoglalták a Szerb Fejedelemség területét, így a Magyar Királyság szomszédos lett az iszlám hódításokkal. Csak idő kérdése volt, mikor támadnak.) A törökök gyors katonai sikerben bíztak.

Ahogy megérkezett a hadjárat híre, Hunyadi János azonnal toborzásba kezdett, majd 20-25 ezer fős hadserege élén megindult a vár felmentésére. A törökök (persze) négyszer többen voltak. Az oszmánok gályáikat összeláncolva körülzárták a várat, hogy oda kívülről segítség ne tudjon bejutni. Azután megszólaltak az ágyúk, és megindultak a rohamozók.

Hiába a török hajózár, Hunyadi azt áttörve bejutott a várba, hogy segítséget nyújtson az őrségnek. Az ellenség krónikásai is megemlékeztek Dugovics Tituszról, aki magával rántotta a mélybe az iszlám zászlót kitűzni akaró janicsárt. Az eset csak tovább fokozta a magyar katonák harci kedvét. Hunyadi felmentő seregének egy része a Száva felől zárta el a török visszavonulási útvonalát. A megrémült, és akkor már bizonytalan támadókat visszaszorították, majd július 22-én Kapisztrán János ferences szerzetes vezetésével a királyi vitézek kitörtek a várból és szétverték az ostromló egységeket.

Ezt ünnepeljük a mai napig a déli harangzúgással, hiszen az eseményt a magyar hadtörténelem egyik legjelentősebb győzelmünkként tartja számon. Nem véletlenül: a diadal mintegy hetven évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és a Magyar Királyság meghódítására irányuló próbálkozásait.

Igaz, a harangszó eredetileg nem pontosan Nándorfehérvár miatt szólalt meg... III. Calixtus pápa 1456. június 29-én azt rendelte el, hogy délután három és hat óra között harangozva szólítsák imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A déli időpontot 44 évvel a csata után VI. Sándor pápa jelölte ki bullájában, amely úgy rendelkezett, örök időkig emlékezzünk harangzúgással a kereszt erejére . Hazánkban a nándorfehérvári diadal után ez a hagyomány már Hunyadiék győzelmével kapcsolódott össze a köztudatban. Remélhetjük azt, hogy most már örök időkig.

Nándorfehérvár elnevezésében a nándor kifejezés az Árpád-kori bolgárokat jelölte a magyar nyelvben. Tőlük foglaltuk el a stratégiailag fontos, a Duna és a Száva összefolyásánál épített várat és települést. Az oszmán uralkodó, II. Mehmed szultán - kihasználva a magyar nemesség egymás elleni viszályát, a zűrzavaros belpolitikai helyzetet - úgy döntött, hogy 1456 nyarán hazánk ellen indít hadjáratot. Célja Nándorfehérvár elfoglalása volt, amely az ország belseje felé vezető hadiutat védte. (A korábban megvívott rigómezei csata után a törökök elfoglalták a Szerb Fejedelemség területét, így a Magyar Királyság szomszédos lett az iszlám hódításokkal. Csak idő kérdése volt, mikor támadnak.) A törökök gyors katonai sikerben bíztak.

Ahogy megérkezett a hadjárat híre, Hunyadi János azonnal toborzásba kezdett, majd 20-25 ezer fős hadserege élén megindult a vár felmentésére. A törökök (persze) négyszer többen voltak. Az oszmánok gályáikat összeláncolva körülzárták a várat, hogy oda kívülről segítség ne tudjon bejutni. Azután megszólaltak az ágyúk, és megindultak a rohamozók.

Hiába a török hajózár, Hunyadi azt áttörve bejutott a várba, hogy segítséget nyújtson az őrségnek. Az ellenség krónikásai is megemlékeztek Dugovics Tituszról, aki magával rántotta a mélybe az iszlám zászlót kitűzni akaró janicsárt. Az eset csak tovább fokozta a magyar katonák harci kedvét. Hunyadi felmentő seregének egy része a Száva felől zárta el a török visszavonulási útvonalát. A megrémült, és akkor már bizonytalan támadókat visszaszorították, majd július 22-én Kapisztrán János ferences szerzetes vezetésével a királyi vitézek kitörtek a várból és szétverték az ostromló egységeket.

Ezt ünnepeljük a mai napig a déli harangzúgással, hiszen az eseményt a magyar hadtörténelem egyik legjelentősebb győzelmünkként tartja számon. Nem véletlenül: a diadal mintegy hetven évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és a Magyar Királyság meghódítására irányuló próbálkozásait.

Igaz, a harangszó eredetileg nem pontosan Nándorfehérvár miatt szólalt meg... III. Calixtus pápa 1456. június 29-én azt rendelte el, hogy délután három és hat óra között harangozva szólítsák imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A déli időpontot 44 évvel a csata után VI. Sándor pápa jelölte ki bullájában, amely úgy rendelkezett, örök időkig emlékezzünk harangzúgással a kereszt erejére . Hazánkban a nándorfehérvári diadal után ez a hagyomány már Hunyadiék győzelmével kapcsolódott össze a köztudatban. Remélhetjük azt, hogy most már örök időkig.

Nándorfehérvár elnevezésében a nándor kifejezés az Árpád-kori bolgárokat jelölte a magyar nyelvben. Tőlük foglaltuk el a stratégiailag fontos, a Duna és a Száva összefolyásánál épített várat és települést. Az oszmán uralkodó, II. Mehmed szultán - kihasználva a magyar nemesség egymás elleni viszályát, a zűrzavaros belpolitikai helyzetet - úgy döntött, hogy 1456 nyarán hazánk ellen indít hadjáratot. Célja Nándorfehérvár elfoglalása volt, amely az ország belseje felé vezető hadiutat védte. (A korábban megvívott rigómezei csata után a törökök elfoglalták a Szerb Fejedelemség területét, így a Magyar Királyság szomszédos lett az iszlám hódításokkal. Csak idő kérdése volt, mikor támadnak.) A törökök gyors katonai sikerben bíztak.

Ahogy megérkezett a hadjárat híre, Hunyadi János azonnal toborzásba kezdett, majd 20-25 ezer fős hadserege élén megindult a vár felmentésére. A törökök (persze) négyszer többen voltak. Az oszmánok gályáikat összeláncolva körülzárták a várat, hogy oda kívülről segítség ne tudjon bejutni. Azután megszólaltak az ágyúk, és megindultak a rohamozók.

Hiába a török hajózár, Hunyadi azt áttörve bejutott a várba, hogy segítséget nyújtson az őrségnek. Az ellenség krónikásai is megemlékeztek Dugovics Tituszról, aki magával rántotta a mélybe az iszlám zászlót kitűzni akaró janicsárt. Az eset csak tovább fokozta a magyar katonák harci kedvét. Hunyadi felmentő seregének egy része a Száva felől zárta el a török visszavonulási útvonalát. A megrémült, és akkor már bizonytalan támadókat visszaszorították, majd július 22-én Kapisztrán János ferences szerzetes vezetésével a királyi vitézek kitörtek a várból és szétverték az ostromló egységeket.

Ezt ünnepeljük a mai napig a déli harangzúgással, hiszen az eseményt a magyar hadtörténelem egyik legjelentősebb győzelmünkként tartja számon. Nem véletlenül: a diadal mintegy hetven évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és a Magyar Királyság meghódítására irányuló próbálkozásait.

Igaz, a harangszó eredetileg nem pontosan Nándorfehérvár miatt szólalt meg... III. Calixtus pápa 1456. június 29-én azt rendelte el, hogy délután három és hat óra között harangozva szólítsák imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A déli időpontot 44 évvel a csata után VI. Sándor pápa jelölte ki bullájában, amely úgy rendelkezett, örök időkig emlékezzünk harangzúgással a kereszt erejére . Hazánkban a nándorfehérvári diadal után ez a hagyomány már Hunyadiék győzelmével kapcsolódott össze a köztudatban. Remélhetjük azt, hogy most már örök időkig.

Ahogy megérkezett a hadjárat híre, Hunyadi János azonnal toborzásba kezdett, majd 20-25 ezer fős hadserege élén megindult a vár felmentésére. A törökök (persze) négyszer többen voltak. Az oszmánok gályáikat összeláncolva körülzárták a várat, hogy oda kívülről segítség ne tudjon bejutni. Azután megszólaltak az ágyúk, és megindultak a rohamozók.

Hiába a török hajózár, Hunyadi azt áttörve bejutott a várba, hogy segítséget nyújtson az őrségnek. Az ellenség krónikásai is megemlékeztek Dugovics Tituszról, aki magával rántotta a mélybe az iszlám zászlót kitűzni akaró janicsárt. Az eset csak tovább fokozta a magyar katonák harci kedvét. Hunyadi felmentő seregének egy része a Száva felől zárta el a török visszavonulási útvonalát. A megrémült, és akkor már bizonytalan támadókat visszaszorították, majd július 22-én Kapisztrán János ferences szerzetes vezetésével a királyi vitézek kitörtek a várból és szétverték az ostromló egységeket.

Ezt ünnepeljük a mai napig a déli harangzúgással, hiszen az eseményt a magyar hadtörténelem egyik legjelentősebb győzelmünkként tartja számon. Nem véletlenül: a diadal mintegy hetven évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és a Magyar Királyság meghódítására irányuló próbálkozásait.

Igaz, a harangszó eredetileg nem pontosan Nándorfehérvár miatt szólalt meg... III. Calixtus pápa 1456. június 29-én azt rendelte el, hogy délután három és hat óra között harangozva szólítsák imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A déli időpontot 44 évvel a csata után VI. Sándor pápa jelölte ki bullájában, amely úgy rendelkezett, örök időkig emlékezzünk harangzúgással a kereszt erejére . Hazánkban a nándorfehérvári diadal után ez a hagyomány már Hunyadiék győzelmével kapcsolódott össze a köztudatban. Remélhetjük azt, hogy most már örök időkig.

Ahogy megérkezett a hadjárat híre, Hunyadi János azonnal toborzásba kezdett, majd 20-25 ezer fős hadserege élén megindult a vár felmentésére. A törökök (persze) négyszer többen voltak. Az oszmánok gályáikat összeláncolva körülzárták a várat, hogy oda kívülről segítség ne tudjon bejutni. Azután megszólaltak az ágyúk, és megindultak a rohamozók.

Hiába a török hajózár, Hunyadi azt áttörve bejutott a várba, hogy segítséget nyújtson az őrségnek. Az ellenség krónikásai is megemlékeztek Dugovics Tituszról, aki magával rántotta a mélybe az iszlám zászlót kitűzni akaró janicsárt. Az eset csak tovább fokozta a magyar katonák harci kedvét. Hunyadi felmentő seregének egy része a Száva felől zárta el a török visszavonulási útvonalát. A megrémült, és akkor már bizonytalan támadókat visszaszorították, majd július 22-én Kapisztrán János ferences szerzetes vezetésével a királyi vitézek kitörtek a várból és szétverték az ostromló egységeket.

Ezt ünnepeljük a mai napig a déli harangzúgással, hiszen az eseményt a magyar hadtörténelem egyik legjelentősebb győzelmünkként tartja számon. Nem véletlenül: a diadal mintegy hetven évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és a Magyar Királyság meghódítására irányuló próbálkozásait.

Igaz, a harangszó eredetileg nem pontosan Nándorfehérvár miatt szólalt meg... III. Calixtus pápa 1456. június 29-én azt rendelte el, hogy délután három és hat óra között harangozva szólítsák imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A déli időpontot 44 évvel a csata után VI. Sándor pápa jelölte ki bullájában, amely úgy rendelkezett, örök időkig emlékezzünk harangzúgással a kereszt erejére . Hazánkban a nándorfehérvári diadal után ez a hagyomány már Hunyadiék győzelmével kapcsolódott össze a köztudatban. Remélhetjük azt, hogy most már örök időkig.

Hiába a török hajózár, Hunyadi azt áttörve bejutott a várba, hogy segítséget nyújtson az őrségnek. Az ellenség krónikásai is megemlékeztek Dugovics Tituszról, aki magával rántotta a mélybe az iszlám zászlót kitűzni akaró janicsárt. Az eset csak tovább fokozta a magyar katonák harci kedvét. Hunyadi felmentő seregének egy része a Száva felől zárta el a török visszavonulási útvonalát. A megrémült, és akkor már bizonytalan támadókat visszaszorították, majd július 22-én Kapisztrán János ferences szerzetes vezetésével a királyi vitézek kitörtek a várból és szétverték az ostromló egységeket.

Ezt ünnepeljük a mai napig a déli harangzúgással, hiszen az eseményt a magyar hadtörténelem egyik legjelentősebb győzelmünkként tartja számon. Nem véletlenül: a diadal mintegy hetven évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és a Magyar Királyság meghódítására irányuló próbálkozásait.

Igaz, a harangszó eredetileg nem pontosan Nándorfehérvár miatt szólalt meg... III. Calixtus pápa 1456. június 29-én azt rendelte el, hogy délután három és hat óra között harangozva szólítsák imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A déli időpontot 44 évvel a csata után VI. Sándor pápa jelölte ki bullájában, amely úgy rendelkezett, örök időkig emlékezzünk harangzúgással a kereszt erejére . Hazánkban a nándorfehérvári diadal után ez a hagyomány már Hunyadiék győzelmével kapcsolódott össze a köztudatban. Remélhetjük azt, hogy most már örök időkig.

Hiába a török hajózár, Hunyadi azt áttörve bejutott a várba, hogy segítséget nyújtson az őrségnek. Az ellenség krónikásai is megemlékeztek Dugovics Tituszról, aki magával rántotta a mélybe az iszlám zászlót kitűzni akaró janicsárt. Az eset csak tovább fokozta a magyar katonák harci kedvét. Hunyadi felmentő seregének egy része a Száva felől zárta el a török visszavonulási útvonalát. A megrémült, és akkor már bizonytalan támadókat visszaszorították, majd július 22-én Kapisztrán János ferences szerzetes vezetésével a királyi vitézek kitörtek a várból és szétverték az ostromló egységeket.

Ezt ünnepeljük a mai napig a déli harangzúgással, hiszen az eseményt a magyar hadtörténelem egyik legjelentősebb győzelmünkként tartja számon. Nem véletlenül: a diadal mintegy hetven évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és a Magyar Királyság meghódítására irányuló próbálkozásait.

Igaz, a harangszó eredetileg nem pontosan Nándorfehérvár miatt szólalt meg... III. Calixtus pápa 1456. június 29-én azt rendelte el, hogy délután három és hat óra között harangozva szólítsák imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A déli időpontot 44 évvel a csata után VI. Sándor pápa jelölte ki bullájában, amely úgy rendelkezett, örök időkig emlékezzünk harangzúgással a kereszt erejére . Hazánkban a nándorfehérvári diadal után ez a hagyomány már Hunyadiék győzelmével kapcsolódott össze a köztudatban. Remélhetjük azt, hogy most már örök időkig.

Ezt ünnepeljük a mai napig a déli harangzúgással, hiszen az eseményt a magyar hadtörténelem egyik legjelentősebb győzelmünkként tartja számon. Nem véletlenül: a diadal mintegy hetven évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és a Magyar Királyság meghódítására irányuló próbálkozásait.

Igaz, a harangszó eredetileg nem pontosan Nándorfehérvár miatt szólalt meg... III. Calixtus pápa 1456. június 29-én azt rendelte el, hogy délután három és hat óra között harangozva szólítsák imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A déli időpontot 44 évvel a csata után VI. Sándor pápa jelölte ki bullájában, amely úgy rendelkezett, örök időkig emlékezzünk harangzúgással a kereszt erejére . Hazánkban a nándorfehérvári diadal után ez a hagyomány már Hunyadiék győzelmével kapcsolódott össze a köztudatban. Remélhetjük azt, hogy most már örök időkig.

Ezt ünnepeljük a mai napig a déli harangzúgással, hiszen az eseményt a magyar hadtörténelem egyik legjelentősebb győzelmünkként tartja számon. Nem véletlenül: a diadal mintegy hetven évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és a Magyar Királyság meghódítására irányuló próbálkozásait.

Igaz, a harangszó eredetileg nem pontosan Nándorfehérvár miatt szólalt meg... III. Calixtus pápa 1456. június 29-én azt rendelte el, hogy délután három és hat óra között harangozva szólítsák imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A déli időpontot 44 évvel a csata után VI. Sándor pápa jelölte ki bullájában, amely úgy rendelkezett, örök időkig emlékezzünk harangzúgással a kereszt erejére . Hazánkban a nándorfehérvári diadal után ez a hagyomány már Hunyadiék győzelmével kapcsolódott össze a köztudatban. Remélhetjük azt, hogy most már örök időkig.

Igaz, a harangszó eredetileg nem pontosan Nándorfehérvár miatt szólalt meg... III. Calixtus pápa 1456. június 29-én azt rendelte el, hogy délután három és hat óra között harangozva szólítsák imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A déli időpontot 44 évvel a csata után VI. Sándor pápa jelölte ki bullájában, amely úgy rendelkezett, örök időkig emlékezzünk harangzúgással a kereszt erejére . Hazánkban a nándorfehérvári diadal után ez a hagyomány már Hunyadiék győzelmével kapcsolódott össze a köztudatban. Remélhetjük azt, hogy most már örök időkig.

Igaz, a harangszó eredetileg nem pontosan Nándorfehérvár miatt szólalt meg... III. Calixtus pápa 1456. június 29-én azt rendelte el, hogy délután három és hat óra között harangozva szólítsák imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A déli időpontot 44 évvel a csata után VI. Sándor pápa jelölte ki bullájában, amely úgy rendelkezett, örök időkig emlékezzünk harangzúgással a kereszt erejére . Hazánkban a nándorfehérvári diadal után ez a hagyomány már Hunyadiék győzelmével kapcsolódott össze a köztudatban. Remélhetjük azt, hogy most már örök időkig.