Egy ismeretlen hős

A napvilágot 1810-ben látja meg Keszthelyen, abban a városban, ahol megbecsülik az Asbóth famíliát, hiszen tanár édesapja egyik kezdeményezője a Helikon Ünnepségeknek. A család később Zomborba költözik, de Sándor a selmecbányai akadémia hallgatója lesz, majd Pestre kerül, ahol mérnöki diplomát szerez. Azaz a későbbi vezénylő tábornok eredetileg nem is katonának készül, hiszen építést tanul: ezt a tudását később Amerikában is jól kamatoztatja. Ott találja az élet a reformkor néhány nagyszabású építkezésén, az al-Duna szabályozásánál, a világra szóló Lánchíd megalkotásánál. Dolgozik a Hajózási Igazgatóságon, később Temesvárra utazik, mint az Országos Főépítészeti Hivatal mérnöke, majd igazgatója.

Temesváron éri a pesti forradalom kitörésének híre. Azonnal tudja, mit kell tennie, s kemény életét azután a hazaszeretet és a hűség formálja egészen a végő elmúlásig.

A honvédseregbe 1848 decemberében jelentkezik, s végzettségéhez méltóképpen mérnök századossá nevezik ki Vetter Antal hadseregéhez, s nem sokáig várat magára tűzkeresztsége sem, hiszen részt vesz a délvidéki harcokban. Átkerül Klapka György seregébe, majd egymást követik a véres csaták, szembesülés élettel és halállal: Kápolna, Nagysalló (ahol az ő irányításával vernek hidat a honvédek egy folyón), majd Komárom.

Nem okoz csalódást felettesének, ezért Klapka hadsegédje lesz, s Debrecenbe is követi őt, amikor tábornoka ideiglenes hadügyéri kinevezést kap. Ekkor már őrnagyi rendfokozatot visel. A honvédsereg vezetésében rájönnek, hogy többet, de legalább annyit ér az esze, mint a karja, ezért Kossuth Lajos 1849-ben kinevezi a kormányzói hivatal katonai osztályának vezetőjévé, s egyúttal alezredes lesz.

Kossuth Lajoshoz ezután, a világosi fegyverletételt követően is mindvégig hű marad: oldalán lépi át a magyar határt 1849. augusztus 11-én, és Törökország felé indul. Egészen 1851-ig tart a török emigráció, közben ő intézi a hontalanná váltak ügyeit, majd megérkezik a Mississippi fregatt. Hatvankét napig tart a hajóút az Atlanti-óceánon át.

Bár a korai Egyesült Államokról - elsősorban a vadnyugati filmek nyomán - azt hihetnénk, tele volt jól kiképzett fegyverforgatóval, az északi államok vezetői tudták, igazi katona csak kevés van az Újvilágban, s még kevesebb Lincoln oldalán. Ezért küldtek hajót Európába, ahol elsősorban a kimerült és levert szabadságharcok menekült veteránjait, olaszokat, németeket, lengyeleket és persze magyarokat igyekeztek rábeszélni az utazásra. (Később összesen nyolcszáz magyar küzdött az amerikai polgárháborúban, többségük az északi, kevesebben a déli konföderációs államok oldalán. Volt akit a pénz, akadt, mint Asbóth Sándort is, akit a szimpátia és a meggyőződés motivált a választásnál.)

Asbóth Kossuth Lajossal érkezik New Yorkba. A magyar hadmérnök szakértelmét azonnal kihasználják a vendéglátók, s rövidesen két hadianyaggyárat helyez üzembe a rohamosan fejlődő nagyváros közelében. Közben arról álmodoznak a magyarok, hogy az ott gyártott fegyverekkel ismét felgyújthatják Magyarországon a forradalom, majd a szabadságharc lángját. Arról írtak később, hogy ő rakatta le New Yorkban az első aszfaltburkolatot, s ő vezette be a gázvilágítást, ezt azonban máig sem sikerült bizonyítani. Talán csak legenda, nem több.

Az viszont bizonyos, hogy tagja lesz annak a mérnöki irodának, amely a Central Park kialakításán dolgozik. Sokan máig úgy tudják, ő maga volt a tervező, de ez is túlzás. Azonban nem sokáig élvezheti a mérnöki munkát, a háború szele utoléri Amerikában is: 1861-ben jelentkezik az északiak még alig létező seregébe, ráadásul minden pénzét katonáira költi. Már ősszel Frémont tábornok vezérkari főnöke a Nyugati Hadseregben, egy év múlva hadosztályparancsnok Samuel Curtis alatt, majd 1862-re dandártábornok lesz. Mississippiben, Tennessee-ben és Kentucky-ban szolgál, ütközeteket vív s Nyugat-Florida katonai parancsnokává nevezik ki. Aztán 1864-ben a Marianna melletti csatában golyó fúródik a szájpadlásán keresztül a fejébe, s ez véget vet katonai pályafutásának.

Ez a második súlyos sebesülése: korábban Missouriban a bal karja zúzódott szét, miután ezredese tizenhárom golyótól találva összerogyott, s ő átvette a támadás irányítását. Megkapja az adható legmagasabb kitüntetést, s diplomata, az Egyesült Államok argentínai, később uruguayi nagykövete lesz. Talán haza is tért volna a kiegyezés után, ha egészsége ezt megengedi. Talán komolyan tervezett egy ilyen utat, ezt sem tudhatjuk biztosan.

Végül hajójegyet vesz, de nem hazafelé indul. A lövedék folyamatosan kínozza, aludni sem tud, ezért Párizsba utazik, hogy egy híres orvos kioperálhassa a golyót, de az nem vállalja a veszélyes műtétet. Vállalta volna nyilván, ha tudja, csak két éve marad Asbóthnak az életből: 1868-ban hal meg. A történetírás úgy tudta, a golyó okozta vesztét, a Székesfehérvárról elszármazott kiváló hadtörténész, Hermann Róbert azonban minap azt mondta egy katonai lapban: saját kutyája, York rántotta el olyan szerencsétlenül, hogy halálos sérüléseket szenvedett. Előbb Buenos Airiesben temették el. Ötven kocsi kísérte az érckoporsót, amelyen ott volt az Egyesült Államok zászlaja, s koszorúk között kardja, kalapja és kitüntetései. Később, 1990-ben végrendeletének megfelelően hamvait átszállították a Washington melletti arlingtoni temetőbe. (Orbán Viktor még első miniszterelnöksége idején tiszteletét tette a sírnál.)

Életének részletein vitázhatnak a történészek, de az tény: ő volt (a szabadságharc egyik) az amerikai polgárháború legsikeresebb magyar katonája. Nekünk, Fejér megyeieknek személye azért is fontos, mert élnek még leszármazottai Székesfehérváron.

Asbóth Sándornak Székesfehérváron is élnek távoli leszármazottai