Hatalmas nyomást jelentettek az illúziók

- A születésem miatt. Egy olyan kis, zalai faluban születtem, Szentkozmadombján, a Göcsej peremén, ahol mindenki kisnemes volt. Nem az 1945-ös földosztáskor kapták a földjeiket, hanem jóval korábbról származtak a birtokaik. Többnyire elszegényedtek ugyan, de polgári beállítottságuk, jogtudatuk ehhez a soha meg nem tagadott nemesi voltukhoz illett.

- Nagyon maradandó hatást tett rád ezek szerint a környezeted...

- Akárcsak a korai tapasztalataim! Közel volt hozzánk a jugoszláv határ: a szláv nevű embereket Rákosiék kitelepítették az Alföldre, Sztálinvárosba. Csak Nagy Imre alatt mehettek vissza, de a határ miatt nem a szülőhelyükre, hanem két faluval arrébb... Az 1956 utáni téeszesítéskor a független birtokosokat szó szerint úgy verték be a megalakuló szövetkezetekbe: sokan súlyosan belerokkantak a verésbe, ketten bele is haltak.

- Ennek következtében alakult ki a világnézeted?

- Részben igen, de az alapokat a szüleim keresztény, katolikus nevelésétől kaptam.

- Mikor kerültél ide, Dunaújvárosba?

- 1958-ban, a szakmunkásképzőt már itt végeztem.

- A micsodát?!

- A 316-os számú szakmunkásképzőt: az eredeti szakmám ugyanis géplakatos. Öt évig dolgoztam a Gyár- és Gépszerelő Vállalat alkalmazottjaként a vasműben, a kokszolóban, a kemencesoron... Levelezőn érettségiztem, ezután végeztem el a jogi egyetemet, 1976-ban. Kezdetben jogtanácsosként, 1981-től önálló ügyvédként dolgozom, gyakorlatilag mindenféle ügyben, képviselek multinacionális cégeket és magánembereket egyaránt.

- Hogyan kezdődött az ellenzéki léted?

- Kétszer-háromszor jártam a Jurta Színházban, előtte hallottam a 87-es lakiteleki találkozóról, végül Miklós Gyuri barátom, a főiskola filozófiatanára tette elém az MDF belépési nyilatkozatát, 1988. novemberében. Ott voltam a párt I. Országos Gyűlésén 1989. március 11-én. 1992 és 1996 között az MDF dunaújvárosi elnöke voltam.

- És most? Kiléptél?

- Nem, bár az aktív politizálással 2006-tól felhagytam. 1996-ban Szabó Ivánékkal átmentem a Magyar Demokrata Néppártba, és velük együtt tértem vissza, amikor a két párt újraegyesült. De lehet, hogy egyszer csak megírom azt a kilépési papírt: nem abba az irányba mennek a dolgok az MDF-ben, amerre szerintem kellene. Antalli örökségről beszélnek, és Bokros Lajost választják EU-listavezetőnek? Hogy jön ez a kettő össze? Szerintem az MDF két mai vezetőjére, Dávid Ibolyára és Herényi Károlyra illik Csapody Miklós mondása: megélhetési politikusok.

- Mikor voltál a leginkább elégedett a rendszerváltást vezető Magyar Demokrata Fórum politikájával?

- Egyértelműen Antall József miniszterelnöksége alatt! Akkor elvégeztük a rendszerváltás alkotmányjogi, közjogi feladatait, megteremtettük egy polgári állam működési feltételeit. Sajnos: keveset foglalkoztunk a gazdasággal! És nem is a nagyon nagy vereséget szenvedett szocialisták ártottak nekünk a legtöbbet, hanem a radikális SZDSZ! Miattuk volt az elkapkodott privatizáció, az állam mindig rossz tulajdonos, a magántulajdon mindig jó elve alapján. Hiba volt! Nem kellett volna olyan gyorsan privatizálni. Lásd Szlovéniát...

- Hol romlott el az ügy?

- Nagyon sokat rontott a marakodó politikai elit, amely elmulasztotta a nemzeti konszenzus kialakítását. De a társadalom jóléti illúziói is hatalmas nyomást jelentettek. A szocialista eszme helyére pedig nem minőségi kultúra, hanem a bulvár került.

- A születésem miatt. Egy olyan kis, zalai faluban születtem, Szentkozmadombján, a Göcsej peremén, ahol mindenki kisnemes volt. Nem az 1945-ös földosztáskor kapták a földjeiket, hanem jóval korábbról származtak a birtokaik. Többnyire elszegényedtek ugyan, de polgári beállítottságuk, jogtudatuk ehhez a soha meg nem tagadott nemesi voltukhoz illett.

- Nagyon maradandó hatást tett rád ezek szerint a környezeted...

- Akárcsak a korai tapasztalataim! Közel volt hozzánk a jugoszláv határ: a szláv nevű embereket Rákosiék kitelepítették az Alföldre, Sztálinvárosba. Csak Nagy Imre alatt mehettek vissza, de a határ miatt nem a szülőhelyükre, hanem két faluval arrébb... Az 1956 utáni téeszesítéskor a független birtokosokat szó szerint úgy verték be a megalakuló szövetkezetekbe: sokan súlyosan belerokkantak a verésbe, ketten bele is haltak.

- Ennek következtében alakult ki a világnézeted?

- Részben igen, de az alapokat a szüleim keresztény, katolikus nevelésétől kaptam.

- Mikor kerültél ide, Dunaújvárosba?

- 1958-ban, a szakmunkásképzőt már itt végeztem.

- A micsodát?!

- A 316-os számú szakmunkásképzőt: az eredeti szakmám ugyanis géplakatos. Öt évig dolgoztam a Gyár- és Gépszerelő Vállalat alkalmazottjaként a vasműben, a kokszolóban, a kemencesoron... Levelezőn érettségiztem, ezután végeztem el a jogi egyetemet, 1976-ban. Kezdetben jogtanácsosként, 1981-től önálló ügyvédként dolgozom, gyakorlatilag mindenféle ügyben, képviselek multinacionális cégeket és magánembereket egyaránt.

- Hogyan kezdődött az ellenzéki léted?

- Kétszer-háromszor jártam a Jurta Színházban, előtte hallottam a 87-es lakiteleki találkozóról, végül Miklós Gyuri barátom, a főiskola filozófiatanára tette elém az MDF belépési nyilatkozatát, 1988. novemberében. Ott voltam a párt I. Országos Gyűlésén 1989. március 11-én. 1992 és 1996 között az MDF dunaújvárosi elnöke voltam.

- És most? Kiléptél?

- Nem, bár az aktív politizálással 2006-tól felhagytam. 1996-ban Szabó Ivánékkal átmentem a Magyar Demokrata Néppártba, és velük együtt tértem vissza, amikor a két párt újraegyesült. De lehet, hogy egyszer csak megírom azt a kilépési papírt: nem abba az irányba mennek a dolgok az MDF-ben, amerre szerintem kellene. Antalli örökségről beszélnek, és Bokros Lajost választják EU-listavezetőnek? Hogy jön ez a kettő össze? Szerintem az MDF két mai vezetőjére, Dávid Ibolyára és Herényi Károlyra illik Csapody Miklós mondása: megélhetési politikusok.

- Mikor voltál a leginkább elégedett a rendszerváltást vezető Magyar Demokrata Fórum politikájával?

- Egyértelműen Antall József miniszterelnöksége alatt! Akkor elvégeztük a rendszerváltás alkotmányjogi, közjogi feladatait, megteremtettük egy polgári állam működési feltételeit. Sajnos: keveset foglalkoztunk a gazdasággal! És nem is a nagyon nagy vereséget szenvedett szocialisták ártottak nekünk a legtöbbet, hanem a radikális SZDSZ! Miattuk volt az elkapkodott privatizáció, az állam mindig rossz tulajdonos, a magántulajdon mindig jó elve alapján. Hiba volt! Nem kellett volna olyan gyorsan privatizálni. Lásd Szlovéniát...

- Hol romlott el az ügy?

- Nagyon sokat rontott a marakodó politikai elit, amely elmulasztotta a nemzeti konszenzus kialakítását. De a társadalom jóléti illúziói is hatalmas nyomást jelentettek. A szocialista eszme helyére pedig nem minőségi kultúra, hanem a bulvár került.

- A születésem miatt. Egy olyan kis, zalai faluban születtem, Szentkozmadombján, a Göcsej peremén, ahol mindenki kisnemes volt. Nem az 1945-ös földosztáskor kapták a földjeiket, hanem jóval korábbról származtak a birtokaik. Többnyire elszegényedtek ugyan, de polgári beállítottságuk, jogtudatuk ehhez a soha meg nem tagadott nemesi voltukhoz illett.

- Nagyon maradandó hatást tett rád ezek szerint a környezeted...

- Akárcsak a korai tapasztalataim! Közel volt hozzánk a jugoszláv határ: a szláv nevű embereket Rákosiék kitelepítették az Alföldre, Sztálinvárosba. Csak Nagy Imre alatt mehettek vissza, de a határ miatt nem a szülőhelyükre, hanem két faluval arrébb... Az 1956 utáni téeszesítéskor a független birtokosokat szó szerint úgy verték be a megalakuló szövetkezetekbe: sokan súlyosan belerokkantak a verésbe, ketten bele is haltak.

- Ennek következtében alakult ki a világnézeted?

- Részben igen, de az alapokat a szüleim keresztény, katolikus nevelésétől kaptam.

- Mikor kerültél ide, Dunaújvárosba?

- 1958-ban, a szakmunkásképzőt már itt végeztem.

- A micsodát?!

- A 316-os számú szakmunkásképzőt: az eredeti szakmám ugyanis géplakatos. Öt évig dolgoztam a Gyár- és Gépszerelő Vállalat alkalmazottjaként a vasműben, a kokszolóban, a kemencesoron... Levelezőn érettségiztem, ezután végeztem el a jogi egyetemet, 1976-ban. Kezdetben jogtanácsosként, 1981-től önálló ügyvédként dolgozom, gyakorlatilag mindenféle ügyben, képviselek multinacionális cégeket és magánembereket egyaránt.

- Hogyan kezdődött az ellenzéki léted?

- Kétszer-háromszor jártam a Jurta Színházban, előtte hallottam a 87-es lakiteleki találkozóról, végül Miklós Gyuri barátom, a főiskola filozófiatanára tette elém az MDF belépési nyilatkozatát, 1988. novemberében. Ott voltam a párt I. Országos Gyűlésén 1989. március 11-én. 1992 és 1996 között az MDF dunaújvárosi elnöke voltam.

- És most? Kiléptél?

- Nem, bár az aktív politizálással 2006-tól felhagytam. 1996-ban Szabó Ivánékkal átmentem a Magyar Demokrata Néppártba, és velük együtt tértem vissza, amikor a két párt újraegyesült. De lehet, hogy egyszer csak megírom azt a kilépési papírt: nem abba az irányba mennek a dolgok az MDF-ben, amerre szerintem kellene. Antalli örökségről beszélnek, és Bokros Lajost választják EU-listavezetőnek? Hogy jön ez a kettő össze? Szerintem az MDF két mai vezetőjére, Dávid Ibolyára és Herényi Károlyra illik Csapody Miklós mondása: megélhetési politikusok.

- Mikor voltál a leginkább elégedett a rendszerváltást vezető Magyar Demokrata Fórum politikájával?

- Egyértelműen Antall József miniszterelnöksége alatt! Akkor elvégeztük a rendszerváltás alkotmányjogi, közjogi feladatait, megteremtettük egy polgári állam működési feltételeit. Sajnos: keveset foglalkoztunk a gazdasággal! És nem is a nagyon nagy vereséget szenvedett szocialisták ártottak nekünk a legtöbbet, hanem a radikális SZDSZ! Miattuk volt az elkapkodott privatizáció, az állam mindig rossz tulajdonos, a magántulajdon mindig jó elve alapján. Hiba volt! Nem kellett volna olyan gyorsan privatizálni. Lásd Szlovéniát...

- Hol romlott el az ügy?

- Nagyon sokat rontott a marakodó politikai elit, amely elmulasztotta a nemzeti konszenzus kialakítását. De a társadalom jóléti illúziói is hatalmas nyomást jelentettek. A szocialista eszme helyére pedig nem minőségi kultúra, hanem a bulvár került.

- A születésem miatt. Egy olyan kis, zalai faluban születtem, Szentkozmadombján, a Göcsej peremén, ahol mindenki kisnemes volt. Nem az 1945-ös földosztáskor kapták a földjeiket, hanem jóval korábbról származtak a birtokaik. Többnyire elszegényedtek ugyan, de polgári beállítottságuk, jogtudatuk ehhez a soha meg nem tagadott nemesi voltukhoz illett.

- Nagyon maradandó hatást tett rád ezek szerint a környezeted...

- Akárcsak a korai tapasztalataim! Közel volt hozzánk a jugoszláv határ: a szláv nevű embereket Rákosiék kitelepítették az Alföldre, Sztálinvárosba. Csak Nagy Imre alatt mehettek vissza, de a határ miatt nem a szülőhelyükre, hanem két faluval arrébb... Az 1956 utáni téeszesítéskor a független birtokosokat szó szerint úgy verték be a megalakuló szövetkezetekbe: sokan súlyosan belerokkantak a verésbe, ketten bele is haltak.

- Ennek következtében alakult ki a világnézeted?

- Részben igen, de az alapokat a szüleim keresztény, katolikus nevelésétől kaptam.

- Mikor kerültél ide, Dunaújvárosba?

- 1958-ban, a szakmunkásképzőt már itt végeztem.

- A micsodát?!

- A 316-os számú szakmunkásképzőt: az eredeti szakmám ugyanis géplakatos. Öt évig dolgoztam a Gyár- és Gépszerelő Vállalat alkalmazottjaként a vasműben, a kokszolóban, a kemencesoron... Levelezőn érettségiztem, ezután végeztem el a jogi egyetemet, 1976-ban. Kezdetben jogtanácsosként, 1981-től önálló ügyvédként dolgozom, gyakorlatilag mindenféle ügyben, képviselek multinacionális cégeket és magánembereket egyaránt.

- Hogyan kezdődött az ellenzéki léted?

- Kétszer-háromszor jártam a Jurta Színházban, előtte hallottam a 87-es lakiteleki találkozóról, végül Miklós Gyuri barátom, a főiskola filozófiatanára tette elém az MDF belépési nyilatkozatát, 1988. novemberében. Ott voltam a párt I. Országos Gyűlésén 1989. március 11-én. 1992 és 1996 között az MDF dunaújvárosi elnöke voltam.

- És most? Kiléptél?

- Nem, bár az aktív politizálással 2006-tól felhagytam. 1996-ban Szabó Ivánékkal átmentem a Magyar Demokrata Néppártba, és velük együtt tértem vissza, amikor a két párt újraegyesült. De lehet, hogy egyszer csak megírom azt a kilépési papírt: nem abba az irányba mennek a dolgok az MDF-ben, amerre szerintem kellene. Antalli örökségről beszélnek, és Bokros Lajost választják EU-listavezetőnek? Hogy jön ez a kettő össze? Szerintem az MDF két mai vezetőjére, Dávid Ibolyára és Herényi Károlyra illik Csapody Miklós mondása: megélhetési politikusok.

- Mikor voltál a leginkább elégedett a rendszerváltást vezető Magyar Demokrata Fórum politikájával?

- Egyértelműen Antall József miniszterelnöksége alatt! Akkor elvégeztük a rendszerváltás alkotmányjogi, közjogi feladatait, megteremtettük egy polgári állam működési feltételeit. Sajnos: keveset foglalkoztunk a gazdasággal! És nem is a nagyon nagy vereséget szenvedett szocialisták ártottak nekünk a legtöbbet, hanem a radikális SZDSZ! Miattuk volt az elkapkodott privatizáció, az állam mindig rossz tulajdonos, a magántulajdon mindig jó elve alapján. Hiba volt! Nem kellett volna olyan gyorsan privatizálni. Lásd Szlovéniát...

- Hol romlott el az ügy?

- Nagyon sokat rontott a marakodó politikai elit, amely elmulasztotta a nemzeti konszenzus kialakítását. De a társadalom jóléti illúziói is hatalmas nyomást jelentettek. A szocialista eszme helyére pedig nem minőségi kultúra, hanem a bulvár került.

- Nagyon maradandó hatást tett rád ezek szerint a környezeted...

- Akárcsak a korai tapasztalataim! Közel volt hozzánk a jugoszláv határ: a szláv nevű embereket Rákosiék kitelepítették az Alföldre, Sztálinvárosba. Csak Nagy Imre alatt mehettek vissza, de a határ miatt nem a szülőhelyükre, hanem két faluval arrébb... Az 1956 utáni téeszesítéskor a független birtokosokat szó szerint úgy verték be a megalakuló szövetkezetekbe: sokan súlyosan belerokkantak a verésbe, ketten bele is haltak.

- Ennek következtében alakult ki a világnézeted?

- Részben igen, de az alapokat a szüleim keresztény, katolikus nevelésétől kaptam.

- Mikor kerültél ide, Dunaújvárosba?

- 1958-ban, a szakmunkásképzőt már itt végeztem.

- A micsodát?!

- A 316-os számú szakmunkásképzőt: az eredeti szakmám ugyanis géplakatos. Öt évig dolgoztam a Gyár- és Gépszerelő Vállalat alkalmazottjaként a vasműben, a kokszolóban, a kemencesoron... Levelezőn érettségiztem, ezután végeztem el a jogi egyetemet, 1976-ban. Kezdetben jogtanácsosként, 1981-től önálló ügyvédként dolgozom, gyakorlatilag mindenféle ügyben, képviselek multinacionális cégeket és magánembereket egyaránt.

- Hogyan kezdődött az ellenzéki léted?

- Kétszer-háromszor jártam a Jurta Színházban, előtte hallottam a 87-es lakiteleki találkozóról, végül Miklós Gyuri barátom, a főiskola filozófiatanára tette elém az MDF belépési nyilatkozatát, 1988. novemberében. Ott voltam a párt I. Országos Gyűlésén 1989. március 11-én. 1992 és 1996 között az MDF dunaújvárosi elnöke voltam.

- És most? Kiléptél?

- Nem, bár az aktív politizálással 2006-tól felhagytam. 1996-ban Szabó Ivánékkal átmentem a Magyar Demokrata Néppártba, és velük együtt tértem vissza, amikor a két párt újraegyesült. De lehet, hogy egyszer csak megírom azt a kilépési papírt: nem abba az irányba mennek a dolgok az MDF-ben, amerre szerintem kellene. Antalli örökségről beszélnek, és Bokros Lajost választják EU-listavezetőnek? Hogy jön ez a kettő össze? Szerintem az MDF két mai vezetőjére, Dávid Ibolyára és Herényi Károlyra illik Csapody Miklós mondása: megélhetési politikusok.

- Mikor voltál a leginkább elégedett a rendszerváltást vezető Magyar Demokrata Fórum politikájával?

- Egyértelműen Antall József miniszterelnöksége alatt! Akkor elvégeztük a rendszerváltás alkotmányjogi, közjogi feladatait, megteremtettük egy polgári állam működési feltételeit. Sajnos: keveset foglalkoztunk a gazdasággal! És nem is a nagyon nagy vereséget szenvedett szocialisták ártottak nekünk a legtöbbet, hanem a radikális SZDSZ! Miattuk volt az elkapkodott privatizáció, az állam mindig rossz tulajdonos, a magántulajdon mindig jó elve alapján. Hiba volt! Nem kellett volna olyan gyorsan privatizálni. Lásd Szlovéniát...

- Hol romlott el az ügy?

- Nagyon sokat rontott a marakodó politikai elit, amely elmulasztotta a nemzeti konszenzus kialakítását. De a társadalom jóléti illúziói is hatalmas nyomást jelentettek. A szocialista eszme helyére pedig nem minőségi kultúra, hanem a bulvár került.

- Nagyon maradandó hatást tett rád ezek szerint a környezeted...

- Akárcsak a korai tapasztalataim! Közel volt hozzánk a jugoszláv határ: a szláv nevű embereket Rákosiék kitelepítették az Alföldre, Sztálinvárosba. Csak Nagy Imre alatt mehettek vissza, de a határ miatt nem a szülőhelyükre, hanem két faluval arrébb... Az 1956 utáni téeszesítéskor a független birtokosokat szó szerint úgy verték be a megalakuló szövetkezetekbe: sokan súlyosan belerokkantak a verésbe, ketten bele is haltak.

- Ennek következtében alakult ki a világnézeted?

- Részben igen, de az alapokat a szüleim keresztény, katolikus nevelésétől kaptam.

- Mikor kerültél ide, Dunaújvárosba?

- 1958-ban, a szakmunkásképzőt már itt végeztem.

- A micsodát?!

- A 316-os számú szakmunkásképzőt: az eredeti szakmám ugyanis géplakatos. Öt évig dolgoztam a Gyár- és Gépszerelő Vállalat alkalmazottjaként a vasműben, a kokszolóban, a kemencesoron... Levelezőn érettségiztem, ezután végeztem el a jogi egyetemet, 1976-ban. Kezdetben jogtanácsosként, 1981-től önálló ügyvédként dolgozom, gyakorlatilag mindenféle ügyben, képviselek multinacionális cégeket és magánembereket egyaránt.

- Hogyan kezdődött az ellenzéki léted?

- Kétszer-háromszor jártam a Jurta Színházban, előtte hallottam a 87-es lakiteleki találkozóról, végül Miklós Gyuri barátom, a főiskola filozófiatanára tette elém az MDF belépési nyilatkozatát, 1988. novemberében. Ott voltam a párt I. Országos Gyűlésén 1989. március 11-én. 1992 és 1996 között az MDF dunaújvárosi elnöke voltam.

- És most? Kiléptél?

- Nem, bár az aktív politizálással 2006-tól felhagytam. 1996-ban Szabó Ivánékkal átmentem a Magyar Demokrata Néppártba, és velük együtt tértem vissza, amikor a két párt újraegyesült. De lehet, hogy egyszer csak megírom azt a kilépési papírt: nem abba az irányba mennek a dolgok az MDF-ben, amerre szerintem kellene. Antalli örökségről beszélnek, és Bokros Lajost választják EU-listavezetőnek? Hogy jön ez a kettő össze? Szerintem az MDF két mai vezetőjére, Dávid Ibolyára és Herényi Károlyra illik Csapody Miklós mondása: megélhetési politikusok.

- Mikor voltál a leginkább elégedett a rendszerváltást vezető Magyar Demokrata Fórum politikájáva