Szenzációs újdonság: térkép gyengénlátóknak!

Rohonczi Anita világ életében szerette a földrajzot, talán annak is köszönhetően, hogy általános iskolában Márta István tanította ezt a tárgyat. Eleinte a geológia érdekelte - van vagy kétszáz ásványmintája is -, de végül a földrajz mellett döntött. Az egyetem után a Cartographia Tankönykiadó Kft.-nél helyezkedett el, s több évnyi előkészítés és kutatás után az országban először szerkesztett földrajzi térképet gyengénlátó és speciális nevelési igényű tanulóknak.

- Honnan az ötlet?

- Harmadéves voltam az egyetemen, amikor a konzulensem, dr. José Jesús Reyes Nunez említette, hogy léteznek ugyan speciális térképek, de Magyarországon ilyenek nem készültek. Talán azért sem, mert ebben nincs pénz, mert csak kevés példányt kell legyártani. Már húsz éve nem készült atlasz látássérültek számára, ezért gondoltam azt, hogy tenni kellene valamit, hiszen a térkép a tájékozódás alapja. Ráadásul a mai gyerekek igénylik a vizuális dolgokat, ez köti le őket. A diplomamunkám is erről szólt.

Az egyetem után a Cartoghraphianál megtudták, hogy van egy ilyen dolgozat, ezért az igazgató, Werner Dörfler behívatott, s miután elbeszélgettünk, megkérdezte, van-e munkahelyem. Így kerültem a céghez. Az igazgató támogatta az ötletemet, de mielőtt hozzáláttunk volna, elküldött Németországba, ahol már vannak hasonló atlaszok forgalomban, kifejezetten vakoknak és gyengénlátóknak. Így a saját elképzeléseimet össze tudtam hasonlítani az ottaniakkal. Először tíz-húsz lapos füzeteket teszteltettem a gyerekekkel. A munkában teljesen szabad kezet kaptam, én döntöttem el, hogy mit és hogyan ábrázoljak. Ám a szakemberek mellett a legfontosabb az volt, hogy a leendő használók véleményezzék. Ők kérték, hogy legyen benne több információ, így végül ötvenhat oldalas lett a végső verzió, amely lefedi a középiskolai tanulmányokat is. Olyan segítőkészek és aranyosak voltak a közreműködő diákok, hogy sokszor szorult el a szívem: van értelme a munkának, amit a térkép megvalósítására fordítottam.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke, dr. Szőke László mondta azt, hogy példaértékű együttműködést sikerült kialakítanunk a tankönyvkiadóval, folyamatosan kikértük a véleményüket. A kiadó és a szövetség együttműködési megállapodást is aláírt, a további közös munka érdekében. Menet közben gyógypedagógusok azt mondták: ez a speciális nevelési igényű gyerekeknek is hasznos, akiknek abszolút nem készült még ilyen fajta segédeszköz.

- Ez miben más, mint a hagyományos atlaszok?

- Alapinformációk szerepelnek benne, leegyszerűsített vonalakkal, nagy betűkkel. A színek élénkek, jól megkülönböztethetőek nem olvadnak egymásba, és a tematikája sem szokványos. Óceánia esetében például a sok apró sziget okozott fejtörést, ezt úgy oldottam meg, hogy amőbaszerűen körszíneztem a szigeteket. A legfőbb cél a jó áttekinthetőség volt. Levédettük a térképet, a cég ebben is támogatott, a szellemi termék az enyém, a kizárólagos forgalmazás joga az övék. Mivel teljesen az én kutató- és fejlesztőmunkám, engem kértek fel, hogy mutassam be a terméket, megyek Győrbe és Zalaegreszegre is, de Argentinából is érdeklődtek iránta.

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- Honnan az ötlet?

- Harmadéves voltam az egyetemen, amikor a konzulensem, dr. José Jesús Reyes Nunez említette, hogy léteznek ugyan speciális térképek, de Magyarországon ilyenek nem készültek. Talán azért sem, mert ebben nincs pénz, mert csak kevés példányt kell legyártani. Már húsz éve nem készült atlasz látássérültek számára, ezért gondoltam azt, hogy tenni kellene valamit, hiszen a térkép a tájékozódás alapja. Ráadásul a mai gyerekek igénylik a vizuális dolgokat, ez köti le őket. A diplomamunkám is erről szólt.

Az egyetem után a Cartoghraphianál megtudták, hogy van egy ilyen dolgozat, ezért az igazgató, Werner Dörfler behívatott, s miután elbeszélgettünk, megkérdezte, van-e munkahelyem. Így kerültem a céghez. Az igazgató támogatta az ötletemet, de mielőtt hozzáláttunk volna, elküldött Németországba, ahol már vannak hasonló atlaszok forgalomban, kifejezetten vakoknak és gyengénlátóknak. Így a saját elképzeléseimet össze tudtam hasonlítani az ottaniakkal. Először tíz-húsz lapos füzeteket teszteltettem a gyerekekkel. A munkában teljesen szabad kezet kaptam, én döntöttem el, hogy mit és hogyan ábrázoljak. Ám a szakemberek mellett a legfontosabb az volt, hogy a leendő használók véleményezzék. Ők kérték, hogy legyen benne több információ, így végül ötvenhat oldalas lett a végső verzió, amely lefedi a középiskolai tanulmányokat is. Olyan segítőkészek és aranyosak voltak a közreműködő diákok, hogy sokszor szorult el a szívem: van értelme a munkának, amit a térkép megvalósítására fordítottam.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke, dr. Szőke László mondta azt, hogy példaértékű együttműködést sikerült kialakítanunk a tankönyvkiadóval, folyamatosan kikértük a véleményüket. A kiadó és a szövetség együttműködési megállapodást is aláírt, a további közös munka érdekében. Menet közben gyógypedagógusok azt mondták: ez a speciális nevelési igényű gyerekeknek is hasznos, akiknek abszolút nem készült még ilyen fajta segédeszköz.

- Ez miben más, mint a hagyományos atlaszok?

- Alapinformációk szerepelnek benne, leegyszerűsített vonalakkal, nagy betűkkel. A színek élénkek, jól megkülönböztethetőek nem olvadnak egymásba, és a tematikája sem szokványos. Óceánia esetében például a sok apró sziget okozott fejtörést, ezt úgy oldottam meg, hogy amőbaszerűen körszíneztem a szigeteket. A legfőbb cél a jó áttekinthetőség volt. Levédettük a térképet, a cég ebben is támogatott, a szellemi termék az enyém, a kizárólagos forgalmazás joga az övék. Mivel teljesen az én kutató- és fejlesztőmunkám, engem kértek fel, hogy mutassam be a terméket, megyek Győrbe és Zalaegreszegre is, de Argentinából is érdeklődtek iránta.

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- Honnan az ötlet?

- Harmadéves voltam az egyetemen, amikor a konzulensem, dr. José Jesús Reyes Nunez említette, hogy léteznek ugyan speciális térképek, de Magyarországon ilyenek nem készültek. Talán azért sem, mert ebben nincs pénz, mert csak kevés példányt kell legyártani. Már húsz éve nem készült atlasz látássérültek számára, ezért gondoltam azt, hogy tenni kellene valamit, hiszen a térkép a tájékozódás alapja. Ráadásul a mai gyerekek igénylik a vizuális dolgokat, ez köti le őket. A diplomamunkám is erről szólt.

Az egyetem után a Cartoghraphianál megtudták, hogy van egy ilyen dolgozat, ezért az igazgató, Werner Dörfler behívatott, s miután elbeszélgettünk, megkérdezte, van-e munkahelyem. Így kerültem a céghez. Az igazgató támogatta az ötletemet, de mielőtt hozzáláttunk volna, elküldött Németországba, ahol már vannak hasonló atlaszok forgalomban, kifejezetten vakoknak és gyengénlátóknak. Így a saját elképzeléseimet össze tudtam hasonlítani az ottaniakkal. Először tíz-húsz lapos füzeteket teszteltettem a gyerekekkel. A munkában teljesen szabad kezet kaptam, én döntöttem el, hogy mit és hogyan ábrázoljak. Ám a szakemberek mellett a legfontosabb az volt, hogy a leendő használók véleményezzék. Ők kérték, hogy legyen benne több információ, így végül ötvenhat oldalas lett a végső verzió, amely lefedi a középiskolai tanulmányokat is. Olyan segítőkészek és aranyosak voltak a közreműködő diákok, hogy sokszor szorult el a szívem: van értelme a munkának, amit a térkép megvalósítására fordítottam.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke, dr. Szőke László mondta azt, hogy példaértékű együttműködést sikerült kialakítanunk a tankönyvkiadóval, folyamatosan kikértük a véleményüket. A kiadó és a szövetség együttműködési megállapodást is aláírt, a további közös munka érdekében. Menet közben gyógypedagógusok azt mondták: ez a speciális nevelési igényű gyerekeknek is hasznos, akiknek abszolút nem készült még ilyen fajta segédeszköz.

- Ez miben más, mint a hagyományos atlaszok?

- Alapinformációk szerepelnek benne, leegyszerűsített vonalakkal, nagy betűkkel. A színek élénkek, jól megkülönböztethetőek nem olvadnak egymásba, és a tematikája sem szokványos. Óceánia esetében például a sok apró sziget okozott fejtörést, ezt úgy oldottam meg, hogy amőbaszerűen körszíneztem a szigeteket. A legfőbb cél a jó áttekinthetőség volt. Levédettük a térképet, a cég ebben is támogatott, a szellemi termék az enyém, a kizárólagos forgalmazás joga az övék. Mivel teljesen az én kutató- és fejlesztőmunkám, engem kértek fel, hogy mutassam be a terméket, megyek Győrbe és Zalaegreszegre is, de Argentinából is érdeklődtek iránta.

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- Harmadéves voltam az egyetemen, amikor a konzulensem, dr. José Jesús Reyes Nunez említette, hogy léteznek ugyan speciális térképek, de Magyarországon ilyenek nem készültek. Talán azért sem, mert ebben nincs pénz, mert csak kevés példányt kell legyártani. Már húsz éve nem készült atlasz látássérültek számára, ezért gondoltam azt, hogy tenni kellene valamit, hiszen a térkép a tájékozódás alapja. Ráadásul a mai gyerekek igénylik a vizuális dolgokat, ez köti le őket. A diplomamunkám is erről szólt.

Az egyetem után a Cartoghraphianál megtudták, hogy van egy ilyen dolgozat, ezért az igazgató, Werner Dörfler behívatott, s miután elbeszélgettünk, megkérdezte, van-e munkahelyem. Így kerültem a céghez. Az igazgató támogatta az ötletemet, de mielőtt hozzáláttunk volna, elküldött Németországba, ahol már vannak hasonló atlaszok forgalomban, kifejezetten vakoknak és gyengénlátóknak. Így a saját elképzeléseimet össze tudtam hasonlítani az ottaniakkal. Először tíz-húsz lapos füzeteket teszteltettem a gyerekekkel. A munkában teljesen szabad kezet kaptam, én döntöttem el, hogy mit és hogyan ábrázoljak. Ám a szakemberek mellett a legfontosabb az volt, hogy a leendő használók véleményezzék. Ők kérték, hogy legyen benne több információ, így végül ötvenhat oldalas lett a végső verzió, amely lefedi a középiskolai tanulmányokat is. Olyan segítőkészek és aranyosak voltak a közreműködő diákok, hogy sokszor szorult el a szívem: van értelme a munkának, amit a térkép megvalósítására fordítottam.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke, dr. Szőke László mondta azt, hogy példaértékű együttműködést sikerült kialakítanunk a tankönyvkiadóval, folyamatosan kikértük a véleményüket. A kiadó és a szövetség együttműködési megállapodást is aláírt, a további közös munka érdekében. Menet közben gyógypedagógusok azt mondták: ez a speciális nevelési igényű gyerekeknek is hasznos, akiknek abszolút nem készült még ilyen fajta segédeszköz.

- Ez miben más, mint a hagyományos atlaszok?

- Alapinformációk szerepelnek benne, leegyszerűsített vonalakkal, nagy betűkkel. A színek élénkek, jól megkülönböztethetőek nem olvadnak egymásba, és a tematikája sem szokványos. Óceánia esetében például a sok apró sziget okozott fejtörést, ezt úgy oldottam meg, hogy amőbaszerűen körszíneztem a szigeteket. A legfőbb cél a jó áttekinthetőség volt. Levédettük a térképet, a cég ebben is támogatott, a szellemi termék az enyém, a kizárólagos forgalmazás joga az övék. Mivel teljesen az én kutató- és fejlesztőmunkám, engem kértek fel, hogy mutassam be a terméket, megyek Győrbe és Zalaegreszegre is, de Argentinából is érdeklődtek iránta.

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- Harmadéves voltam az egyetemen, amikor a konzulensem, dr. José Jesús Reyes Nunez említette, hogy léteznek ugyan speciális térképek, de Magyarországon ilyenek nem készültek. Talán azért sem, mert ebben nincs pénz, mert csak kevés példányt kell legyártani. Már húsz éve nem készült atlasz látássérültek számára, ezért gondoltam azt, hogy tenni kellene valamit, hiszen a térkép a tájékozódás alapja. Ráadásul a mai gyerekek igénylik a vizuális dolgokat, ez köti le őket. A diplomamunkám is erről szólt.

Az egyetem után a Cartoghraphianál megtudták, hogy van egy ilyen dolgozat, ezért az igazgató, Werner Dörfler behívatott, s miután elbeszélgettünk, megkérdezte, van-e munkahelyem. Így kerültem a céghez. Az igazgató támogatta az ötletemet, de mielőtt hozzáláttunk volna, elküldött Németországba, ahol már vannak hasonló atlaszok forgalomban, kifejezetten vakoknak és gyengénlátóknak. Így a saját elképzeléseimet össze tudtam hasonlítani az ottaniakkal. Először tíz-húsz lapos füzeteket teszteltettem a gyerekekkel. A munkában teljesen szabad kezet kaptam, én döntöttem el, hogy mit és hogyan ábrázoljak. Ám a szakemberek mellett a legfontosabb az volt, hogy a leendő használók véleményezzék. Ők kérték, hogy legyen benne több információ, így végül ötvenhat oldalas lett a végső verzió, amely lefedi a középiskolai tanulmányokat is. Olyan segítőkészek és aranyosak voltak a közreműködő diákok, hogy sokszor szorult el a szívem: van értelme a munkának, amit a térkép megvalósítására fordítottam.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke, dr. Szőke László mondta azt, hogy példaértékű együttműködést sikerült kialakítanunk a tankönyvkiadóval, folyamatosan kikértük a véleményüket. A kiadó és a szövetség együttműködési megállapodást is aláírt, a további közös munka érdekében. Menet közben gyógypedagógusok azt mondták: ez a speciális nevelési igényű gyerekeknek is hasznos, akiknek abszolút nem készült még ilyen fajta segédeszköz.

- Ez miben más, mint a hagyományos atlaszok?

- Alapinformációk szerepelnek benne, leegyszerűsített vonalakkal, nagy betűkkel. A színek élénkek, jól megkülönböztethetőek nem olvadnak egymásba, és a tematikája sem szokványos. Óceánia esetében például a sok apró sziget okozott fejtörést, ezt úgy oldottam meg, hogy amőbaszerűen körszíneztem a szigeteket. A legfőbb cél a jó áttekinthetőség volt. Levédettük a térképet, a cég ebben is támogatott, a szellemi termék az enyém, a kizárólagos forgalmazás joga az övék. Mivel teljesen az én kutató- és fejlesztőmunkám, engem kértek fel, hogy mutassam be a terméket, megyek Győrbe és Zalaegreszegre is, de Argentinából is érdeklődtek iránta.

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- Harmadéves voltam az egyetemen, amikor a konzulensem, dr. José Jesús Reyes Nunez említette, hogy léteznek ugyan speciális térképek, de Magyarországon ilyenek nem készültek. Talán azért sem, mert ebben nincs pénz, mert csak kevés példányt kell legyártani. Már húsz éve nem készült atlasz látássérültek számára, ezért gondoltam azt, hogy tenni kellene valamit, hiszen a térkép a tájékozódás alapja. Ráadásul a mai gyerekek igénylik a vizuális dolgokat, ez köti le őket. A diplomamunkám is erről szólt.

Az egyetem után a Cartoghraphianál megtudták, hogy van egy ilyen dolgozat, ezért az igazgató, Werner Dörfler behívatott, s miután elbeszélgettünk, megkérdezte, van-e munkahelyem. Így kerültem a céghez. Az igazgató támogatta az ötletemet, de mielőtt hozzáláttunk volna, elküldött Németországba, ahol már vannak hasonló atlaszok forgalomban, kifejezetten vakoknak és gyengénlátóknak. Így a saját elképzeléseimet össze tudtam hasonlítani az ottaniakkal. Először tíz-húsz lapos füzeteket teszteltettem a gyerekekkel. A munkában teljesen szabad kezet kaptam, én döntöttem el, hogy mit és hogyan ábrázoljak. Ám a szakemberek mellett a legfontosabb az volt, hogy a leendő használók véleményezzék. Ők kérték, hogy legyen benne több információ, így végül ötvenhat oldalas lett a végső verzió, amely lefedi a középiskolai tanulmányokat is. Olyan segítőkészek és aranyosak voltak a közreműködő diákok, hogy sokszor szorult el a szívem: van értelme a munkának, amit a térkép megvalósítására fordítottam.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke, dr. Szőke László mondta azt, hogy példaértékű együttműködést sikerült kialakítanunk a tankönyvkiadóval, folyamatosan kikértük a véleményüket. A kiadó és a szövetség együttműködési megállapodást is aláírt, a további közös munka érdekében. Menet közben gyógypedagógusok azt mondták: ez a speciális nevelési igényű gyerekeknek is hasznos, akiknek abszolút nem készült még ilyen fajta segédeszköz.

- Ez miben más, mint a hagyományos atlaszok?

- Alapinformációk szerepelnek benne, leegyszerűsített vonalakkal, nagy betűkkel. A színek élénkek, jól megkülönböztethetőek nem olvadnak egymásba, és a tematikája sem szokványos. Óceánia esetében például a sok apró sziget okozott fejtörést, ezt úgy oldottam meg, hogy amőbaszerűen körszíneztem a szigeteket. A legfőbb cél a jó áttekinthetőség volt. Levédettük a térképet, a cég ebben is támogatott, a szellemi termék az enyém, a kizárólagos forgalmazás joga az övék. Mivel teljesen az én kutató- és fejlesztőmunkám, engem kértek fel, hogy mutassam be a terméket, megyek Győrbe és Zalaegreszegre is, de Argentinából is érdeklődtek iránta.

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- Harmadéves voltam az egyetemen, amikor a konzulensem, dr. José Jesús Reyes Nunez említette, hogy léteznek ugyan speciális térképek, de Magyarországon ilyenek nem készültek. Talán azért sem, mert ebben nincs pénz, mert csak kevés példányt kell legyártani. Már húsz éve nem készült atlasz látássérültek számára, ezért gondoltam azt, hogy tenni kellene valamit, hiszen a térkép a tájékozódás alapja. Ráadásul a mai gyerekek igénylik a vizuális dolgokat, ez köti le őket. A diplomamunkám is erről szólt.

Az egyetem után a Cartoghraphianál megtudták, hogy van egy ilyen dolgozat, ezért az igazgató, Werner Dörfler behívatott, s miután elbeszélgettünk, megkérdezte, van-e munkahelyem. Így kerültem a céghez. Az igazgató támogatta az ötletemet, de mielőtt hozzáláttunk volna, elküldött Németországba, ahol már vannak hasonló atlaszok forgalomban, kifejezetten vakoknak és gyengénlátóknak. Így a saját elképzeléseimet össze tudtam hasonlítani az ottaniakkal. Először tíz-húsz lapos füzeteket teszteltettem a gyerekekkel. A munkában teljesen szabad kezet kaptam, én döntöttem el, hogy mit és hogyan ábrázoljak. Ám a szakemberek mellett a legfontosabb az volt, hogy a leendő használók véleményezzék. Ők kérték, hogy legyen benne több információ, így végül ötvenhat oldalas lett a végső verzió, amely lefedi a középiskolai tanulmányokat is. Olyan segítőkészek és aranyosak voltak a közreműködő diákok, hogy sokszor szorult el a szívem: van értelme a munkának, amit a térkép megvalósítására fordítottam.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke, dr. Szőke László mondta azt, hogy példaértékű együttműködést sikerült kialakítanunk a tankönyvkiadóval, folyamatosan kikértük a véleményüket. A kiadó és a szövetség együttműködési megállapodást is aláírt, a további közös munka érdekében. Menet közben gyógypedagógusok azt mondták: ez a speciális nevelési igényű gyerekeknek is hasznos, akiknek abszolút nem készült még ilyen fajta segédeszköz.

- Ez miben más, mint a hagyományos atlaszok?

- Alapinformációk szerepelnek benne, leegyszerűsített vonalakkal, nagy betűkkel. A színek élénkek, jól megkülönböztethetőek nem olvadnak egymásba, és a tematikája sem szokványos. Óceánia esetében például a sok apró sziget okozott fejtörést, ezt úgy oldottam meg, hogy amőbaszerűen körszíneztem a szigeteket. A legfőbb cél a jó áttekinthetőség volt. Levédettük a térképet, a cég ebben is támogatott, a szellemi termék az enyém, a kizárólagos forgalmazás joga az övék. Mivel teljesen az én kutató- és fejlesztőmunkám, engem kértek fel, hogy mutassam be a terméket, megyek Győrbe és Zalaegreszegre is, de Argentinából is érdeklődtek iránta.

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

Az egyetem után a Cartoghraphianál megtudták, hogy van egy ilyen dolgozat, ezért az igazgató, Werner Dörfler behívatott, s miután elbeszélgettünk, megkérdezte, van-e munkahelyem. Így kerültem a céghez. Az igazgató támogatta az ötletemet, de mielőtt hozzáláttunk volna, elküldött Németországba, ahol már vannak hasonló atlaszok forgalomban, kifejezetten vakoknak és gyengénlátóknak. Így a saját elképzeléseimet össze tudtam hasonlítani az ottaniakkal. Először tíz-húsz lapos füzeteket teszteltettem a gyerekekkel. A munkában teljesen szabad kezet kaptam, én döntöttem el, hogy mit és hogyan ábrázoljak. Ám a szakemberek mellett a legfontosabb az volt, hogy a leendő használók véleményezzék. Ők kérték, hogy legyen benne több információ, így végül ötvenhat oldalas lett a végső verzió, amely lefedi a középiskolai tanulmányokat is. Olyan segítőkészek és aranyosak voltak a közreműködő diákok, hogy sokszor szorult el a szívem: van értelme a munkának, amit a térkép megvalósítására fordítottam.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke, dr. Szőke László mondta azt, hogy példaértékű együttműködést sikerült kialakítanunk a tankönyvkiadóval, folyamatosan kikértük a véleményüket. A kiadó és a szövetség együttműködési megállapodást is aláírt, a további közös munka érdekében. Menet közben gyógypedagógusok azt mondták: ez a speciális nevelési igényű gyerekeknek is hasznos, akiknek abszolút nem készült még ilyen fajta segédeszköz.

- Ez miben más, mint a hagyományos atlaszok?

- Alapinformációk szerepelnek benne, leegyszerűsített vonalakkal, nagy betűkkel. A színek élénkek, jól megkülönböztethetőek nem olvadnak egymásba, és a tematikája sem szokványos. Óceánia esetében például a sok apró sziget okozott fejtörést, ezt úgy oldottam meg, hogy amőbaszerűen körszíneztem a szigeteket. A legfőbb cél a jó áttekinthetőség volt. Levédettük a térképet, a cég ebben is támogatott, a szellemi termék az enyém, a kizárólagos forgalmazás joga az övék. Mivel teljesen az én kutató- és fejlesztőmunkám, engem kértek fel, hogy mutassam be a terméket, megyek Győrbe és Zalaegreszegre is, de Argentinából is érdeklődtek iránta.

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

Az egyetem után a Cartoghraphianál megtudták, hogy van egy ilyen dolgozat, ezért az igazgató, Werner Dörfler behívatott, s miután elbeszélgettünk, megkérdezte, van-e munkahelyem. Így kerültem a céghez. Az igazgató támogatta az ötletemet, de mielőtt hozzáláttunk volna, elküldött Németországba, ahol már vannak hasonló atlaszok forgalomban, kifejezetten vakoknak és gyengénlátóknak. Így a saját elképzeléseimet össze tudtam hasonlítani az ottaniakkal. Először tíz-húsz lapos füzeteket teszteltettem a gyerekekkel. A munkában teljesen szabad kezet kaptam, én döntöttem el, hogy mit és hogyan ábrázoljak. Ám a szakemberek mellett a legfontosabb az volt, hogy a leendő használók véleményezzék. Ők kérték, hogy legyen benne több információ, így végül ötvenhat oldalas lett a végső verzió, amely lefedi a középiskolai tanulmányokat is. Olyan segítőkészek és aranyosak voltak a közreműködő diákok, hogy sokszor szorult el a szívem: van értelme a munkának, amit a térkép megvalósítására fordítottam.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke, dr. Szőke László mondta azt, hogy példaértékű együttműködést sikerült kialakítanunk a tankönyvkiadóval, folyamatosan kikértük a véleményüket. A kiadó és a szövetség együttműködési megállapodást is aláírt, a további közös munka érdekében. Menet közben gyógypedagógusok azt mondták: ez a speciális nevelési igényű gyerekeknek is hasznos, akiknek abszolút nem készült még ilyen fajta segédeszköz.

- Ez miben más, mint a hagyományos atlaszok?

- Alapinformációk szerepelnek benne, leegyszerűsített vonalakkal, nagy betűkkel. A színek élénkek, jól megkülönböztethetőek nem olvadnak egymásba, és a tematikája sem szokványos. Óceánia esetében például a sok apró sziget okozott fejtörést, ezt úgy oldottam meg, hogy amőbaszerűen körszíneztem a szigeteket. A legfőbb cél a jó áttekinthetőség volt. Levédettük a térképet, a cég ebben is támogatott, a szellemi termék az enyém, a kizárólagos forgalmazás joga az övék. Mivel teljesen az én kutató- és fejlesztőmunkám, engem kértek fel, hogy mutassam be a terméket, megyek Győrbe és Zalaegreszegre is, de Argentinából is érdeklődtek iránta.

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke, dr. Szőke László mondta azt, hogy példaértékű együttműködést sikerült kialakítanunk a tankönyvkiadóval, folyamatosan kikértük a véleményüket. A kiadó és a szövetség együttműködési megállapodást is aláírt, a további közös munka érdekében. Menet közben gyógypedagógusok azt mondták: ez a speciális nevelési igényű gyerekeknek is hasznos, akiknek abszolút nem készült még ilyen fajta segédeszköz.

- Ez miben más, mint a hagyományos atlaszok?

- Alapinformációk szerepelnek benne, leegyszerűsített vonalakkal, nagy betűkkel. A színek élénkek, jól megkülönböztethetőek nem olvadnak egymásba, és a tematikája sem szokványos. Óceánia esetében például a sok apró sziget okozott fejtörést, ezt úgy oldottam meg, hogy amőbaszerűen körszíneztem a szigeteket. A legfőbb cél a jó áttekinthetőség volt. Levédettük a térképet, a cég ebben is támogatott, a szellemi termék az enyém, a kizárólagos forgalmazás joga az övék. Mivel teljesen az én kutató- és fejlesztőmunkám, engem kértek fel, hogy mutassam be a terméket, megyek Győrbe és Zalaegreszegre is, de Argentinából is érdeklődtek iránta.

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke, dr. Szőke László mondta azt, hogy példaértékű együttműködést sikerült kialakítanunk a tankönyvkiadóval, folyamatosan kikértük a véleményüket. A kiadó és a szövetség együttműködési megállapodást is aláírt, a további közös munka érdekében. Menet közben gyógypedagógusok azt mondták: ez a speciális nevelési igényű gyerekeknek is hasznos, akiknek abszolút nem készült még ilyen fajta segédeszköz.

- Ez miben más, mint a hagyományos atlaszok?

- Alapinformációk szerepelnek benne, leegyszerűsített vonalakkal, nagy betűkkel. A színek élénkek, jól megkülönböztethetőek nem olvadnak egymásba, és a tematikája sem szokványos. Óceánia esetében például a sok apró sziget okozott fejtörést, ezt úgy oldottam meg, hogy amőbaszerűen körszíneztem a szigeteket. A legfőbb cél a jó áttekinthetőség volt. Levédettük a térképet, a cég ebben is támogatott, a szellemi termék az enyém, a kizárólagos forgalmazás joga az övék. Mivel teljesen az én kutató- és fejlesztőmunkám, engem kértek fel, hogy mutassam be a terméket, megyek Győrbe és Zalaegreszegre is, de Argentinából is érdeklődtek iránta.

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- Ez miben más, mint a hagyományos atlaszok?

- Alapinformációk szerepelnek benne, leegyszerűsített vonalakkal, nagy betűkkel. A színek élénkek, jól megkülönböztethetőek nem olvadnak egymásba, és a tematikája sem szokványos. Óceánia esetében például a sok apró sziget okozott fejtörést, ezt úgy oldottam meg, hogy amőbaszerűen körszíneztem a szigeteket. A legfőbb cél a jó áttekinthetőség volt. Levédettük a térképet, a cég ebben is támogatott, a szellemi termék az enyém, a kizárólagos forgalmazás joga az övék. Mivel teljesen az én kutató- és fejlesztőmunkám, engem kértek fel, hogy mutassam be a terméket, megyek Győrbe és Zalaegreszegre is, de Argentinából is érdeklődtek iránta.

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- Ez miben más, mint a hagyományos atlaszok?

- Alapinformációk szerepelnek benne, leegyszerűsített vonalakkal, nagy betűkkel. A színek élénkek, jól megkülönböztethetőek nem olvadnak egymásba, és a tematikája sem szokványos. Óceánia esetében például a sok apró sziget okozott fejtörést, ezt úgy oldottam meg, hogy amőbaszerűen körszíneztem a szigeteket. A legfőbb cél a jó áttekinthetőség volt. Levédettük a térképet, a cég ebben is támogatott, a szellemi termék az enyém, a kizárólagos forgalmazás joga az övék. Mivel teljesen az én kutató- és fejlesztőmunkám, engem kértek fel, hogy mutassam be a terméket, megyek Győrbe és Zalaegreszegre is, de Argentinából is érdeklődtek iránta.

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- Ez miben más, mint a hagyományos atlaszok?

- Alapinformációk szerepelnek benne, leegyszerűsített vonalakkal, nagy betűkkel. A színek élénkek, jól megkülönböztethetőek nem olvadnak egymásba, és a tematikája sem szokványos. Óceánia esetében például a sok apró sziget okozott fejtörést, ezt úgy oldottam meg, hogy amőbaszerűen körszíneztem a szigeteket. A legfőbb cél a jó áttekinthetőség volt. Levédettük a térképet, a cég ebben is támogatott, a szellemi termék az enyém, a kizárólagos forgalmazás joga az övék. Mivel teljesen az én kutató- és fejlesztőmunkám, engem kértek fel, hogy mutassam be a terméket, megyek Győrbe és Zalaegreszegre is, de Argentinából is érdeklődtek iránta.

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- Ez miben más, mint a hagyományos atlaszok?

- Alapinformációk szerepelnek benne, leegyszerűsített vonalakkal, nagy betűkkel. A színek élénkek, jól megkülönböztethetőek nem olvadnak egymásba, és a tematikája sem szokványos. Óceánia esetében például a sok apró sziget okozott fejtörést, ezt úgy oldottam meg, hogy amőbaszerűen körszíneztem a szigeteket. A legfőbb cél a jó áttekinthetőség volt. Levédettük a térképet, a cég ebben is támogatott, a szellemi termék az enyém, a kizárólagos forgalmazás joga az övék. Mivel teljesen az én kutató- és fejlesztőmunkám, engem kértek fel, hogy mutassam be a terméket, megyek Győrbe és Zalaegreszegre is, de Argentinából is érdeklődtek iránta.

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- Alapinformációk szerepelnek benne, leegyszerűsített vonalakkal, nagy betűkkel. A színek élénkek, jól megkülönböztethetőek nem olvadnak egymásba, és a tematikája sem szokványos. Óceánia esetében például a sok apró sziget okozott fejtörést, ezt úgy oldottam meg, hogy amőbaszerűen körszíneztem a szigeteket. A legfőbb cél a jó áttekinthetőség volt. Levédettük a térképet, a cég ebben is támogatott, a szellemi termék az enyém, a kizárólagos forgalmazás joga az övék. Mivel teljesen az én kutató- és fejlesztőmunkám, engem kértek fel, hogy mutassam be a terméket, megyek Győrbe és Zalaegreszegre is, de Argentinából is érdeklődtek iránta.

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- Alapinformációk szerepelnek benne, leegyszerűsített vonalakkal, nagy betűkkel. A színek élénkek, jól megkülönböztethetőek nem olvadnak egymásba, és a tematikája sem szokványos. Óceánia esetében például a sok apró sziget okozott fejtörést, ezt úgy oldottam meg, hogy amőbaszerűen körszíneztem a szigeteket. A legfőbb cél a jó áttekinthetőség volt. Levédettük a térképet, a cég ebben is támogatott, a szellemi termék az enyém, a kizárólagos forgalmazás joga az övék. Mivel teljesen az én kutató- és fejlesztőmunkám, engem kértek fel, hogy mutassam be a terméket, megyek Győrbe és Zalaegreszegre is, de Argentinából is érdeklődtek iránta.

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- Alapinformációk szerepelnek benne, leegyszerűsített vonalakkal, nagy betűkkel. A színek élénkek, jól megkülönböztethetőek nem olvadnak egymásba, és a tematikája sem szokványos. Óceánia esetében például a sok apró sziget okozott fejtörést, ezt úgy oldottam meg, hogy amőbaszerűen körszíneztem a szigeteket. A legfőbb cél a jó áttekinthetőség volt. Levédettük a térképet, a cég ebben is támogatott, a szellemi termék az enyém, a kizárólagos forgalmazás joga az övék. Mivel teljesen az én kutató- és fejlesztőmunkám, engem kértek fel, hogy mutassam be a terméket, megyek Győrbe és Zalaegreszegre is, de Argentinából is érdeklődtek iránta.

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- Alapinformációk szerepelnek benne, leegyszerűsített vonalakkal, nagy betűkkel. A színek élénkek, jól megkülönböztethetőek nem olvadnak egymásba, és a tematikája sem szokványos. Óceánia esetében például a sok apró sziget okozott fejtörést, ezt úgy oldottam meg, hogy amőbaszerűen körszíneztem a szigeteket. A legfőbb cél a jó áttekinthetőség volt. Levédettük a térképet, a cég ebben is támogatott, a szellemi termék az enyém, a kizárólagos forgalmazás joga az övék. Mivel teljesen az én kutató- és fejlesztőmunkám, engem kértek fel, hogy mutassam be a terméket, megyek Győrbe és Zalaegreszegre is, de Argentinából is érdeklődtek iránta.

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- Hamarosan következik az országos bemutató, de úgy tudom, más újdonságok is vannak még a tarsolyban.

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

- A Fehér Bot Napján, október 15-én lesz egy országos sajtótájékoztató, akkor ismerheti meg a nagyközönség az atlaszt - sok helyütt még nem is tudnak arról, hogy létezik. Főleg ott, ahol integrálva tanulnak a gyerekek.

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...

Ha minden jól alakul, télre kész a vakoknak szánt, tapintható térkép is. Ez domború lesz, Braille-írással. És van egy merészebb elképzelésem is, amivel, ha jól tudom, eddig csak Kanadában kísérleteztek, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni...