Lehetsz-e suszter kis kalapáccsal? - Beszélgetés Farkas Gábor látványszolgáltatóval - Újvárostól a nagyszínpadig

Gábor - immár sokadszorra - idén is körbefesztiválozta az országot, közben kiruccant Norvégiába, s talán a föld legészakibb rockrandevúján vetített egy fatelepen, majd pár napra rá már a világ legnépesebb metál seregszemléjén bambulta látványkompozícióit a szűk nyolcvanötezres közönség.

- Alapszakmád grafikus-kiadványszerkesztő. Innen nem vezet egyenes út a színpadokig.

- A fotó és a mozgókép iránti vonzalmam fordult át abba, hogy magam is alkossak ezeken a területeken. Öt éve készítek kisebb videóetűdöket, melyek nem is szerepeltek rosszul a hazai szemléken, aztán elkezdtem vetítgetni, főként underground partykon. 

Itt, Újvárosban csináltuk a tiszavirág-életűre sikeredett ITP-t, közben meg jártuk a vidéket. Az idő tájt kezdett tetőzni itthon a party-kultúra, a szervezők látták a külföldi mintákat, és mindenki akart valami vetítést a buli mellé.

- Ismerjük. Elöl a lemezlovász, mögötte pedig egy ember nyomkodja az ámítógépet. Közben mindenféle figurák úsznak a falon...

- Nagyipari szinten ez egy dekoratív szolgáltatás. Csakhogy nálunk ez mostanáig leginkább úgy működött, a megafesztiválokon is, hogy jött a szervezőktől vagy zenekartól valaki és annyit mondott: történjen valami. Miközben ennek a szakmának pont az lenne a lényege, hogy együtt alkot zenész és vizuális munkás.

- Akkor te most szolgáltatsz vagy önmegvalósítasz?

- A nagyobb hazai fesztiválokon megpróbáltam az ilyenkor szokásos szolgáltatóipari-tevékenység mellé egy kis pluszt is becsempészni. De az önmegvalósítás, a kreatív agyalás már a jóval kisebb rendezvényekre maradt.

- Vélhetően sikerült hozni a szükséges pluszt, hiszen a Hegyalja Fesztiválról egyenesen továbbrepültél az amerikai Machine Head zenekarral.

- Javítanék, Loránt Demeter barátom és én. Belekóstoltunk, hogy is megy ez ott kint. Norvégiában és a németországi Wacken Open Air-en forgatókönyvből kellett dolgoznunk, másodpercre pontosan.. Nagy élmény és tanulság volt.

- Akkor nyitva a kapu, csak be kell sétálni rajta! A városi legenda szerint jöhet a Metallica.

- A turné végén tettek egy ígéretet a zenekar tagjai, hogy elkísérhetnénk őket egy amerikai túrára. Szép lenne, de egy újabb európai bulinak jóval nagyobb a realitása.

- Hogyan fizetnek a kasszánál a videódiszkósnak?

- Hogy ebből meg lehet-e élni itthon? Egy szűk körnek biztosan. Ám a hazai partyélet zsugorodásával és a multik megjelenésével ez a piac is szűkül.

- Akkor nagy vagy kis hal?

- A technikai fejlődéssel haladni kéne, de ez rengetegbe kerül. A kérdés: lehetsz-e suszter egy kis kalapáccsal?

A video-jockey-k még a kezdetek kezdetén eredetileg videómagnóval keverték és rakták össze a képeket. Majd a technikai forradalommal jött a számítógép, és visual jockey-k lettek belőlük. 

A hőskornak számító kilencvenes évek elején még diavetítőkkel, írásvetítőkkel kísérleteztek a partikon, majd az évtized második felében egyre inkább törekedtek a mozgókép nyújtotta vizuális hatás elérésére. 

Mára a vj-k a partikultúra szereplőivé váltak, az ezredfordulót követően a zenekarok is kezdték felfedezni a vetítésben rejlő lehetőségeket.