Olivért a fellegekbe emelték a tűzoltóink

Bauer Olivér arcán széles vigyor terült el, a boldogságtól talán ugrott is volna egy nagyot, de szégyenlőssége visszanyomta a fotelba. Kipirult arca azonban mindent elárult az érzéseiről: képtelen volt leplezni izgalmát.

A Dunaújvárosi Hírlap stábjának bejelentésétől jött ennyire lázba a hatéves gyermek: elvisszük őt a városi tűzoltóságra, ahol megnézhet mindent. Semmiségnek tűnhet a felajánlás, amit Varga Ernő tűzoltóparancsnoknak köszönhet(ünk). Csakhogy Olivérnek a második nagy álmát váltja valóra a látogatás. A rákbeteg dunaújvárosi kisfiú bátortalanul említette, amikor nála jártunk, hogy a lánglovagok a kedvencei. Szobája tele van szirénázó autókkal, nemcsak tűzoltóval, hanem mentővel is - gyakran villogó fénnyel, hangjelzéssel süvít vele a mentő a fővárosi gyermekklinikára, a Tűzoltó utcába.

Varga Ernő mindent megmutatott a kis védencünknek. Beülhetett az autóba, megnézte a körletet, ajándékot is kapott (valódi tűzoltósisakot vihetett magával haza), mi több, a nagy kosaras autó is a rendelkezésére állt, felvitte őt a magasba...

Olivér számára nem a szirénázás a lényeg, hanem a mentés. A mosolyt és a derűt a rák sem ölte ki belőle. Egyik kívánságát teljesítettük. Kívánjuk, hogy a másikat, az első számú vágyát az orvosok teljesítsék: "Meggyógyuljak és itthon maradhassak, soha többé ne kelljen a kórházba mennem... "