Hétlövet - Aki spórolni akar, nyaraljon!

Heidemarie Schwermer azt állítja, életében nem volt boldogabb, mint amióta kiszállt a bizniszből. Elhiszem - a későbbiekben kitérek rá, miért... Érdekes a folyamat is, ahogyan eljutott idáig: először egy kis cserebere boltot nyitott, ahol bárki eladhatta tárgyait, képességeit, tudását - pontosabban beválthatta olyasmire, amire szüksége volt. Valaki - teszem azt - vízvezetéket javított mondjuk egy hajvágásért vagy egy használt mosógépért. Az üzlet szépen beindult, a bolt igazi jelenséggé vált Dortmundban, s hamarosan tulajdonosát is arra késztette, hogy saját életével kapcsolatban is feltegyen pár kérdést magának. Heidemarie egyebek mellett rájött, hogy számtalan tökéletesen felesleges holmija van, ráébredt arra is, mennyire boldogtalan a munkája miatt - nagy levegőt vett hát, boltján kívül minden munkáját feladta, s (egyetemi diplomával) mosogatni kezdett. 1996-ban meghozta élete legnagyobb döntését: elkezdett pénz nélkül élni. Azóta nomád életet él, minden holmija elfér egy bőröndben és egy hátizsákban. Két nagy sikerű könyvet is írt tapasztalatairól, s megkérte kiadóját, hogy a neki járó honoráriumot és egyéb bevételeket különféle jótékony célokra fordítsák. Boldog, tetterős, egészséges. Mondom: elhiszem. Jó sok éve (még márka volt Németországban), hogy öt barátommal stoppal elmentünk (hogy korrekt legyek: mi a Baxxyval elindultunk) Portugáliába. Sportossági okokból előre hoztunk egy szabályt: csak 200 márkát vihettünk három hétre - nekünk, két márka híján a második nap fogyott el, mit tesz a sors, egy sörözőben. Onnan lett roppant érdekes az út: első nap még fura volt megreggelizni a boltban, aztán viszont egyre simább - soha nem voltam olyan szabad: de én már tudom, hogy még leszek... A többi egyelőre szupertitkos.

A magyar lakosság 47 százaléka nem tervezi, hogy nyaralni megy idén.

Kényes a téma, a szándékaim viszont tisztességesek, segítenék, kérem, próbáljanak meg ne nagyon félreérteni. Szóval tudom én pontosan, hogy válság meg minden... és sajnos nagyon is jól tudom, vannak, akiknek ötven forint is kínzóan sok tud lenni - most mégis a rabszolgahad (gyorsan tisztáznám, a magam osztálya) azon alsó fertályának tagjaihoz szeretnék szólni, akik még emlékeznek rá, milyen egy tízezres, akik elég testesek ahhoz, hogy még az elkövetkező nemzetmentő manővereket is kihúzzák élve, s akik összeszorított foggal, tudományos kíváncsiságból vagy kóros kalandéhségből továbbra is maradnak itt. Ausztriában, Karintia-Tirol mezsgyéjén töltöttem egy hetet, 1450 magasan, 2000 méteres hegyek karéjában, téren, térerőn, időn, civilizáción túl, egy olyan kétszáz éves gerendaházban, amire, az összhatásra, a környékre nem is nagyon létezik szó. Elég tán annyi, hogy már most kivettem jövő nyáron egy hétre, s ki is fogom, innentől szerintem évről évre... És akkor most számoljunk. Hét éjszakára a tíz személyes, mindennel felszerelt, összkomfortos (plusz: patakvíz folyik a csapból, iható) ház jövőre 390 euró lesz előszezonban (június vagy szeptember). Az 39 euró/fő/hét, 10 530 forint, 1504-ért alszol éjszakánként. Mi 20 eurót (5400 HUF) toltunk be fejenként, a helyi ábécében vett alapanyagokból öt napon át napi egy meleg kaját főztünk, reggeliztünk, söröztünk, kesudióztunk. Tudom, oda is kell jutni: oda-vissza 1200 km, az nyolc lityivel száz liter benzin, egy autót szerintem nem lehetetlen szerezni már, négyen risztelitek, 25 liter pro kopf, egy tízes. Na tehát: összesen 25 930-ért tok-vonó egy hetet tölthetünk el olyan helyen, amilyenről a király is csak álmodik... Ja: és ne felejtsük már el, hogy itthon se fényt kajálunk: menü, öt nap, 4000; hétvége, kétszer, közepes ebéd 3000; reggeli-vacsora, szolidan 7000; áram-melegvíz-benzin-telefon 4000 az össz; esténként valami kis móka, szintén ezerért, 7000 - ne cifrázzuk jobban, 26 pénz. A különbség hetven. Oda. Khm. Köszönöm. Ha valaki szeretne tényleges segítséget, jöjjön nyugodtan a szerkesztőségbe bármikor, és lejátsszuk. Mert így is lehet. Nyaraljanak. Őszöljenek. Látják, hogy megéri...

Parkolókat alakítanak ki a Dunasoron.

A cizellált lelkek és/vagy kiskorúak védelmében inkább nem írom most ide, mit is mondtam pontosan, amikor egy hét után befordultam kedves utcámba, és megláttam a Forgalmi rend változás feliratot: aztán azt gondoltam, á, értem, változik a menetirány, mint a jégpályán anno; netán fekvőrendőrök dőlnek le majd hozzánk is, a Batsányi után szabadon - de nem. Parkolók épülnek (mellékszál, de pillanatra felvillant az esetleges összefüggés: azért épülhet, mert befizettem a harmincat a múltkori főbűnért, amikor éjjel ott álltam, négy méterre a kereszteződéstől, nem mesélem el még egyszer, mert berobbanok) - beruházó, részemről némi meglepetésre, a gumigyár. Bevallom, elsőre fájt egy picit, hogy éjjel-nappalos megállni tilos lépett érvénybe az utca teljes hosszában (mondjuk 19-06 helyett), de aztán rájöttem, ez Magyarország: soha nem készülne el a parkoló, ha egy percre engednék, hogy bárki megálljon. Márpedig ez készül, dübörög, az emberek dolgoznak, mint az ördög: bár felfoghatnám, mi hogyan működik a világban...

Heidemarie Schwermer azt állítja, életében nem volt boldogabb, mint amióta kiszállt a bizniszből. Elhiszem - a későbbiekben kitérek rá, miért... Érdekes a folyamat is, ahogyan eljutott idáig: először egy kis cserebere boltot nyitott, ahol bárki eladhatta tárgyait, képességeit, tudását - pontosabban beválthatta olyasmire, amire szüksége volt. Valaki - teszem azt - vízvezetéket javított mondjuk egy hajvágásért vagy egy használt mosógépért. Az üzlet szépen beindult, a bolt igazi jelenséggé vált Dortmundban, s hamarosan tulajdonosát is arra késztette, hogy saját életével kapcsolatban is feltegyen pár kérdést magának. Heidemarie egyebek mellett rájött, hogy számtalan tökéletesen felesleges holmija van, ráébredt arra is, mennyire boldogtalan a munkája miatt - nagy levegőt vett hát, boltján kívül minden munkáját feladta, s (egyetemi diplomával) mosogatni kezdett. 1996-ban meghozta élete legnagyobb döntését: elkezdett pénz nélkül élni. Azóta nomád életet él, minden holmija elfér egy bőröndben és egy hátizsákban. Két nagy sikerű könyvet is írt tapasztalatairól, s megkérte kiadóját, hogy a neki járó honoráriumot és egyéb bevételeket különféle jótékony célokra fordítsák. Boldog, tetterős, egészséges. Mondom: elhiszem. Jó sok éve (még márka volt Németországban), hogy öt barátommal stoppal elmentünk (hogy korrekt legyek: mi a Baxxyval elindultunk) Portugáliába. Sportossági okokból előre hoztunk egy szabályt: csak 200 márkát vihettünk három hétre - nekünk, két márka híján a második nap fogyott el, mit tesz a sors, egy sörözőben. Onnan lett roppant érdekes az út: első nap még fura volt megreggelizni a boltban, aztán viszont egyre simább - soha nem voltam olyan szabad: de én már tudom, hogy még leszek... A többi egyelőre szupertitkos.

A magyar lakosság 47 százaléka nem tervezi, hogy nyaralni megy idén.

Kényes a téma, a szándékaim viszont tisztességesek, segítenék, kérem, próbáljanak meg ne nagyon félreérteni. Szóval tudom én pontosan, hogy válság meg minden... és sajnos nagyon is jól tudom, vannak, akiknek ötven forint is kínzóan sok tud lenni - most mégis a rabszolgahad (gyorsan tisztáznám, a magam osztálya) azon alsó fertályának tagjaihoz szeretnék szólni, akik még emlékeznek rá, milyen egy tízezres, akik elég testesek ahhoz, hogy még az elkövetkező nemzetmentő manővereket is kihúzzák élve, s akik összeszorított foggal, tudományos kíváncsiságból vagy kóros kalandéhségből továbbra is maradnak itt. Ausztriában, Karintia-Tirol mezsgyéjén töltöttem egy hetet, 1450 magasan, 2000 méteres hegyek karéjában, téren, térerőn, időn, civilizáción túl, egy olyan kétszáz éves gerendaházban, amire, az összhatásra, a környékre nem is nagyon létezik szó. Elég tán annyi, hogy már most kivettem jövő nyáron egy hétre, s ki is fogom, innentől szerintem évről évre... És akkor most számoljunk. Hét éjszakára a tíz személyes, mindennel felszerelt, összkomfortos (plusz: patakvíz folyik a csapból, iható) ház jövőre 390 euró lesz előszezonban (június vagy szeptember). Az 39 euró/fő/hét, 10 530 forint, 1504-ért alszol éjszakánként. Mi 20 eurót (5400 HUF) toltunk be fejenként, a helyi ábécében vett alapanyagokból öt napon át napi egy meleg kaját főztünk, reggeliztünk, söröztünk, kesudióztunk. Tudom, oda is kell jutni: oda-vissza 1200 km, az nyolc lityivel száz liter benzin, egy autót szerintem nem lehetetlen szerezni már, négyen risztelitek, 25 liter pro kopf, egy tízes. Na tehát: összesen 25 930-ért tok-vonó egy hetet tölthetünk el olyan helyen, amilyenről a király is csak álmodik... Ja: és ne felejtsük már el, hogy itthon se fényt kajálunk: menü, öt nap, 4000; hétvége, kétszer, közepes ebéd 3000; reggeli-vacsora, szolidan 7000; áram-melegvíz-benzin-telefon 4000 az össz; esténként valami kis móka, szintén ezerért, 7000 - ne cifrázzuk jobban, 26 pénz. A különbség hetven. Oda. Khm. Köszönöm. Ha valaki szeretne tényleges segítséget, jöjjön nyugodtan a szerkesztőségbe bármikor, és lejátsszuk. Mert így is lehet. Nyaraljanak. Őszöljenek. Látják, hogy megéri...

Parkolókat alakítanak ki a Dunasoron.

A cizellált lelkek és/vagy kiskorúak védelmében inkább nem írom most ide, mit is mondtam pontosan, amikor egy hét után befordultam kedves utcámba, és megláttam a Forgalmi rend változás feliratot: aztán azt gondoltam, á, értem, változik a menetirány, mint a jégpályán anno; netán fekvőrendőrök dőlnek le majd hozzánk is, a Batsányi után szabadon - de nem. Parkolók épülnek (mellékszál, de pillanatra felvillant az esetleges összefüggés: azért épülhet, mert befizettem a harmincat a múltkori főbűnért, amikor éjjel ott álltam, négy méterre a kereszteződéstől, nem mesélem el még egyszer, mert berobbanok) - beruházó, részemről némi meglepetésre, a gumigyár. Bevallom, elsőre fájt egy picit, hogy éjjel-nappalos megállni tilos lépett érvénybe az utca teljes hosszában (mondjuk 19-06 helyett), de aztán rájöttem, ez Magyarország: soha nem készülne el a parkoló, ha egy percre engednék, hogy bárki megálljon. Márpedig ez készül, dübörög, az emberek dolgoznak, mint az ördög: bár felfoghatnám, mi hogyan működik a világban...

Heidemarie Schwermer azt állítja, életében nem volt boldogabb, mint amióta kiszállt a bizniszből. Elhiszem - a későbbiekben kitérek rá, miért... Érdekes a folyamat is, ahogyan eljutott idáig: először egy kis cserebere boltot nyitott, ahol bárki eladhatta tárgyait, képességeit, tudását - pontosabban beválthatta olyasmire, amire szüksége volt. Valaki - teszem azt - vízvezetéket javított mondjuk egy hajvágásért vagy egy használt mosógépért. Az üzlet szépen beindult, a bolt igazi jelenséggé vált Dortmundban, s hamarosan tulajdonosát is arra késztette, hogy saját életével kapcsolatban is feltegyen pár kérdést magának. Heidemarie egyebek mellett rájött, hogy számtalan tökéletesen felesleges holmija van, ráébredt arra is, mennyire boldogtalan a munkája miatt - nagy levegőt vett hát, boltján kívül minden munkáját feladta, s (egyetemi diplomával) mosogatni kezdett. 1996-ban meghozta élete legnagyobb döntését: elkezdett pénz nélkül élni. Azóta nomád életet él, minden holmija elfér egy bőröndben és egy hátizsákban. Két nagy sikerű könyvet is írt tapasztalatairól, s megkérte kiadóját, hogy a neki járó honoráriumot és egyéb bevételeket különféle jótékony célokra fordítsák. Boldog, tetterős, egészséges. Mondom: elhiszem. Jó sok éve (még márka volt Németországban), hogy öt barátommal stoppal elmentünk (hogy korrekt legyek: mi a Baxxyval elindultunk) Portugáliába. Sportossági okokból előre hoztunk egy szabályt: csak 200 márkát vihettünk három hétre - nekünk, két márka híján a második nap fogyott el, mit tesz a sors, egy sörözőben. Onnan lett roppant érdekes az út: első nap még fura volt megreggelizni a boltban, aztán viszont egyre simább - soha nem voltam olyan szabad: de én már tudom, hogy még leszek... A többi egyelőre szupertitkos.

A magyar lakosság 47 százaléka nem tervezi, hogy nyaralni megy idén.

Kényes a téma, a szándékaim viszont tisztességesek, segítenék, kérem, próbáljanak meg ne nagyon félreérteni. Szóval tudom én pontosan, hogy válság meg minden... és sajnos nagyon is jól tudom, vannak, akiknek ötven forint is kínzóan sok tud lenni - most mégis a rabszolgahad (gyorsan tisztáznám, a magam osztálya) azon alsó fertályának tagjaihoz szeretnék szólni, akik még emlékeznek rá, milyen egy tízezres, akik elég testesek ahhoz, hogy még az elkövetkező nemzetmentő manővereket is kihúzzák élve, s akik összeszorított foggal, tudományos kíváncsiságból vagy kóros kalandéhségből továbbra is maradnak itt. Ausztriában, Karintia-Tirol mezsgyéjén töltöttem egy hetet, 1450 magasan, 2000 méteres hegyek karéjában, téren, térerőn, időn, civilizáción túl, egy olyan kétszáz éves gerendaházban, amire, az összhatásra, a környékre nem is nagyon létezik szó. Elég tán annyi, hogy már most kivettem jövő nyáron egy hétre, s ki is fogom, innentől szerintem évről évre... És akkor most számoljunk. Hét éjszakára a tíz személyes, mindennel felszerelt, összkomfortos (plusz: patakvíz folyik a csapból, iható) ház jövőre 390 euró lesz előszezonban (június vagy szeptember). Az 39 euró/fő/hét, 10 530 forint, 1504-ért alszol éjszakánként. Mi 20 eurót (5400 HUF) toltunk be fejenként, a helyi ábécében vett alapanyagokból öt napon át napi egy meleg kaját főztünk, reggeliztünk, söröztünk, kesudióztunk. Tudom, oda is kell jutni: oda-vissza 1200 km, az nyolc lityivel száz liter benzin, egy autót szerintem nem lehetetlen szerezni már, négyen risztelitek, 25 liter pro kopf, egy tízes. Na tehát: összesen 25 930-ért tok-vonó egy hetet tölthetünk el olyan helyen, amilyenről a király is csak álmodik... Ja: és ne felejtsük már el, hogy itthon se fényt kajálunk: menü, öt nap, 4000; hétvége, kétszer, közepes ebéd 3000; reggeli-vacsora, szolidan 7000; áram-melegvíz-benzin-telefon 4000 az össz; esténként valami kis móka, szintén ezerért, 7000 - ne cifrázzuk jobban, 26 pénz. A különbség hetven. Oda. Khm. Köszönöm. Ha valaki szeretne tényleges segítséget, jöjjön nyugodtan a szerkesztőségbe bármikor, és lejátsszuk. Mert így is lehet. Nyaraljanak. Őszöljenek. Látják, hogy megéri...

Parkolókat alakítanak ki a Dunasoron.

A cizellált lelkek és/vagy kiskorúak védelmében inkább nem írom most ide, mit is mondtam pontosan, amikor egy hét után befordultam kedves utcámba, és megláttam a Forgalmi rend változás feliratot: aztán azt gondoltam, á, értem, változik a menetirány, mint a jégpályán anno; netán fekvőrendőrök dőlnek le majd hozzánk is, a Batsányi után szabadon - de nem. Parkolók épülnek (mellékszál, de pillanatra felvillant az esetleges összefüggés: azért épülhet, mert befizettem a harmincat a múltkori főbűnért, amikor éjjel ott álltam, négy méterre a kereszteződéstől, nem mesélem el még egyszer, mert berobbanok) - beruházó, részemről némi meglepetésre, a gumigyár. Bevallom, elsőre fájt egy picit, hogy éjjel-nappalos megállni tilos lépett érvénybe az utca teljes hosszában (mondjuk 19-06 helyett), de aztán rájöttem, ez Magyarország: soha nem készülne el a parkoló, ha egy percre engednék, hogy bárki megálljon. Márpedig ez készül, dübörög, az emberek dolgoznak, mint az ördög: bár felfoghatnám, mi hogyan működik a világban...

Heidemarie Schwermer azt állítja, életében nem volt boldogabb, mint amióta kiszállt a bizniszből. Elhiszem - a későbbiekben kitérek rá, miért... Érdekes a folyamat is, ahogyan eljutott idáig: először egy kis cserebere boltot nyitott, ahol bárki eladhatta tárgyait, képességeit, tudását - pontosabban beválthatta olyasmire, amire szüksége volt. Valaki - teszem azt - vízvezetéket javított mondjuk egy hajvágásért vagy egy használt mosógépért. Az üzlet szépen beindult, a bolt igazi jelenséggé vált Dortmundban, s hamarosan tulajdonosát is arra késztette, hogy saját életével kapcsolatban is feltegyen pár kérdést magának. Heidemarie egyebek mellett rájött, hogy számtalan tökéletesen felesleges holmija van, ráébredt arra is, mennyire boldogtalan a munkája miatt - nagy levegőt vett hát, boltján kívül minden munkáját feladta, s (egyetemi diplomával) mosogatni kezdett. 1996-ban meghozta élete legnagyobb döntését: elkezdett pénz nélkül élni. Azóta nomád életet él, minden holmija elfér egy bőröndben és egy hátizsákban. Két nagy sikerű könyvet is írt tapasztalatairól, s megkérte kiadóját, hogy a neki járó honoráriumot és egyéb bevételeket különféle jótékony célokra fordítsák. Boldog, tetterős, egészséges. Mondom: elhiszem. Jó sok éve (még márka volt Németországban), hogy öt barátommal stoppal elmentünk (hogy korrekt legyek: mi a Baxxyval elindultunk) Portugáliába. Sportossági okokból előre hoztunk egy szabályt: csak 200 márkát vihettünk három hétre - nekünk, két márka híján a második nap fogyott el, mit tesz a sors, egy sörözőben. Onnan lett roppant érdekes az út: első nap még fura volt megreggelizni a boltban, aztán viszont egyre simább - soha nem voltam olyan szabad: de én már tudom, hogy még leszek... A többi egyelőre szupertitkos.

A magyar lakosság 47 százaléka nem tervezi, hogy nyaralni megy idén.

Kényes a téma, a szándékaim viszont tisztességesek, segítenék, kérem, próbáljanak meg ne nagyon félreérteni. Szóval tudom én pontosan, hogy válság meg minden... és sajnos nagyon is jól tudom, vannak, akiknek ötven forint is kínzóan sok tud lenni - most mégis a rabszolgahad (gyorsan tisztáznám, a magam osztálya) azon alsó fertályának tagjaihoz szeretnék szólni, akik még emlékeznek rá, milyen egy tízezres, akik elég testesek ahhoz, hogy még az elkövetkező nemzetmentő manővereket is kihúzzák élve, s akik összeszorított foggal, tudományos kíváncsiságból vagy kóros kalandéhségből továbbra is maradnak itt. Ausztriában, Karintia-Tirol mezsgyéjén töltöttem egy hetet, 1450 magasan, 2000 méteres hegyek karéjában, téren, térerőn, időn, civilizáción túl, egy olyan kétszáz éves gerendaházban, amire, az összhatásra, a környékre nem is nagyon létezik szó. Elég tán annyi, hogy már most kivettem jövő nyáron egy hétre, s ki is fogom, innentől szerintem évről évre... És akkor most számoljunk. Hét éjszakára a tíz személyes, mindennel felszerelt, összkomfortos (plusz: patakvíz folyik a csapból, iható) ház jövőre 390 euró lesz előszezonban (június vagy szeptember). Az 39 euró/fő/hét, 10 530 forint, 1504-ért alszol éjszakánként. Mi 20 eurót (5400 HUF) toltunk be fejenként, a helyi ábécében vett alapanyagokból öt napon át napi egy meleg kaját főztünk, reggeliztünk, söröztünk, kesudióztunk. Tudom, oda is kell jutni: oda-vissza 1200 km, az nyolc lityivel száz liter benzin, egy autót szerintem nem lehetetlen szerezni már, négyen risztelitek, 25 liter pro kopf, egy tízes. Na tehát: összesen 25 930-ért tok-vonó egy hetet tölthetünk el olyan helyen, amilyenről a király is csak álmodik... Ja: és ne felejtsük már el, hogy itthon se fényt kajálunk: menü, öt nap, 4000; hétvége, kétszer, közepes ebéd 3000; reggeli-vacsora, szolidan 7000; áram-melegvíz-benzin-telefon 4000 az össz; esténként valami kis móka, szintén ezerért, 7000 - ne cifrázzuk jobban, 26 pénz. A különbség hetven. Oda. Khm. Köszönöm. Ha valaki szeretne tényleges segítséget, jöjjön nyugodtan a szerkesztőségbe bármikor, és lejátsszuk. Mert így is lehet. Nyaraljanak. Őszöljenek. Látják, hogy megéri...

Parkolókat alakítanak ki a Dunasoron.

A cizellált lelkek és/vagy kiskorúak védelmében inkább nem írom most ide, mit is mondtam pontosan, amikor egy hét után befordultam kedves utcámba, és megláttam a Forgalmi rend változás feliratot: aztán azt gondoltam, á, értem, változik a menetirány, mint a jégpályán anno; netán fekvőrendőrök dőlnek le majd hozzánk is, a Batsányi után szabadon - de nem. Parkolók épülnek (mellékszál, de pillanatra felvillant az esetleges összefüggés: azért épülhet, mert befizettem a harmincat a múltkori főbűnért, amikor éjjel ott álltam, négy méterre a kereszteződéstől, nem mesélem el még egyszer, mert berobbanok) - beruházó, részemről némi meglepetésre, a gumigyár. Bevallom, elsőre fájt egy picit, hogy éjjel-nappalos megállni tilos lépett érvénybe az utca teljes hosszában (mondjuk 19-06 helyett), de aztán rájöttem, ez Magyarország: soha nem készülne el a parkoló, ha egy percre engednék, hogy bárki megálljon. Márpedig ez készül, dübörög, az emberek dolgoznak, mint az ördög: bár felfoghatnám, mi hogyan működik a világban...

A magyar lakosság 47 százaléka nem tervezi, hogy nyaralni megy idén.

Kényes a téma, a szándékaim viszont tisztességesek, segítenék, kérem, próbáljanak meg ne nagyon félreérteni. Szóval tudom én pontosan, hogy válság meg minden... és sajnos nagyon is jól tudom, vannak, akiknek ötven forint is kínzóan sok tud lenni - most mégis a rabszolgahad (gyorsan tisztáznám, a magam osztálya) azon alsó fertályának tagjaihoz szeretnék szólni, akik még emlékeznek rá, milyen egy tízezres, akik elég testesek ahhoz, hogy még az elkövetkező nemzetmentő manővereket is kihúzzák élve, s akik összeszorított foggal, tudományos kíváncsiságból vagy kóros kalandéhségből továbbra is maradnak itt. Ausztriában, Karintia-Tirol mezsgyéjén töltöttem egy hetet, 1450 magasan, 2000 méteres hegyek karéjában, téren, térerőn, időn, civilizáción túl, egy olyan kétszáz éves gerendaházban, amire, az összhatásra, a környékre nem is nagyon létezik szó. Elég tán annyi, hogy már most kivettem jövő nyáron egy hétre, s ki is fogom, innentől szerintem évről évre... És akkor most számoljunk. Hét éjszakára a tíz személyes, mindennel felszerelt, összkomfortos (plusz: patakvíz folyik a csapból, iható) ház jövőre 390 euró lesz előszezonban (június vagy szeptember). Az 39 euró/fő/hét, 10 530 forint, 1504-ért alszol éjszakánként. Mi 20 eurót (5400 HUF) toltunk be fejenként, a helyi ábécében vett alapanyagokból öt napon át napi egy meleg kaját főztünk, reggeliztünk, söröztünk, kesudióztunk. Tudom, oda is kell jutni: oda-vissza 1200 km, az nyolc lityivel száz liter benzin, egy autót szerintem nem lehetetlen szerezni már, négyen risztelitek, 25 liter pro kopf, egy tízes. Na tehát: összesen 25 930-ért tok-vonó egy hetet tölthetünk el olyan helyen, amilyenről a király is csak álmodik... Ja: és ne felejtsük már el, hogy itthon se fényt kajálunk: menü, öt nap, 4000; hétvége, kétszer, közepes ebéd 3000; reggeli-vacsora, szolidan 7000; áram-melegvíz-benzin-telefon 4000 az össz; esténként valami kis móka, szintén ezerért, 7000 - ne cifrázzuk jobban, 26 pénz. A különbség hetven. Oda. Khm. Köszönöm. Ha valaki szeretne tényleges segítséget, jöjjön nyugodtan a szerkesztőségbe bármikor, és lejátsszuk. Mert így is lehet. Nyaraljanak. Őszöljenek. Látják, hogy megéri...

Parkolókat alakítanak ki a Dunasoron.

A cizellált lelkek és/vagy kiskorúak védelmében inkább nem írom most ide, mit is mondtam pontosan, amikor egy hét után befordultam kedves utcámba, és megláttam a Forgalmi rend változás feliratot: aztán azt gondoltam, á, értem, változik a menetirány, mint a jégpályán anno; netán fekvőrendőrök dőlnek le majd hozzánk is, a Batsányi után szabadon - de nem. Parkolók épülnek (mellékszál, de pillanatra felvillant az esetleges összefüggés: azért épülhet, mert befizettem a harmincat a múltkori főbűnért, amikor éjjel ott álltam, négy méterre a kereszteződéstől, nem mesélem el még egyszer, mert berobbanok) - beruházó, részemről némi meglepetésre, a gumigyár. Bevallom, elsőre fájt egy picit, hogy éjjel-nappalos megállni tilos lépett érvénybe az utca teljes hosszában (mondjuk 19-06 helyett), de aztán rájöttem, ez Magyarország: soha nem készülne el a parkoló, ha egy percre engednék, hogy bárki megálljon. Márpedig ez készül, dübörög, az emberek dolgoznak, mint az ördög: bár felfoghatnám, mi hogyan működik a világban...

A magyar lakosság 47 százaléka nem tervezi, hogy nyaralni megy idén.

Kényes a téma, a szándékaim viszont tisztességesek, segítenék, kérem, próbáljanak meg ne nagyon félreérteni. Szóval tudom én pontosan, hogy válság meg minden... és sajnos nagyon is jól tudom, vannak, akiknek ötven forint is kínzóan sok tud lenni - most mégis a rabszolgahad (gyorsan tisztáznám, a magam osztálya) azon alsó fertályának tagjaihoz szeretnék szólni, akik még emlékeznek rá, milyen egy tízezres, akik elég testesek ahhoz, hogy még az elkövetkező nemzetmentő manővereket is kihúzzák élve, s akik összeszorított foggal, tudományos kíváncsiságból vagy kóros kalandéhségből továbbra is maradnak itt. Ausztriában, Karintia-Tirol mezsgyéjén töltöttem egy hetet, 1450 magasan, 2000 méteres hegyek karéjában, téren, térerőn, időn, civilizáción túl, egy olyan kétszáz éves gerendaházban, amire, az összhatásra, a környékre nem is nagyon létezik szó. Elég tán annyi, hogy már most kivettem jövő nyáron egy hétre, s ki is fogom, innentől szerintem évről évre... És akkor most számoljunk. Hét éjszakára a tíz személyes, mindennel felszerelt, összkomfortos (plusz: patakvíz folyik a csapból, iható) ház jövőre 390 euró lesz előszezonban (június vagy szeptember). Az 39 euró/fő/hét, 10 530 forint, 1504-ért alszol éjszakánként. Mi 20 eurót (5400 HUF) toltunk be fejenként, a helyi ábécében vett alapanyagokból öt napon át napi egy meleg kaját főztünk, reggeliztünk, söröztünk, kesudióztunk. Tudom, oda is kell jutni: oda-vissza 1200 km, az nyolc lityivel száz liter benzin, egy autót szerintem nem lehetetlen szerezni már, négyen risztelitek, 25 liter pro kopf, egy tízes. Na tehát: összesen 25 930-ért tok-vonó egy hetet tölthetünk el olyan helyen, amilyenről a király is csak álmodik... Ja: és ne felejtsük már el, hogy itthon se fényt kajálunk: menü, öt nap, 4000; hétvége, kétszer, közepes ebéd 3000; reggeli-vacsora, szolidan 7000; áram-melegvíz-benzin-telefon 4000 az össz; esténként valami kis móka, szintén ezerért, 7000 - ne cifrázzuk jobban, 26 pénz. A különbség hetven. Oda. Khm. Köszönöm. Ha valaki szeretne tényleges segítséget, jöjjön nyugodtan a szerkesztőségbe bármikor, és lejátsszuk. Mert így is lehet. Nyaraljanak. Őszöljenek. Látják, hogy megéri...

Parkolókat alakítanak ki a Dunasoron.

A cizellált lelkek és/vagy kiskorúak védelmében inkább nem írom most ide, mit is mondtam pontosan, amikor egy hét után befordultam kedves utcámba, és megláttam a Forgalmi rend változás feliratot: aztán azt gondoltam, á, értem, változik a menetirány, mint a jégpályán anno; netán fekvőrendőrök dőlnek le majd hozzánk is, a Batsányi után szabadon - de nem. Parkolók épülnek (mellékszál, de pillanatra felvillant az esetleges összefüggés: azért épülhet, mert befizettem a harmincat a múltkori főbűnért, amikor éjjel ott álltam, négy méterre a kereszteződéstől, nem mesélem el még egyszer, mert berobbanok) - beruházó, részemről némi meglepetésre, a gumigyár. Bevallom, elsőre fájt egy picit, hogy éjjel-nappalos megállni tilos lépett érvénybe az utca teljes hosszában (mondjuk 19-06 helyett), de aztán rájöttem, ez Magyarország: soha nem készülne el a parkoló, ha egy percre engednék, hogy bárki megálljon. Márpedig ez készül, dübörög, az emberek dolgoznak, mint az ördög: bár felfoghatnám, mi hogyan működik a világban...

A magyar lakosság 47 százaléka nem tervezi, hogy nyaralni megy idén.

Kényes a téma, a szándékaim viszont tisztességesek, segítenék, kérem, próbáljanak meg ne nagyon félreérteni. Szóval tudom én pontosan, hogy válság meg minden... és sajnos nagyon is jól tudom, vannak, akiknek ötven forint is kínzóan sok tud lenni - most mégis a rabszolgahad (gyorsan tisztáznám, a magam osztálya) azon alsó fertályának tagjaihoz szeretnék szólni, akik még emlékeznek rá, milyen egy tízezres, akik elég testesek ahhoz, hogy még az elkövetkező nemzetmentő manővereket is kihúzzák élve, s akik összeszorított foggal, tudományos kíváncsiságból vagy kóros kalandéhségből továbbra is maradnak itt. Ausztriában, Karintia-Tirol mezsgyéjén töltöttem egy hetet, 1450 magasan, 2000 méteres hegyek karéjában, téren, térerőn, időn, civilizáción túl, egy olyan kétszáz éves gerendaházban, amire, az összhatásra, a környékre nem is nagyon létezik szó. Elég tán annyi, hogy már most kivettem jövő nyáron egy hétre, s ki is fogom, innentől szerintem évről évre... És akkor most számoljunk. Hét éjszakára a tíz személyes, mindennel felszerelt, összkomfortos (plusz: patakvíz folyik a csapból, iható) ház jövőre 390 euró lesz előszezonban (június vagy szeptember). Az 39 euró/fő/hét, 10 530 forint, 1504-ért alszol éjszakánként. Mi 20 eurót (5400 HUF) toltunk be fejenként, a helyi ábécében vett alapanyagokból öt napon át napi egy meleg kaját főztünk, reggeliztünk, söröztünk, kesudióztunk. Tudom, oda is kell jutni: oda-vissza 1200 km, az nyolc lityivel száz liter benzin, egy autót szerintem nem lehetetlen szerezni már, négyen risztelitek, 25 liter pro kopf, egy tízes. Na tehát: összesen 25 930-ért tok-vonó egy hetet tölthetünk el olyan helyen, amilyenről a király is csak álmodik... Ja: és ne felejtsük már el, hogy itthon se fényt kajálunk: menü, öt nap, 4000; hétvége, kétszer, közepes ebéd 3000; reggeli-vacsora, szolidan 7000; áram-melegvíz-benzin-telefon 4000 az össz; esténként valami kis móka, szintén ezerért, 7000 - ne cifrázzuk jobban, 26 pénz. A különbség hetven. Oda. Khm. Köszönöm. Ha valaki szeretne tényleges segítséget, jöjjön nyugodtan a szerkesztőségbe bármikor, és lejátsszuk. Mert így is lehet. Nyaraljanak. Őszöljenek. Látják, hogy megéri...

Parkolókat alakítanak ki a Dunasoron.

A cizellált lelkek és/vagy kiskorúak védelmében inkább nem írom most ide, mit is mondtam pontosan, amikor egy hét után befordultam kedves utcámba, és megláttam a Forgalmi rend változás feliratot: aztán azt gondoltam, á, értem, változik a menetirány, mint a jégpályán anno; netán fekvőrendőrök dőlnek le majd hozzánk is, a Batsányi után szabadon - de nem. Parkolók épülnek (mellékszál, de pillanatra felvillant az esetleges összefüggés: azért épülhet, mert befizettem a harmincat a múltkori főbűnért, amikor éjjel ott álltam, négy méterre a kereszteződéstől, nem mesélem el még egyszer, mert berobbanok) - beruházó, részemről némi meglepetésre, a gumigyár. Bevallom, elsőre fájt egy picit, hogy éjjel-nappalos megállni tilos lépett érvénybe az utca teljes hosszában (mondjuk 19-06 helyett), de aztán rájöttem, ez Magyarország: soha nem készülne el a parkoló, ha egy percre engednék, hogy bárki megálljon. Márpedig ez készül, dübörög, az emberek dolgoznak, mint az ördög: bár felfoghatnám, mi hogyan működik a világban...

A magyar lakosság 47 százaléka nem tervezi, hogy nyaralni megy idén.

Kényes a téma, a szándékaim viszont tisztességesek, segítenék, kérem, próbáljanak meg ne nagyon félreérteni. Szóval tudom én pontosan, hogy válság meg minden... és sajnos nagyon is jól tudom, vannak, akiknek ötven forint is kínzóan sok tud lenni - most mégis a rabszolgahad (gyorsan tisztáznám, a magam osztálya) azon alsó fertályának tagjaihoz szeretnék szólni, akik még emlékeznek rá, milyen egy tízezres, akik elég testesek ahhoz, hogy még az elkövetkező nemzetmentő manővereket is kihúzzák élve, s akik összeszorított foggal, tudományos kíváncsiságból vagy kóros kalandéhségből továbbra is maradnak itt. Ausztriában, Karintia-Tirol mezsgyéjén töltöttem egy hetet, 1450 magasan, 2000 méteres hegyek karéjában, téren, térerőn, időn, civilizáción túl, egy olyan kétszáz éves gerendaházban, amire, az összhatásra, a környékre nem is nagyon létezik szó. Elég tán annyi, hogy már most kivettem jövő nyáron egy hétre, s ki is fogom, innentől szerintem évről évre... És akkor most számoljunk. Hét éjszakára a tíz személyes, mindennel felszerelt, összkomfortos (plusz: patakvíz folyik a csapból, iható) ház jövőre 390 euró lesz előszezonban (június vagy szeptember). Az 39 euró/fő/hét, 10 530 forint, 1504-ért alszol éjszakánként. Mi 20 eurót (5400 HUF) toltunk be fejenként, a helyi ábécében vett alapanyagokból öt napon át napi egy meleg kaját főztünk, reggeliztünk, söröztünk, kesudióztunk. Tudom, oda is kell jutni: oda-vissza 1200 km, az nyolc lityivel száz liter benzin, egy autót szerintem nem lehetetlen szerezni már, négyen risztelitek, 25 liter pro kopf, egy tízes. Na tehát: összesen 25 930-ért tok-vonó egy hetet tölthetünk el olyan helyen, amilyenről a király is csak álmodik... Ja: és ne felejtsük már el, hogy itthon se fényt kajálunk: menü, öt nap, 4000; hétvége, kétszer, közepes ebéd 3000; reggeli-vacsora, szolidan 7000; áram-melegvíz-benzin-telefon 4000 az össz; esténként valami kis móka, szintén ezerért, 7000 - ne cifrázzuk jobban, 26 pénz. A különbség hetven. Oda. Khm. Köszönöm. Ha valaki szeretne tényleges segítséget, jöjjön nyugodtan a szerkesztőségbe bármikor, és lejátsszuk. Mert így is lehet. Nyaraljanak. Őszöljenek. Látják, hogy megéri...

Parkolókat alakítanak ki a Dunasoron.

A cizellált lelkek és/vagy kiskorúak védelmében inkább nem írom most ide, mit is mondtam pontosan, amikor egy hét után befordultam kedves utcámba, és megláttam a Forgalmi rend változás feliratot: aztán azt gondoltam, á, értem, változik a menetirány, mint a jégpályán anno; netán fekvőrendőrök dőlnek le majd hozzánk is, a Batsányi után szabadon - de nem. Parkolók épülnek (mellékszál, de pillanatra felvillant az esetleges összefüggés: azért épülhet, mert befizettem a harmincat a múltkori főbűnért, amikor éjjel ott álltam, négy méterre a kereszteződéstől, nem mesélem el még egyszer, mert berobbanok) - beruházó, részemről némi meglepetésre, a gumigyár. Bevallom, elsőre fájt egy picit, hogy éjjel-nappalos megállni tilos lépett érvénybe az utca teljes hosszában (mondjuk 19-06 helyett), de aztán rájöttem, ez Magyarország: soha nem készülne el a parkoló, ha egy percre engednék, hogy bárki megálljon. Márpedig ez készül, dübörög, az emberek dolgoznak, mint az ördög: bár felfoghatnám, mi hogyan működik a világban...

Kényes a téma, a szándékaim viszont tisztességesek, segítenék, kérem, próbáljanak meg ne nagyon félreérteni. Szóval tudom én pontosan, hogy válság meg minden... és sajnos nagyon is jól tudom, vannak, akiknek ötven forint is kínzóan sok tud lenni - most mégis a rabszolgahad (gyorsan tisztáznám, a magam osztálya) azon alsó fertályának tagjaihoz szeretnék szólni, akik még emlékeznek rá, milyen egy tízezres, akik elég testesek ahhoz, hogy még az elkövetkező nemzetmentő manővereket is kihúzzák élve, s akik összeszorított foggal, tudományos kíváncsiságból vagy kóros kalandéhségből továbbra is maradnak itt. Ausztriában, Karintia-Tirol mezsgyéjén töltöttem egy hetet, 1450 magasan, 2000 méteres hegyek karéjában, téren, térerőn, időn, civilizáción túl, egy olyan kétszáz éves gerendaházban, amire, az összhatásra, a környékre nem is nagyon létezik szó. Elég tán annyi, hogy már most kivettem jövő nyáron egy hétre, s ki is fogom, innentől szerintem évről évre... És akkor most számoljunk. Hét éjszakára a tíz személyes, mindennel felszerelt, összkomfortos (plusz: patakvíz folyik a csapból, iható) ház jövőre 390 euró lesz előszezonban (június vagy szeptember). Az 39 euró/fő/hét, 10 530 forint, 1504-ért alszol éjszakánként. Mi 20 eurót (5400 HUF) toltunk be fejenként, a helyi ábécében vett alapanyagokból öt napon át napi egy meleg kaját főztünk, reggeliztünk, söröztünk, kesudióztunk. Tudom, oda is kell jutni: oda-vissza 1200 km, az nyolc lityivel száz liter benzin, egy autót szerintem nem lehetetlen szerezni már, négyen risztelitek, 25 liter pro kopf, egy tízes. Na tehát: összesen 25 930-ért tok-vonó egy hetet tölthetünk el olyan helyen, amilyenről a király is csak álmodik... Ja: és ne felejtsük már el, hogy itthon se fényt kajálunk: menü, öt nap, 4000; hétvége, kétszer, közepes ebéd 3000; reggeli-vacsora, szolidan 7000; áram-melegvíz-benzin-telefon 4000 az össz; esténként valami kis móka, szintén ezerért, 7000 - ne cifrázzuk jobban, 26 pénz. A különbség hetven. Oda. Khm. Köszönöm. Ha valaki szeretne tényleges segítséget, jöjjön nyugodtan a szerkesztőségbe bármikor, és lejátsszuk. Mert így is lehet. Nyaraljanak. Őszöljenek. Látják, hogy megéri...

Parkolókat alakítanak ki a Dunasoron.

A cizellált lelkek és/vagy kiskorúak védelmében inkább nem írom most ide, mit is mondtam pontosan, amikor egy hét után befordultam kedves utcámba, és megláttam a Forgalmi rend változás feliratot: aztán azt gondoltam, á, értem, változik a menetirány, mint a jégpályán anno; netán fekvőrendőrök dőlnek le majd hozzánk is, a Batsányi után szabadon - de nem. Parkolók épülnek (mellékszál, de pillanatra felvillant az esetleges összefüggés: azért épülhet, mert befizettem a harmincat a múltkori főbűnért, amikor éjjel ott álltam, négy méterre a kereszteződéstől, nem mesélem el még egyszer, mert berobbanok) - beruházó, részemről némi meglepetésre, a gumigyár. Bevallom, elsőre fájt egy picit, hogy éjjel-nappalos megállni tilos lépett érvénybe az utca teljes hosszában (mondjuk 19-06 helyett), de aztán rájöttem, ez Magyarország: soha nem készülne el a parkoló, ha egy percre engednék, hogy bárki megálljon. Márpedig ez készül, dübörög, az emberek dolgoznak, mint az ördög: bár felfoghatnám, mi hogyan működik a világban...

Kényes a téma, a szándékaim viszont tisztességesek, segítenék, kérem, próbáljanak meg ne nagyon félreérteni. Szóval tudom én pontosan, hogy válság meg minden... és sajnos nagyon is jól tudom, vannak, akiknek ötven forint is kínzóan sok tud lenni - most mégis a rabszolgahad (gyorsan tisztáznám, a magam osztálya) azon alsó fertályának tagjaihoz szeretnék szólni, akik még emlékeznek rá, milyen egy tízezres, akik elég testesek ahhoz, hogy még az elkövetkező nemzetmentő manővereket is kihúzzák élve, s akik összeszorított foggal, tudományos kíváncsiságból vagy kóros kalandéhségből továbbra is maradnak itt. Ausztriában, Karintia-Tirol mezsgyéjén töltöttem egy hetet, 1450 magasan, 2000 méteres hegyek karéjában, téren, térerőn, időn, civilizáción túl, egy olyan kétszáz éves gerendaházban, amire, az összhatásra, a környékre nem is nagyon létezik szó. Elég tán annyi, hogy már most kivettem jövő nyáron egy hétre, s ki is fogom, innentől szerintem évről évre... És akkor most számoljunk. Hét éjszakára a tíz személyes, mindennel felszerelt, összkomfortos (plusz: patakvíz folyik a csapból, iható) ház jövőre 390 euró lesz előszezonban (június vagy szeptember). Az 39 euró/fő/hét, 10 530 forint, 1504-ért alszol éjszakánként. Mi 20 eurót (5400 HUF) toltunk be fejenként, a helyi ábécében vett alapanyagokból öt napon át napi egy meleg kaját főztünk, reggeliztünk, söröztünk, kesudióztunk. Tudom, oda is kell jutni: oda-vissza 1200 km, az nyolc lityivel száz liter benzin, egy autót szerintem nem lehetetlen szerezni már, négyen risztelitek, 25 liter pro kopf, egy tízes. Na tehát: összesen 25 930-ért tok-vonó egy hetet tölthetünk el olyan helyen, amilyenről a király is csak álmodik... Ja: és ne felejtsük már el, hogy itthon se fényt kajálunk: menü, öt nap, 4000; hétvége, kétszer, közepes ebéd 3000; reggeli-vacsora, szolidan 7000; áram-melegvíz-benzin-telefon 4000 az össz; esténként valami kis móka, szintén ezerért, 7000 - ne cifrázzuk jobban, 26 pénz. A különbség hetven. Oda. Khm. Köszönöm. Ha valaki szeretne tényleges segítséget, jöjjön nyugodtan a szerkesztőségbe bármikor, és lejátsszuk. Mert így is lehet. Nyaraljanak. Őszöljenek. Látják, hogy megéri...

Parkolókat alakítanak ki a Dunasoron.

A cizellált lelkek és/vagy kiskorúak védelmében inkább nem írom most ide, mit is mondtam pontosan, amikor egy hét után befordultam kedves utcámba, és megláttam a Forgalmi rend változás feliratot: aztán azt gondoltam, á, értem, változik a menetirány, mint a jégpályán anno; netán fekvőrendőrök dőlnek le majd hozzánk is, a Batsányi után szabadon - de nem. Parkolók épülnek (mellékszál, de pillanatra felvillant az esetleges összefüggés: azért épülhet, mert befizettem a harmincat a múltkori főbűnért, amikor éjjel ott álltam, négy méterre a kereszteződéstől, nem mesélem el még egyszer, mert berobbanok) - beruházó, részemről némi meglepetésre, a gumigyár. Bevallom, elsőre fájt egy picit, hogy éjjel-nappalos megállni tilos lépett érvénybe az utca teljes hosszában (mondjuk 19-06 helyett), de aztán rájöttem, ez Magyarország: soha nem készülne el a parkoló, ha egy percre engednék, hogy bárki megálljon. Márpedig ez készül, dübörög, az emberek dolgoznak, mint az ördög: bár felfoghatnám, mi hogyan működik a világban...

Kényes a téma, a szándékaim viszont tisztességesek, segítenék, kérem, próbáljanak meg ne nagyon félreérteni. Szóval tudom én pontosan, hogy válság meg minden... és sajnos nagyon is jól tudom, vannak, akiknek ötven forint is kínzóan sok tud lenni - most mégis a rabszolgahad (gyorsan tisztáznám, a magam osztálya) azon alsó fertályának tagjaihoz szeretnék szólni, akik még emlékeznek rá, milyen egy tízezres, akik elég testesek ahhoz, hogy még az elkövetkező nemzetmentő manővereket is kihúzzák élve, s akik összeszorított foggal, tudományos kíváncsiságból vagy kóros kalandéhségből továbbra is maradnak itt. Ausztriában, Karintia-Tirol mezsgyéjén töltöttem egy hetet, 1450 magasan, 2000 méteres hegyek karéjában, téren, térerőn, időn, civilizáción túl, egy olyan kétszáz éves gerendaházban, amire, az összhatásra, a környékre nem is nagyon létezik szó. Elég tán annyi, hogy már most kivettem jövő nyáron egy hétre, s ki is fogom, innentől szerintem évről évre... És akkor most számoljunk. Hét éjszakára a tíz személyes, mindennel felszerelt, összkomfortos (plusz: patakvíz folyik a csapból, iható) ház jövőre 390 euró lesz előszezonban (június vagy szeptember). Az 39 euró/fő/hét, 10 530 forint, 1504-ért alszol éjszakánként. Mi 20 eurót (5400 HUF) toltunk be fejenként, a helyi ábécében vett alapanyagokból öt napon át napi egy meleg kaját főztünk, reggeliztünk, söröztünk, kesudióztunk. Tudom, oda is kell jutni: oda-vissza 1200 km, az nyolc lityivel száz liter benzin, egy autót szerintem nem lehetetlen szerezni már, négyen risztelitek, 25 liter pro kopf, egy tízes. Na tehát: összesen 25 930-ért tok-vonó egy hetet tölthetünk el olyan helyen, amilyenről a király is csak álmodik... Ja: és ne felejtsük már el, hogy itthon se fényt kajálunk: menü, öt nap, 4000; hétvége, kétszer, közepes ebéd 3000; reggeli-vacsora, szolidan 7000; áram-melegvíz-benzin-telefon 4000 az össz; esténként valami kis móka, szintén ezerért, 7000 - ne cifrázzuk jobban, 26 pénz. A különbség hetven. Oda. Khm. Köszönöm. Ha valaki szeretne tényleges segítséget, jöjjön nyugodtan a szerkesztőségbe bármikor, és lejátsszuk. Mert így is lehet. Nyaraljanak. Őszöljenek. Látják, hogy megéri...

Parkolókat alakítanak ki a Dunasoron.

A cizellált lelkek és/vagy kiskorúak védelmében inkább nem írom most ide, mit is mondtam pontosan, amikor egy hét után befordultam kedves utcámba, és megláttam a Forgalmi rend változás feliratot: aztán azt gondoltam, á, értem, változik a menetirány, mint a jégpályán anno; netán fekvőrendőrök dőlnek le majd hozzánk is, a Batsányi után szabadon - de nem. Parkolók épülnek (mellékszál, de pillanatra felvillant az esetleges összefüggés: azért épülhet, mert befizettem a harmincat a múltkori főbűnért, amikor éjjel ott álltam, négy méterre a kereszteződéstől, nem mesélem el még egyszer, mert berobbanok) - beruházó, részemről némi meglepetésre, a gumigyár. Bevallom, elsőre fájt egy picit, hogy éjjel-nappalos megállni tilos lépett érvénybe az utca teljes hosszában (mondjuk 19-06 helyett), de aztán rájöttem, ez Magyarország: soha nem készülne el a parkoló, ha egy percre engednék, hogy bárki megálljon. Márpedig ez készül, dübörög, az emberek dolgoznak, mint az ördög: bár felfoghatnám, mi hogyan működik a világban...

Kényes a téma, a szándékaim viszont tisztességesek, segítenék, kérem, próbáljanak meg ne nagyon félreérteni. Szóval tudom én pontosan, hogy válság meg minden... és sajnos nagyon is jól tudom, vannak, akiknek ötven forint is kínzóan sok tud lenni - most mégis a rabszolgahad (gyorsan tisztáznám, a magam osztálya) azon alsó fertályának tagjaihoz szeretnék szólni, akik még emlékeznek rá, milyen egy tízezres, akik elég testesek ahhoz, hogy még az elkövetkező nemzetmentő manővereket is kihúzzák élve, s akik összeszorított foggal, tudományos kíváncsiságból vagy kóros kalandéhségből továbbra is maradnak itt. Ausztriában, Karintia-Tirol mezsgyéjén töltöttem egy hetet, 1450 magasan, 2000 méteres hegyek karéjában, téren, térerőn, időn, civilizáción túl, egy olyan kétszáz éves gerendaházban, amire, az összhatásra, a környékre nem is nagyon létezik szó. Elég tán annyi, hogy már most kivettem jövő nyáron egy hétre, s ki is fogom, innentől szerintem évről évre... És akkor most számoljunk. Hét éjszakára a tíz személyes, mindennel felszerelt, összkomfortos (plusz: patakvíz folyik a csapból, iható) ház jövőre 390 euró lesz előszezonban (június vagy szeptember). Az 39 euró/fő/hét, 10 530 forint, 1504-ért alszol éjszakánként. Mi 20 eurót (5400 HUF) toltunk be fejenként, a helyi ábécében vett alapanyagokból öt napon át napi egy meleg kaját főztünk, reggeliztünk, söröztünk, kesudióztunk. Tudom, oda is kell jutni: oda-vissza 1200 km, az nyolc lityivel száz liter benzin, egy autót szerintem nem lehetetlen szerezni már, négyen risztelitek, 25 liter pro kopf, egy tízes. Na tehát: összesen 25 930-ért tok-vonó egy hetet tölthetünk el olyan helyen, amilyenről a király is csak álmodik... Ja: és ne felejtsük már el, hogy itthon se fényt kajálunk: menü, öt nap, 4000; hétvége, kétszer, közepes ebéd 3000; reggeli-vacsora, szolidan 7000; áram-melegvíz-benzin-telefon 4000 az össz; esténként valami kis móka, szintén ezerért, 7000 - ne cifrázzuk jobban, 26 pénz. A különbség hetven. Oda. Khm. Köszönöm. Ha valaki szeretne tényleges segítséget, jöjjön nyugodtan a szerkesztőségbe bármikor, és lejátsszuk. Mert így is lehet. Nyaraljanak. Őszöljenek. Látják, hogy megéri...

Parkolókat alakítanak ki a Dunasoron.

A cizellált lelkek és/vagy kiskorúak védelmében inkább nem írom most ide, mit is mondtam pontosan, amikor egy hét után befordultam kedves utcámba, és megláttam a Forgalmi rend változás feliratot: aztán azt gondoltam, á, értem, változik a menetirány, mint a jégpályán anno; netán fekvőrendőrök dőlnek le majd hozzánk is, a Batsányi után szabadon - de nem. Parkolók épülnek (mellékszál, de pillanatra felvillant az esetleges összefüggés: azért épülhet, mert befizettem a harmincat a múltkori főbűnért, amikor éjjel ott álltam, négy méterre a kereszteződéstől, nem mesélem el még egyszer, mert berobbanok) - beruházó, részemről némi meglepetésre, a gumigyár. Bevallom, elsőre fájt egy picit, hogy éjjel-nappalos megállni tilos lépett érvénybe az utca teljes hosszában (mondjuk 19-06 helyett), de aztán rájöttem, ez Magyarország: soha nem készülne el a parkoló, ha egy percre engednék, hogy bárki megálljon. Márpedig ez készül, dübörög, az emberek dolgoznak, mint az ördög: bár felfoghatnám, mi hogyan működik a világban...

Parkolókat alakítanak ki a Dunasoron.

A cizellált lelkek és/vagy kiskorúak védelmében inkább nem írom most ide, mit is mondtam pontosan, amikor egy hét után befordultam kedves utcámba, és megláttam a Forgalmi rend változás feliratot: aztán azt gondoltam, á, értem, változik a menetirány, mint a jégpályán anno; netán fekvőrendőrök dőlnek le majd hozzánk is, a Batsányi után szabadon - de nem. Parkolók épülnek (mellékszál, de pillanatra felvillant az esetleges összefüggés: azért épülhet, mert befizettem a harmincat a múltkori főbűnért, amikor éjjel ott álltam, négy méterre a kereszteződéstől, nem mesélem el még egyszer, mert berobbanok) - beruházó, részemről némi meglepetésre, a gumigyár. Bevallom, elsőre fájt egy picit, hogy éjjel-nappalos megállni tilos lépett érvénybe az utca teljes hosszában (mondjuk 19-06 helyett), de aztán rájöttem, ez Magyarország: soha nem készülne el a parkoló, ha egy percre engednék, hogy bárki megálljon. Márpedig ez készül, dübörög, az emberek dolgoznak, mint az ördög: bár felfoghatnám, mi hogyan működik a világban...

Parkolókat alakítanak ki a Dunasoron.

A cizellált lelkek és/vagy kiskorúak védelmében inkább nem írom most ide, mit is mondtam pontosan, amikor egy hét után befordultam kedves utcámba, és megláttam a Forgalmi rend változás feliratot: aztán azt gondoltam, á, értem, változik a menetirány, mint a jégpályán anno; netán fekvőrendőrök dőlnek le majd hozzánk is, a Batsányi után szabadon - de nem. Parkolók épülnek (mellékszál, de pillanatra felvillant az esetleges összefüggés: azért épülhet, mert befizettem a harmincat a múltkori főbűnért, amikor éjjel ott álltam, négy méterre a kereszteződéstől, nem mesélem el még egyszer, mert berobbanok) - beruházó, részemről némi meglepetésre, a gumigyár. Bevallom, elsőre fájt egy picit, hogy éjjel-nappalos megállni tilos lépett érvénybe az utca teljes hosszában (mondjuk 19-06 helyett), de aztán rájöttem, ez Magyarország: soha nem készülne el a parkoló, ha egy percre engednék, hogy bárki megálljon. Márpedig ez készül, dübörög, az emberek dolgoznak, mint az ördög: bár felfoghatnám, mi hogyan működik a világban...

Parkolókat alakítanak ki a Dunasoron.

A cizellált lelkek és/vagy kiskorúak védelmében inkább nem írom most ide, mit is mondtam pontosan, amikor egy hét után befordultam kedves utcámba, és megláttam a Forgalmi rend változás feliratot: aztán azt gondoltam, á, értem, változik a menetirány, mint a jégpályán anno; netán fekvőrendőrök dőlnek le majd hozzánk is, a Batsányi után szabadon - de nem. Parkolók épülnek (mellékszál, de pillanatra felvillant az esetleges összefüggés: azért épülhet, mert befizettem a harmincat a múltkori főbűnért, amikor éjjel ott álltam, négy méterre a kereszteződéstől, nem mesélem el még egyszer, mert berobbanok) - beruházó, részemről némi meglepetésre, a gumigyár. Bevallom, elsőre fájt egy picit, hogy éjjel-nappalos megállni tilos lépett érvénybe az utca teljes hosszában (mondjuk 19-06 helyett), de aztán rájöttem, ez Magyarország: soha nem készülne el a parkoló, ha egy percre engednék, hogy bárki megálljon. Márpedig ez készül, dübörög, az emberek dolgoznak, mint az ördög: bár felfoghatnám, mi hogyan működik a világban...

Parkolókat alakítanak ki a Dunasoron.

A cizellált lelkek és/vagy kiskorúak védelmében inkább nem írom most ide, mit is mondtam pontosan, amikor egy hét után befordultam kedves utcámba, és megláttam a Forgalmi rend változás feliratot: aztán azt gondoltam, á, értem, változik a menetirány, mint a jégpályán anno; netán fekvőrendőrök dőlnek le majd hozzánk is, a Batsányi után szabadon - de nem. Parkolók épülnek (mellékszál, de pillanatra felvillant az esetleges összefüggés: azért épülhet, mert befizettem a harmincat a múltkori főbűnért, amikor éjjel ott álltam, négy méterre a kereszteződéstől, nem mesélem el még egyszer, mert berobbanok) - beruházó, részemről némi meglepetésre, a gumigyár. Bevallom, elsőre fájt egy picit, hogy éjjel-nappalos megállni tilos lépett érvénybe az utca teljes hosszában (mondjuk 19-06 helyett), de aztán rájöttem, ez Magyarország: soha nem készülne el a parkoló, ha egy percre engednék, hogy bárki megálljon. Márpedig ez készül, dübörög, az emberek dolgoznak, mint az ördög: bár felfoghatnám, mi hogyan működik a világban...

A cizellált lelkek és/vagy kiskorúak védelmében inkább nem írom most ide, mit is mondtam pontosan, amikor egy hét után befordultam kedves utcámba, és megláttam a Forgalmi rend változás feliratot: aztán azt gondoltam, á, értem, változik a menetirány, mint a jégpályán anno; netán fekvőrendőrök dőlnek le majd hozzánk is, a Batsányi után szabadon - de nem. Parkolók épülnek (mellékszál, de pillanatra felvillant az esetleges összefüggés: azért épülhet, mert befizettem a harmincat a múltkori főbűnért, amikor éjjel ott álltam, négy méterre a kereszteződéstől, nem mesélem el még egyszer, mert berobbanok) - beruházó, részemről némi meglepetésre, a gumigyár. Bevallom, elsőre fájt egy picit, hogy éjjel-nappalos megállni tilos lépett érvénybe az utca teljes hosszában (mondjuk 19-06 helyett), de aztán rájöttem, ez Magyarország: soha nem készülne el a parkoló, ha egy percre engednék, hogy bárki megálljon. Márpedig ez készül, dübörög, az emberek dolgoznak, mint az ördög: bár felfoghatnám, mi hogyan működik a világban...

A cizellált lelkek és/vagy kiskorúak védelmében inkább nem írom most ide, mit is mondtam pontosan, amikor egy hét után befordultam kedves utcámba, és megláttam a Forgalmi rend változás feliratot: aztán azt gondoltam, á, értem, változik a menetirány, mint a jégpályán anno; netán fekvőrendőrök dőlnek le majd hozzánk is, a Batsányi után szabadon - de nem. Parkolók épülnek (mellékszál, de pillanatra felvillant az esetleges összefüggés: azért épülhet, mert befizettem a harmincat a múltkori főbűnért, amikor éjjel ott álltam, négy méterre a kereszteződéstől, nem mesélem el még egyszer, mert berobbanok) - beruházó, részemről némi meglepetésre, a gumigyár. Bevallom, elsőre fájt egy picit, hogy éjjel-nappalos megállni tilos lépett érvénybe az utca teljes hosszában (mondjuk 19-06 helyett), de aztán rájöttem, ez Magyarország: soha nem készülne el a parkoló, ha egy percre engednék, hogy bárki megálljon. Márpedig ez készül, dübörög, az emberek dolgoznak, mint az ördög: bár felfoghatnám, mi hogyan működik a világban...

A cizellált lelkek és/vagy kiskorúak védelmében inkább nem írom most ide, mit is mondtam pontosan, amikor egy hét után befordultam kedves utcámba, és megláttam a Forgalmi rend változás feliratot: aztán azt gondoltam, á, értem, változik a menetirány, mint a jégpályán anno; netán fekvőrendőrök dőlnek le majd hozzánk is, a Batsányi után szabadon - de nem. Parkolók épülnek (mellékszál, de pillanatra felvillant az esetleges összefüggés: azért épülhet, mert befizettem a harmincat a múltkori főbűnért, amikor éjjel ott álltam, négy méterre a kereszteződéstől, nem mesélem el még egyszer, mert berobbanok) - beruházó, részemről némi meglepetésre, a gumigyár. Bevallom, elsőre fájt egy picit, hogy éjjel-nappalos megállni tilos lépett érvénybe az utca teljes hosszában (mondjuk 19-06 helyett), de aztán rájöttem, ez Magyarország: soha nem készülne el a parkoló, ha egy percre engednék, hogy bárki megálljon. Márpedig ez készül, dübörög, az emberek dolgoznak, mint az ördög: bár felfoghatnám, mi hogyan működik a világban...

A cizellált lelkek és/vagy kiskorúak védelmében inkább nem írom most ide, mit is mondtam pontosan, amikor egy hét után befordultam kedves utcámba, és megláttam a Forgalmi rend változás feliratot: aztán azt gondoltam, á, értem, változik a menetirány, mint a jégpályán anno; netán fekvőrendőrök dőlnek le majd hozzánk is, a Batsányi után szabadon - de nem. Parkolók épülnek (mellékszál, de pillanatra felvillant az esetleges összefüggés: azért épülhet, mert befizettem a harmincat a múltkori főbűnért, amikor éjjel ott álltam, négy méterre a kereszteződéstől, nem mesélem el még egyszer, mert berobbanok) - beruházó, részemről némi meglepetésre, a gumigyár. Bevallom, elsőre fájt egy picit, hogy éjjel-nappalos megállni tilos lépett érvénybe az utca teljes hosszában (mondjuk 19-06 helyett), de aztán rájöttem, ez Magyarország: soha nem készülne el a parkoló, ha egy percre engednék, hogy bárki megálljon. Márpedig ez készül, dübörög, az emberek dolgoznak, mint az ördög: bár felfoghatnám, mi hogyan működik a világban...