A hajrában tartott itthon egy pontot a Kanizsa ellen a Dunaújváros Futsal - galériával

Dunaújváros Futsal – Nagykanizsai Futsal Club 3–3 (1–2)

Dunaújváros: Cseresnyés – Ivacs (1), Csányi, Kovács, Németh (1). Cserék: Bán, Szedmák, Fekete, Villám (1), Szili, Varga, Kiss, Tóth, Paget. Vezetőedző: Tóth Árpád.

Nagykanizsa: Szőke – Gyurcsányi, Horváth (1), Schuller, Millei (1). Cserék: Szabó, Füzesi, Szakmeiszter (1), Novák.

Rögtön az első percben Millei állva hagyta a hazai védelmet és máris Cseresnyés hálójában pattogott a labda (0-1). Ez hideg zuhanyként érte a hazaiakat. Aztán parázzsá vált a játék és Villám a legjobb korszakát idéző módon egyenlített. Akkor úgy látszott, hogy sínen van a Dunaújváros, de a harc ezzel indult be igazán és a félidő utolsó percéig tartott. A Nagykanizsa ismét egy merész kontrához nyúlt, Horváth kihasználta, hogy szabadon hagyják és a góljával előnnyel mehetett a csapata a szünetre (1-2).

A második etapra a a dunaújvárosiak jöttek ki a nagyobb elszántsággal, és Németh egy percen belül egyenlített (2-2). Egyből kiderült a vendégcsapat terve: ők a három pontért érkeztek. A hazaiak szerencséjére a helyzetkihasználásuk nem volt éppen tökéletes. A hajrá előtt azonban Szakmeiszter észrevette az újabb sanszot és a góljával előnybe került a Nagykanizsa (2-3).

A piros mezesek mindent megpróbálva próbálták menteni legalább az egy pontjukat. Az 5:4-ben játékukkal rengeteg helyzetet teremtettek, és a kontralövéseket is szerencsésen hárították. Végül a már extázisban játszó Ivacs Gábor mentette meg a helyzetet: ismét egy pazar gólt lőtt, amellyel a végeredményt is beállította (3-3).

Tóth Árpád, a hazaiak szakezetője: – Sajnos idegesen kezdtünk. Túl nagy volt a drukk a játékosainkban, görcsösökké váltunk és kellett egy kis idő, amire fölvettük a ritmust és talpra álltunk. Nagyon hullámzó mérkőzés volt a pénteki. A második félidőben folyamatosan futottunk az eredmény után. Hátránnyal kezdtünk, hamar egyenlítettünk, aztán visszavették az előnyt és mégtöbbet kellett bevállalnunk, de megküzdöttünk az egy pontért.

Csányi Dávid a csapatkapitány: – Ez egy végletekig kiélezett csata volt. Szerencsére a végén egyenlíteni tudtunk, így tovább él a reményünk, hogy kiharcolhatjuk a bekerülésünket a felsőházba. Ellenfelünk is győzni akart és mi is mindent egy lapra föltéve kockáztattunk, mert legalább aaz egy pontra szükségünk volt. Helyzet, helyzet hátán alakult ki, de csak nem tudtuk belőni, aztán egy szerencsés góllal itthon tudtuk tartani az egy pontot.