Szeretnék mind az utánpótlás-, mind a felnőtt-bajnokságot végigversenyezni

Dunaújváros

– A helyzet mindenképpen rendkívülinek mondható. Erre felkészülni is roppant nehéz, nem hogy megoldani. Egy bajnoki szezon közben ezt embert próbáló feladatnak gondolom. A szervezetnek van egy kialakult ritmusa, zajló mindennapjai, ami alapjaiban változott meg, és a biztonságból, a komfortzónánkból kikerülve egy bizonytalan helyzetbe kerültünk. Egyik pillanatról a másikra a dunaújvárosi futsal további működése került veszélybe – kezdte.

– Ha megoldandó feladatról beszélünk, akkor én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem egy, hanem két fontos feladatunk volt. Egyrészt a gazdaságilag biztos további működés körülményeinek megteremtése, másrészt a csapataink további versenyeztetése. A klub megalakulásának első pillanatától arra törekedtünk, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Ha lehet ilyet mondani, büszkék vagyunk arra, hogy soha nem voltak tartozásaink. Mindig, minden esetben határidőre teljesítettük a vállalásainkat, tartozásunk ma sincs. Ezen a jövőben sem fogunk változtatni. A legnagyobb támogatónk, az ISD Dunaferr Zrt. pénzügyi nehézségeit megértettük, és elfogadtuk az ezzel járó következményeket is. Hálásak vagyunk az elmúlt évekért, hiszen a sikereket együtt, velük értük el. A bajnoki érmek ma is fényesen csillognak, de amikor munkahelyek, családok egzisztenciái vannak veszélyben, akkor nekünk is felelős magatartást kell tanúsítanunk. A munkahelyek, a családok megélhetésének védelme ebben a helyzetben talán mindennél fontosabb – tette hozzá.

– Sikerült az alap problémák megoldása?

– Néhány nap alatt sok-sok dolgot át kellett alakítanunk az életünkben, újra kellett szerveznünk. Vérző szívvel kellett elbúcsúznunk több játékosunktól és az edzőnktől, de nem tehettünk mást. Nem szerettünk volna felelőtlenül ígéretet tenni senkinek. Sorsokról, életekről beszélünk. Nagyszerű sportemberekről, akiket az utolsó pillanatig vitt a szívük. Reméljük és kívánjuk, minél előbb visszaterelődjön az életük a futsal világába. Mi pedig összehúztuk a nadrágszíjunkat és a korábbi évekhez képest sokkal szerényebb pénzügyi keretekkel megyünk tovább. Szeretnénk mind az utánpótlás-, mind pedig a felnőttbajnokság küzdelmeit végigversenyezni. Hálás vagyok a kollégáim hozzáállásáért és a körülöttünk dolgozók „támogatásáért”, a segítségükre is hatalmas szükségünk van ezekben a napokban is.

Mutassák meg, nem volt hiába az előző évek munkája

– Egy sor fiatal játékost dobtak a mély vízbe. Milyen célt tűztek ki eléjük?

– Igen, szinte utánpótláskorú csapattal folytatjuk a felnőttbajnokságot. De velünk maradt Csányi Dávid, Németh László, Cseresnyés Alex, Dorogi Benjamin és Slett Kristóf, akik már több NB I-es meccsen is szerepeltek. Facskó József feladata lesz felkészíteni őket. A fiatal játékosok számára ez rendkívül motiváló kihívás. Megmutathatják tudásukat, kipróbálhatják magukat az első osztályban, egy viszonylag szűk elithez tartozhatnak. Olyan szakmai tudást és rutint szerezhetnek, amiből később építkezni tudnak. A célunk ez. Férfiként fejlődni, tanulni és megalkuvás nélkül harcolni, dolgozni hétről hétre. Megmutatni, hogy Dunaújvárosban nem volt hiábavaló az elmúlt évek munkája.

– Mi történt a szépen gyarapodó utánpótlás-csapatokkal?

– Ők továbbra is léteznek, edzenek (a legkisebbek kivételével) és versenyeznek. A szakmai munkát olyan edzők képviselik, akiktől a fiatalok tanulhatnak, mintát adhatnak számukra. A minőségből nem engedünk, ugyanazzal a prioritással tekintünk a feladatra, mint tettük ezt a korábbi években.

– Milyen jövőkép rajzolódik a klub elé a szezon végéig, és hosszabb távon?

– Nehéz ma a jövőről beszélni. Azt tudom mondani, keményen dolgozunk azon, hogy Dunaújváros futsalcsapata továbbra is sikeres maradjon.

– Egyre komolyabb ellenfelekkel találkoznak. Ma 19 órától hazai pályán zárt kapuk mögött a talán legerősebb Haladással. Ilyen erőkülönbség mellett mi mondható tisztességes helytállásnak?

– Talán ma Magyarország legjobb csapata a Haladás. Azt hiszem, ez csak egyvalamire sarkallhat egy játékost. Ezen az estén mindennél jobban kell akarni megmutatni azt, bármire képesek lehetünk.