A nagymama húsvágó deszkája maradjon csak az asztalfiókban

Természetesen hozzá fordultam, mert ha valaki a dunaújvárosi kaucsuklabda történetére kíváncsi, akkor ezt kell tennie. Nos, ezért fordultam hozzá, szíveskedjék néhány mondatban jellemezni interjúm főszereplőjét.

– Rövid jellemzésem a következő: Furka Attila mindent tud az asztaliteniszről. Gyors játékos, kiválóak a tenyeresei, szervában is. És nagy harcos, tud a végsőkig küzdeni. Emlékszem, hogy 1992 nyarán került hozzám a Munkás Aladdin SE-hez ifjúságiként. Attól kezdve egyengettem a pályáját, elősegítettem a tehetséges, egyben nagyszerű játékos fejlődését – nyilatkozta érdeklődésünkre.

Nos, Józsi bácsi egy kiváló asztaliteniszező fiatal éveire emlékezett. És Furka Attila ismét irányítja a megyében a sportágat, a szakmai munkát, a megyei versenyzést, valamint az utánpótlás működését…

Vagyis a regionális helyzetért felel, ugyanakkor tenyereseivel elkeseríti ellenfeleit. Persze sajnos most olyan időket élünk, amikor a negyvenöt éves asztaliteniszezőnek nincs az arcára írva a győzelmi öröm. Mondhatjuk, ahogy a többi sportág képviselője az országban, ő is belenyugszik a mostani keserves állapotba, amit a koronavírus-járvány idézett elő.

– A helyzet röviden összefoglalva a következő: civil foglalkozásommal tevékenykedem, a pingpongban pedig csak reménykedem. Most nincs dolgom a szövetségnél, ugyanis az összegző jelentésemet elkészítettem. Most azt várom, mikor vehetik kézbe a felnőtt, az ifjúsági asztaliteniszezők, a gyerekek is az ütőt – kezdte a beszélgetést lapunk megkeresésére.

Mivel az iskolák zárva, a tizenöt egyesület közül egy sem tud jelenleg edzeni

– Attila, nem megoldás előkotorászni a nagymama húsvágó deszkáját, és azzal gyakorolni az ebédlőasztalon, vagy egyéb sík terepen?

– Azért vannak nekünk adogató gépeink is, de hol játsszunk? A tizenöt egyesület közül egy sem tud jelenleg pingpongozni, hiszen a legtöbb csapat iskolai tornateremben játszik és gyakorol, az iskolák pedig most zárva vannak.

– Rendben, hagyjuk a deszkát, de lehet szükségből végzett mozgás, edzés…?

– A helyzetet bonyolítja, hogy a járvány miatt nem is lenne lehetőség a játékra, hiszen az érintkezés, a játékosok közelsége egymáshoz nem ajánlott. Ezért én a kocogást, a futást javasolnám. Ezt az egész család is elvégezheti, kutyástul együtt. Tehát a fizikai erősítés, az erőnlét szinten tartása nagyon ajánlatos. Egyébként várunk és várunk… Eredményhirdetés sem volt, nem tudtuk befejezni a bajnokságot. Az NB II-ben a harmadik helyen végzett a DASE a második Dunaújvárosi Egyetem Diáksportkör mögött.

– Nagyképűnek hangzik ha tervekről, illetve az elgondolásokról kérdezgetem az elnököt?

– Hát a helyzet nem rózsás. Nemcsak az egészségügyi helyzet miatt, hanem azért is, mert a sportág az anyagiak miatt is a fennmaradásért küzd. Vagyis nagyon sok a kérdőjel.

– Eddig ön is versenyeztette az utánpótlást a DASE Sportegyesületben, valamint dr. Hanák Tamás elnök, Szabó Attila vezetőedző szorgalmas munkával pátyolgatott harminc gyereket, akiknél szemmel látható a fejlődés. De ki ne hagyjam a mindössze hetven esztendős „fiatal” játékost, Bodó Lászlót, aki országos versenyeken is kezébe veszi az ütőt…

– Valóban nagy érték a nálunk sportoló harminc gyerek, akik a csarnokban nagy lelkesedéssel ütik a labdát, és versenyeznek. Nekünk az jelenti a legtöbbet, hogy látjuk, egyre érettebb a játékuk. Csak hát náluk pedig az a gond, hogy eljutnak a középiskolás korig, s ekkor tanulmányaik miatt sok fiatalt elveszítünk. Tehát az utánpótlás nevelése sem gond nélküli a sportágunkban.

– De mindenképpen szeretném javasolni: legyen a beszélgetésünknek pozitív végkicsengése. Ha csak annyit mondok: női asztalitenisz-válogatott…?

– Hát persze, óriási dolog, hogy a magyar női válogatott együttes kijutott az olimpiára, amit ugye jövőre halasztottak. Madarász Dóra, Pergel Szandra és a kisbabát váró Póta Georgina helyett a negyvenhárom éves Fazekas Mária aranyozhatja be a magyar asztalitenisz sportág jövőjét. És ha rájuk gondolunk, máris könnyebben éljük meg a mai helyzetet. A húsvágó deszka helyett egyszer csak kicsomagoljuk a tokból a pingpong­ütőket. Kivárjuk!