jégkorong

2019.10.09. 13:30

Még csak álom a három egyenrangú sor az Acélbikáknál

Mint minden sorozat, a DAB veretlenségi sorozata is véget ért. A dunaújvárosi jégkorongozók az Erste Liga első hat mérkőzésén nem találtak legyőzőre, majd a múlt héten Erdélyben kétszer is kikaptak.

Agárdy Csaba

Az Acélbikák tehát nyolc meccsen jutottak túl. A Fehérvári Titánokkal már kétszer is találkoztak, viszont az Újpest és a Hokiklub Budapest eddig még nem jutott ellenfélül.

Erdélybe pontveszteség nélkül utazott el Miroslav Ihnacak csapata, és pont nélkül tért haza. Mindenki bízott abban, hogy a DAB jó sorozata folytatódik. A játékosok mi mást is nyilatkozhattak a két meccs előtt mint azt, nem most szakad meg a győzelmi sorozatuk. A szurkolók pedig – ők már a harmadik egymást követő siker után skandálták a Dunaújvárosi Jégcsarnokban, hogy „Bajnokok leszünk! Bajnokok leszünk!” – szintén bizakodók voltak, és azok most is. (Az Acélbikák szurkolói egyébként rendkívül lojálisak a csapatukhoz, a legnagyobb bajban is mindig a fiúk mellett álltak, most pedig nincs baj, sőt, reménykedhetünk a jövőt illetően.)

Reálisan nézve azonban a bajnoki címnek nem a dunaújvárosiak a legnagyobb esélyesei, és az sem meglepetés, hogy sem Csíkszeredában, sem Brassóban nem nyert a DAB. Ami talán váratlan volt, hogy Brassóban beleszaladt a társaság egy csúfos vereségbe, 9–2-re kapott ki a Barcaságban, miközben korábban négy mérkőzésen is csak egy gólt kapott a dunaújvárosi együttes.

Ifjabb Azari Zsolt, a DAB csapatkapitánya
Fotó: Zsedrovits Enikő/Dunaújvárosi Hírlap

Hogy a veretlenségi sorozat Erdélyben megszakadt, szinte törvényszerű volt. Már csak azért is, mert papíron az SC Csíkszereda és a Corona Brassó is erősebb, mint a DAB, és amúgy sem könnyű Erdélyben nyerni a sok utazás, az ottani meccsek forró hangulata miatt, és azért, mert kézilabdanyelven szólva Erdélyben sok esetben a játékvezetők „megfújják a hazai pályát”. (Érdekes, Csíkszeredában még a román bírók is a székelyek felé húznak.)A másik, borítékolható ok volt: a csapat elfáradt. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen nagyon fiatal a társaság (hat játékos 2000-ben, vagy azután született, de öten is csak 1999-esek), és ugyancsak kézilabdanyelven igen rövid a DAB kispadja. Ihnacak-mester általában három sorral, de volt már arra is példa, hogy két sorral játszott, amikor a riválisok többségénél négy, szinte azonos erejű sor van. Arról nem beszélve, hogy a negyedik sort teljes egészben, a harmadikat pedig részben olyan juniorok alkotják – legyünk őszinték –, akik a saját korosztályukban sem meghatározóak a magyar bajnokságban.

Vagyis kezeljük a helyén a dolgokat, és a szezon előtti véleményemet tartom, ennek a csapatnak az ötödik-hatodik hely megszerzése már sikernek számítana. Mert akárhogy nézzük, az FTC, a Csíkszereda, a Brassó játékoskerete jóval erősebb, mint az Acélbikáké. És az Újpesté is izmosabbnak tűnik, még akkor is, ha tudjuk, az UTE katasztrofálisan kezdte a szezont. Papíron a Gyergyói HK és a DEAC is erősebbnek látszik – főleg hosszú távon –, de azokat meglepheti a DAB. Ami elvárható a csapattól, hogy a Fehérvári Titánok, a Schiller-Vasas és a Hokiklub Budapest ellen ne legyenek gondjai.

Semmi sem fekete vagy fehér

Ifjabb Azari Zsolt, a csapat kapitánya Erdély után így nyilatkozott:

– Nem lehet a dolgokat csak feketén vagy fehéren látni. Nyáron elkezdtünk egy munkát, játszottunk hat bajnoki meccset, és megnyertünk hatot. Ugyanazokat a módszereket alkalmaztuk Erdélyben, mint előtte, azonban most nem vált be. Bár Csíkszeredában minden rendben volt, nyerhettünk volna. Viszont az is igaz, ott mindent egy lapra tettünk fel, másnapra kifújtunk. Egyelőre nálunk csak álom, hogy három sor ugyanannyi időt játsszon, most az a helyzet, az első két sornak kell a gólokat lőnie, a harmadiknak pedig az eredményt tartania. Viszont fokozatosan el kell érni, hogy a fiatalok is egyre több lehetőséget kapjanak. A juniorok rengeteg munkát végeznek, a felnőttcsapattal edzenek, sok meccset játszanak, állandóan utaznak, előbb vagy utóbb ennek meglesz az eredménye.

 

Ezek is érdekelhetik