Tizenöt éves emlékek ma is motivációt jelentenek

2003 februárja nagyon sikeres hónapnak számít a Dunaferr női kézilabdacsapata számára. Nem volt egyszerű, de azért sikerült a spanyol Bera Bera együttesét kiverni az EHF Kupából. Itthon 23–18-ra nyert a dunaújvárosi csapat, Spanyolországban a visszavágón a spanyolok nyertek, de csak 23–20-ra, tehát két dobott gól előnnyel a Dunaferr együttese jutott tovább a kupában. Mindkét találkozón tagja volt a csapatnak Oblisz Anita és Ferling Bernadett. Anita egy gólt dobott, Bernadett pedig összesen a két mérkőzésen ötször talált be a spanyol kapuba.

Oblisz Anita először a mai Bera Bera csapatáról nyilatkozott, és bizony milyen igazakat mondott!

– A mostani spanyol csapat is tele van légiósokkal. Tehát furcsán hangzik, de a magyar bajnokság is lehet nemzetközi, hiszen a mai magyar NB I is tucatszám alkalmaz külföldieket. Ma már nem jelent különlegességet, ha külföldi csapattal, külföldi játékosokkal kell megmérkőzni. Nem lesz könnyű a spanyolok ellen, hiszen idén is bajnokok, és most is ők vezetik a spanyol első ligát, erős gárda. Az a jó szerintem, hogy az első, szombati találkozón már tudunk gyűjteni sok tapasztalatot a visszavágóra. És természetesen nagy gólkülönbségű győzelemre lesz szükség a továbbjutáshoz. Visszatérve a tizenöt évvel ezelőtti párharcra, óriási örömmel fejeztük be az ottani találkozót. Mindegy hogyan, de most is be kell jutni a csoportkörbe. Bizonyára a mai Bera Berának is vannak gyenge pontjai, azt kell ügyesen kihasználni. Emlékszem, nagyon kemény védekezést követelt meg tőlünk Kiss Szilárd edző („Kőkeményen, kettő-három”). Ennek voltam komoly szereplője Gáspár Gabival együtt. És voltak nagyszerű támadóink: Szrnka a második mérkőzésen nyolc gólt dobott, Nagy négyet, Pálffy, Pigniczki kettőt-kettőt… És a kapunkban pedig egy óriási egyéniség Pálinger Katalin védett. A mai csapatunknak is van esélye. Legyenek olyan elszántak, amilyenek mi voltunk. Nagy teljesítményt jelentett, hogy a spanyolok az ötgólos előnyünket nem tudták behozni.

Ferling Bernadett jól emlékszik arra, hogy a spanyol védekezés abban az időben is nagyon kellemetlen volt.

– Meg is ittam a levét az ütközéseknek, mert egy piros lappal a második találkozón ki is állítottak, durva mérkőzés volt, de azért három gólt is dobtam. Nagyot harcoltunk. Továbbra is gyors kézilabdát, agresszívan játszanak. Labdaszerzés után rohannak előre. Biztos vagyok abban, hogy felkészülten várjuk szombaton a spanyol csapatot. Valamikor Európában erősebb volt a spanyol vonal a nőknél, mint most. Jelenleg a skandináv női kézilabda vezet a kontinensen, és a férfiaknál erős a spanyolos kézilabda. Össze tudnám számolni, hogy hány európai csapattal kerültem szembe, az oroszoktól a németekig, és én ezt mindig nagyon élveztem. Érdekes, izgalmas találkozókat játszottunk a külföldiekkel. Nem ismernek bennünket (igaz, mi sem őket), tehát el lehet „adni” egy-egy figurát nekik, amit már az NB I-es ellenfelek játékosai jól ismernek. Tehát nincsenek felkészülve a kulcsjátékosaink megoldásaiból. Lehet váratlan, meghökkentő, meglepő játékelemet is alkalmazni. És az is élmény, amikor a Dunaújváros Sportcsarnok zúg a hazai közönség buzdításától. Ott kint a spanyol nézőknél nem divatos az az erőteljes szurkolás, mint amilyen nálunk. Azaz a hazai pálya döntő lehet!