Visszatért egy délutánra

A más csapatokban szerzett sikerei után, ahogy korábban profi játékosként, úgy most ránézésre hihetetlennek tűnő módon, de „öregfiúként” is visszatért a Carissa Kupa gálamérkőzésére a Fradi ellen.

A huszonegy éves aktív labdarúgói karrierje során számos klubot, köztük külföldieket is megjárt. Ez idő alatt négyszázhatvanegy tétmérkőzésen lépett a pályára, ebből tízet a válogatott színeiben. Ezeken száznégy gólját jegyezték föl. Ezúttal is derűsen és tettre készen, az egykori bajnokcsapat tagjaként várta a Fradi elleni mérkőzést.

Nem öregítik ezek a mostani csapattársai?

– Semmi probléma, hiszen lassan én is negyvenéves leszek. Mivel edzősködök, ezért az elfoglaltságaim miatt már csak megyei csapatban tudok nagypályára lépni.

Gratulálunk a mai Ferencváros elleni győzelemhez!

– Köszönjük szépen! Jó, barátságos hangulatú mérkőzés volt. Meglepő módon jóval magasabb volt az iram, mint a hasonló gálameccseken szokott lenni. Mindkét csapatban kiváló labdarúgók léptek pályára. Ma kimondottan jól védekeztünk és nekünk volt több helyzetünk. Megtettünk mindent, amit kellett. A labdarúgás szeretete vitt előre bennünket, sokat passzoltunk, rendben ment a játék.

Mik a legszebb dunaújvárosi emlékei a múltból?

– Ragyogó évünk volt, amikor felkerültünk az NB I-be. Abból az időből máig jó barátságban vagyunk Jekl Tónival, Salamon Mikivel és Kóczián Ferivel.

A tanítványai szerint ön egy nagyon jólelkű edző!

– Majd megismernek rendesen! (nevet) A viccet félretéve, az a dolgom, hogy edzőként, pszichológusként és szülőként is foglalkozzak velük. Megpróbálok egyensúlyt találni ezen kategóriák között. Amennyiben látom, hogy valaki küzd a pályán, elviselem, ha hibázik. Csak akkor tud fejlődni a játékos, ha tűzben ég és odateszi magát! Kényelmesen, langyos vízben nem fog menni semmire.