Meditatív lelkigyakorlatok vászonra vetítve

Az alkotót most kezdik csak igazán felfedezni, április 5-én nyílt kiállítása „Memento homo” (Emlékezzél, ember) címmel a Stefánia Palotában Cakó Ferenc grafikus, animációs filmrendezővel és az itteni kiállítást megnyitó Csató Tamás festőművésszel közösen.

Tavaly év végén a Kaszásdűlői Kulturális Központban járt ugyanez a tárlat, akkor Fazakas Réka kurátor (aki egyébként a Műcsarnok kurátora is) eképpen invitálta a közönséget a kiállításra: „…’a Művészet gyógyít, mert befelé vezet…’ Tökéletesen igazodik ehhez a hívómondathoz Wild-Zentai Mariann Lelkigyakorlat című tárlatának anyaga. A kiállítótérben olyan élményben lehet részünk, mely mindenekelőtt a lelkünket igényli, hiszen valamennyi ecsetvonás, szín vagy épp installációs elem az elsődleges vizuális élményeinken keresztül a belsőnkhöz szól. Sajátos meditációs utat járhatunk végig a kiállított képek felfedezésekor. Wild-Zentai Mariann olajjal és akrillal készített festményei különös világokat láttatnak. A munkák belső utazásra invitálnak, ahol szinte bármi megtörténhet, hiszen realitás és szürrealitás, valóságos és álomszerű dolgok mosódnak össze bennük, amelyeknek alapja mindig a dolgok közötti különös összefonódások, koincidenciák.”

Miután a Bartók aulájában a megnyitót a magyar költészet napjára szervezték, nem csoda, hogy Csató Tamás elsőként Fodor Ákost idézte: 

Hamar meg is indokolta, számára Wild-Zentai Mariann mindig is a „csengés” volt. Nagy vonalakban felvázolta az alkotó útját egy nyírségi kistelepüléstől, ahol dolgos, derék emberek élnek, akik úgy gondolták, hogy ez a tevékenység nem túl hasznos, az építőmérnöki tanulmányokon át addig, hogy ma már komolyan foglalkozik a festészettel. Felidézte első találkozásukat, amikor 

Utalva ezzel a történetre, amelyben egy nagyon félénk kisegér elment a varázslóhoz, hogy segítsen rajta, mert nagyon fél a macskától. A varázsló macskává változtatta. Később visszatért, mert félt a kutyától, kutyává változtatta. Pár nap múlva újra visszatért, mert félt a tigristől, akkor tigrissé változtatta, de a kisegér ekkor is visszatért, hogy most meg a vadásztól fél. Ekkor már azt mondta a varázsló, semmit nem tudok tenni érted, mert a szíved az egéré. Csató szerint Wild-Zentai akkor még lehet, hogy kisegér volt, de mára már legalábbis tigris, de lehet, hogy vadász, a lelke viszont biztosan nem az egéré. Mint mondta: a szemem láttára olyan fejlődésen ment keresztül, aminek én is csodálója vagyok.

A kiállított munkákról így nyilatkozott: Nagyon visszafogott pigmenthasználata van. Nem harsognak a képei, nincsenek tele színnel, de egymással abszolút harmonizálnak és ami van, az bőven elég. Nagyon mesterien bánik az anyaghasználattal. Mariann mondhatnám úgy, hogy meditatív festő, nem igazán tervezi meg előre a munkáit, mégsem ad-hoc jelleggel készülnek, egy mélyebb meditációs előzmény után kezd el dolgozni. Olyan meditatív állapotba szeret kerülni, amikor hagyja, hogy a belső énjéből fakadjon, ami a vászonra kerül.