Az emlékek és hagyományok megőrzése a cél

Pataki Dezső a Művelődési Központ igazgatója:

– Nagyon örülök, hogy ismét megtudtuk rendezni a várostörténeti vetélkedőt. Nem utolsó sorban azért, mert voltak olyan versenyzők, akik hajlandóak voltak arra, hogy szabadidejükből áldozzanak a felkészülésükre. Ezért az elsőtől a legkevesebb pontot szerzőkig, mindenkinek egy nagy tapsot kértem. Higgyék el, hogy ez a befektetett munka a jövőjükben sem lesz hiába való.

Szeretném megköszönni a felkészítő tanárok segítségét. Elismeréssel fordulok kolléganőim felé, Fafkáné Simon Ildikó és Rabiné Holmi Melinda az előkészítésben és a mai lebonyolításban, Szer Noéminek valamint a külsősként velünk tartó Nagy Gábornénak  a zsűri munkájában való részvételét.  

Fafkáné Simon Ildikó művelődésszervező:

– Évek óta szervezzük a Várostörténeti vetélkedőt, aminek az egyik lebonyolítójaként működtem közre. Úgy gondoljuk, hogy egy település életében az egy jelentős esemény, amikor városi rangot kap. Ez a mi esetünkben 1989. március 1-jén történt. Fontosnak tartjuk, hogy erről időről-időre megemlékezzünk. Ennek az egyik módja a megemlékező ünnepségünk, amelyen átadjuk a városi kitüntetéseinket. A másik pedig ez a hetedik-nyolcadik osztályos korúaknak rendezett vetélkedő. Különböző a városhoz, vagy országhoz köthető témákban mérhetik össze a tudásukat.

A személyükben a jövő mindent tudó nagyszüleit készíted föl a városukról szóló témákban?

– Remélem, hogy így lesz, hasznát veszik ezeknek az ismereteknek, és azt is, hogy jó szívvel emlékeznek meg ezekről a délutánokról, mert azt szeretnénk, ha ezek könnyed jó hangulatú események lennének!

Némely feladat a hétköznapi felnőtt embereknek is nehéz lett volna!

– Az lehetséges, de ezek a gyermekek minden feladathoz kaptak egy felkészítő anyagot, és ők ügyesek és okosak, mindent megtanultak. Ezzel a kihívással a csapatok nagy része remekül megbirkózott. Nyilván a képességeik és a rászánt idejük befolyásolta az elért eredményüket, viszont mindenki felszabadult jókedvvel zárta ezt a programot.

Kövesdi Kata

– Nagyon örülünk, mert egy kis diadalnak érezzük. Úgy érzem, hogy megérte az elvégzett sok munkát és köszönjük a Kati nénik a nagy segítséget. 

Kövics Kinga

– Tavaly is mi nyertük meg ezért ez volt az idei titkos célunk. Komoly ajándékot egy-egy Powerbankot kaptunk. Külön öröm, hogy szerettem volna egyet.  

Kiss Nóra

– Nem volt egyszerű ez a verseny, rendesen fel kellett készülni, amihez Keresztes Kati néni nagy segítséget nyújtott nekünk. Van még egy „nagy kihívás” előttünk (mondta mosolyogva) egy másik nyereményünk egy kis torkoskodás a Tóth cukrászdába, ahol a kedvünk szerint választhatunk a finomságok közül.