A mai kor hangján: A magyar kultúra napján

A tisztelgés természetesen a Himnusszal kezdődött. A klasszikus, szívet facsaró hangfelvétellel, mellyel Sinkovics Imre ébreszt bennünket könyörtelenül, a vérzivataros évszázadainkban megélt nem csak dicsőséges tetteinkre, és aminek a végén a fohász még 201 év múltán is aktuális.

Az ünnepi beszéd

Papp Attila a helyi Magyar László gimnázium igazgatója lépett a közönség elé. Szakított a megfáradt sablonokkal és a hagyományokkal, a mai kor hangján szólalt meg és talán ez is volt az oka, hogy az előadása az ünnephez méltó, de könnyed, derűs és még szórakoztató is volt. Ebből idézünk.

– A kultúra valamivel több, mint amit a hétköznapi keretek között a hagyományos módon tanulni lehet. Ennek közösségteremtő ereje is lehet. Vannak, akik valamiért fontosnak tarják, hogy behozzanak az életünkbe valami pluszt, amit csak a művészet tud megtenni. Kifejeznek helyettünk olyan dolgokat, amit mi magunk a saját szavainkkal, néha nehezen tudnánk megtenni. Tudjuk, hogy ott van, fontos, de amikor meghallunk egy jó verset, egy szép zenét, vagy egy darabot, néha megszólal bennünk az, hogy 

A művészetnek és a kultúrának számomra egy olyan szerepe is van, hogy összehoz bennünket, és olyan húrokat pendít meg bennünk, ami mindnyájunknak fontos.

–„Itt felelek arra a kérdésre, melyet a mellünknek szegeztek. Hát igenis lenni! Lenni, elsősorban embernek, és emberiesnek. Jó európainak és jó magyarnak lenni. Kétfelé vívó nyugatinak és keletinek, nagyra feszülő alkotónak és alkotó munkásnak. Akiből nem szunnyad egy szikra a Széchenyis építők hitéből, apostoliságából. Azt a lelket és nyelvet, amit rövid időkre örökbe kaptunk, új szellemmel fényezve, csorbítatlanul át kell adnunk utódainknak. Ez a küldetésünk. Áldjon, vagy verjen a sors keze, ez a mi küldetésünk. Kissé lehajtani a fejet, de a szívet, azt föl barátaim!” A mai napig is élnek közöttünk olyanok, akik Széchenyihez hasonlóan áldoznak valami olyanra, ami több, mint a megfogható valóság. Valami, ami a kultúrát tovább örökíti. Kosztolányi arról beszélt, hogy ezt a kapcsot, ami minket összeköt, kötelességünk ápolni és utódainkra átörökíteni. Én nagyon hiszek abban, hogy akik most itt vannak jelen, hasonlóan gondolkodnak, és közösségben megélve a kultúrát és a művészetet tovább hagyományozzák! 

A Magyar Kultúra napja kitüntetettjei

A Dunaföldvár kultúrájáért díjat az idén a Dunaföldvári Foltvarró klub, a Foltművek alkotó közössége nyerte el, akik számos országos eseményen erősítették a városuk jó hírét. Az emlékplakettet Györkő Lászlóné a vezetőjük vette át.

Ez az alkalom kiváló lehetőséget kínált arra, hogy a segítők munkáját is elismerjék. Az Év Mecénása díjat Várnai Ferencné a Kati virágbolt tulajdonosa vehette át, aki huszonöt éve támogatja a Művelődési Központ programjait a virágaival és a dekorációival.

Egy igazi ajándék volt

A hivatalos ceremónia után Wunderlich József színművész verses-zenés műsorával lépett a közönség elé, akik vastapssal ismerték el a produkcióját. A színpadi események utáni fogadáson Pataki Dezső a Művelődési Központ igazgatója méltatta a díjazottakat.